Toyota Sport, Toyota Sport. Ízlelgessék csak egy kicsit. Ugye, hogy
valami nem stimmel? Mert ha mondjuk egy Avensis Puritant, vagy egy
Auris Familyt kellene tesztelni, az a világ legtermészetesebb
dolga lenne, de a kedves,
joviális családapát megtestesítő Toyota név ma már szinte
összeegyeztethetetlen a sporttal. Kiváncsi vagyok, meddig
erőltetik még a Forma-1-et.
A rali világából is rég eltűntek, pedig volt, hogy három egymást
követő évben három világbajnoki címet szerzett a Celica, csak
éppen a legfrissebb győzelemnek, Didier Auriol diadalának is
lassan tizenöt éve.
A legendás sportkocsikat rég nem gyártják, nincs már Supra,
nincs Celica, nincs
MR2-es,
a tesztelt Corolla TS-t sem árulják már. A Toyota az F-1-es
csapatot leszámítva szakított a sporttal. Állítólag 2011-ben
piacra dobnak majd egy
hátsókerekes sportkocsit , melyet a Subaruval közösen
fejlesztenek, de várjuk ki a végét.
Nagyon úgy tűnik, végleg elkötelezték magukat a normális autók
mellett, méghozzá nem ma, nem tegnap, hanem legalább egy évtizede.
A
váltás természetesen nem mehetett végbe egyik napról
a másikra: piacra dobtak még egy a régihez képest
ugyancsak nyamvadt
Celicát, egy nem
kifejezetten brutális, de állítólag jópofa
MR2-est, meg a Corolla
TS-t, amiről ennek a cikknek kéne szólnia, úgyhogy el is
kezdem.
Amikor 2002-ben a 192 lovas, változó szelepvezérlésű (VVTL-i –
Variable Valve Timing and Lift) 1,8 literes motorral megjelent
a TS, nehéz volt hova tenni. Ugyanúgy nézett ki, mint a többi
Corolla – sehogy – és bár
a motorját mindenki agyba-főbe dicsérte, igazán senki nem volt
lelkes. Anyu bevásárló autója maradt, brutális teljesítménnyel. Az
autóteszteket nyilván a Toyotánál is elolvasták, és rájöttek,
a XXI. században nem lesz elég ennyi.
A 2004-től gyártott TS-ek már sokkal jobban néznek ki. A
ráncfelvarráskor
megváltoztatták az orr-részt, sokkal szebbek lettek a fényszórók.
Raktak rá szép lökhárítókat és egy
kicsit lejjebb is ültették. Belül is sokkal vidámabb lett,
ellátták a kötelező kiegészítőkkel, kapott piros cérnával varrott
bőrkormányt, alumínium pedálokat és taposót, piros betétes
sportüléseket, fehér hátlapú műszereket, egyszóval mindent, ami
kell.
A tesztelt példány tulajdonosa azonban nem elégedett meg ennyivel,
17-es felniket vásárolt, felpimpelt egy hátsó légterelőt és
a középső dobtól lecserélte a kipufogót, így most már két cső
mosolyog a TS feneke alatt. A motor sem teljesen gyári,
kapott direktszűrőt és egy könnyített lendkereket, hogy könnyebben
felpörögjön. A sok csecsebecsével már elég
jól néz ki a Corolla – főleg, ha a fajtársaihoz
hasonlítjuk –, ami fontos, mégis másodlagos szempont minden
valamire való sportkocsinál. Hogy ne csak bámuljuk, de meggyőződhessünk
a képességeiről, kiszaladtunk vele az
Euro-Ringre, és
mentünk néhány kört.
Ilyenkor általában nem sok idő van gyakorolni, és az autót sem
akarjuk mindenáron leharcolni, szóval a procedúrát nem úgy kell
elképzelni, hogy megyünk órákig, aztán mérünk, ellenkezőleg; beülünk,
megyünk, mérünk, lejövünk. Ezúttal
két mért kört sikerült teljesíteni, természetesen a második
sikerült jobban, 1:30 elejét ment a Corolla úgy, hogy egy
visszaváltásnál otthagytam kábé egy másodpercet, mert nem találtam be
harmadikból másodikba.
Hogy ez jelentsen is valamit:
a
Civic Type-R 1
másodperccel lassabb volt – ha a bakit is beszámítjuk, akkor
kettővel –, de az gyári volt, ezen meg 215/45 17-es, már-már
semi-slicknek mondható gumik voltak, a motorja fékpadon 200 lóerőt
teljesített a gyár által megadott 192 helyett és a futóművét
is megpiszkálták, a Koni gátlók, az Eibach rugók, de főleg
a TRD sperr-diffi kimondhatatlanul sokat segít
a kanyarokban.
Ha elkezdünk számolgatni, kiderül, hogy egy gyári TS minden
valószínűség szerint sokkal lassabb a Civic Type-R-nél.
A motorerő számít legkevésbé, de a nagyobb felni,
a széles, lágy keverékű gumi és az átalakított futómű rengeteg időt
spórol meg a kanyarokban. Persze nem az a fontos, melyik
a gyorsabb, inkább az, élvezetes-e a Corolla. Jelentem,
a tesztautó jó volt, a sok átalakításnak köszönhetően tényleg
gyors volt a kanyarokban, mégsem hiszem, hogy a tulaj
részéről jó ötlet volt pont ezt a modellt választani.
A versenypálya nem természetes környezete egy utcai autónak, ígérjük
a következő oldalon az is kiderül, hogyan teljesít a hétköznapokban.
LAPOZZON!
Több alapvető probléma van a TS-sel, kezdjük az elején.
A fokozatok kiosztása nem méltó egy sportkocsihoz. Egyrészt túl
hosszúak, másrészt, ha nem forgattuk le csutkáig, 8200-ig
a motort, váltásnál a fordulat le fog esni 6200 alá, és úgy
fog tűnni, egy élet telik el, mire a szelepvezérlés újra vált, és
az autó végre rendesen megindul. A váltó pontos, igaz, egy kicsit
hosszú utakon jár, de sokkal rövidebb áttételeket kellett volna rakni
bele, hogy jól adagolhassuk a motorerőt.
A kasztni sem az igazi, nem elég merev. Egy gyári állapotú TS-ben
nem biztos, hogy feltűnt volna, de ennek nagyon kemény volt
a futóműve, egyértelműen lehetett érezni, hogy
a kasztni a leggyengébb láncszem a kanyarokban. Persze
a karosszériát is sokféle módon merevíthetjük, de a végére el
fogunk jutni oda, hogy lesz egy pályán nagyon gyors, de rossz utakon
értelmetlenül kemény, idegesítő, majdhogynem használhatatlan
autónk.
Nagyjából kiderült számomra, milyen autó a TS. Bár
a tesztelt példánynak szinte minden elemét kicserélték, ki lehet
okoskodni, milyen lehet egy gyári:
nem túl élvezetes, de jól használható a hétköznapokban.
A TS minden szempontból tudja azt, amit az összes többi
alsó-középkategóriás kocsi, van rendes csomagtartója, normális méretű
utastere, és nem értelmetlenül kemény, nem ráz, nem túl hangos
a motorja, szóval tökéletesen megfelel a békés hétköznapokon.
Magas fordulaton egy csapásra megőrül, ha akarjuk, nagyon erős, tényleg
jól megy, sportautónak mégis másodrendű.
Olvasóink írták
A motor nem rosz, de a kasznit és a kiszolgáló rendszert nem
ehhez a motorhoz tervezték.
Őszintén bevallva a teljesítménye miatt vettem ezt az
autót,mert ez egy álruhás családi "sportkocsi".
Írjon ön is
ítéletet
A motorra térjünk vissza még egy kicsit, ugyanis egyértelműen
a motor a Corolla TS legerősebb bástyája. Alul viszonylag
csöndes, ha versenypályára nem is, normális közlekedéshez bőven elég
ereje van, 6200-as fordulat felett azonban megvadul, a hangja is
egészen más lesz, az ereje pedig hatványozódik. Érdekes, hogy
a gyártó 8,4-es gyorsulást ad meg, egyszerűen kizárt, hogy a TS
ilyen lassú legyen. Megkérdeztem a tulajdonost, azt mondta,
7,2-t mértek kézzel, ami már sokkal közelebb állhat a valósághoz.
A TS kábé egy mázsával nehezebb az
Integra Type-R-nél,
és hosszabbak a fokozatai, de az nem lehet, hogy hajszálpontosan
ugyanakkora teljesítmény mellett majdnem két másodperccel rosszabb
legyen a gyorsulása.
A tesztelt TS nekem tetszett, de azért el nem ájultam tőle. Pályán
jó, de városban túl kemény a futóműve, a nagy felnik és
a kemény gátlók megbosszulják magukat a kátyús utakon. Ha az
átalakításokat kivonjuk az egyenletből, kapunk egy
erős, de kissé ízetlen kocsit, amivel természetesen sokkal jobb
autózni, mint a sima egyhatosokkal, mégsem az igazi. A
Civic Type-R-t, főleg
a fokozatok jobb kiosztása és a merevebb kasztni miatt jobb
autónak tartom, de a kategória legjobbja nálam továbbra is az
előző generációs
Clio.
Megnéztem
Népítéletünket, a sok
egynégyes Corolla között találtam is néhány TS-t. A tulajdonosok,
még azok is, akik imádják a kocsijukat, tökéletes egyetértésben
állítják:
a TS nem vérbeli sportkocsi. Szinte mindenki panaszkodik
a fékekre, van, aki örül, hogy puha a futómű, és ezért
nem ráz a kocsi, van, akinek nem tetszik, hogy lassú
a kanyarban, de a tapasztalat nagyjából hasonló.
A motort viszont mindenki szereti.
Versenyben a Corolla
A tulajdonos, "Szuti", indul amatőr versenyeken a TS-sel. Az
április 20-i SBKM futamon az Euro-Ringen 1:27,344-es idővel
kategóriájában második helyezést ért el, amihez ezúton
gratulálunk!
Többen írták, hogy valami csörög a motorban, kicsit nyomoztam
az ügyben, kiderült, hogy a láncfeszítő patron – igen,
a Corolla motorja láncos, nem szíjas – meghibásodása nem ritka.
Volt két ítélet, ahol ennyi szerepelt a hibalistán: "semmi", de
két olyan is, ahol
kuplungcseréről számolnak be a tulajdonosok, gyanítom, ha
nagyon hajtjuk, a kuplung és a váltó nehezen tartja
a lépést a motorral, ahogy a futóművet és a fékeket
sem a 192 lóerős teljesítményhez optimalizálták.
Nem rossz autó a TS, csak olyan
toyotásan semmilyen, márpedig sportautónál ez a jelző igen erős
kritika. Pályaautózáshoz semmiképpen nem ajánlom, hobbiautónak is
inkább csak ha valaki szerelmes a Toyotába, vagy nagyon jó áron
tud hozzájutni egy megkímélt példányhoz.
További cikkeink
