DIV#kepre2 {
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/kiapicanto08/.gdata/cikk/kiapicanto08_05.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 5px 0 0 0;
width: 527px;
height: 350px;
}
DIV#kepre2 P{
margin-top: 240px;
margin-left: 10px;
width: 487px;
color: white;
font-size: 12px;
text-align: left;
}
Egykor kombilogisztikus voltam. Autóalkatrésszel tömött
konténereket utaztattam kikötőből a zsolnai autógyárig.
Nap mint nap a "KIA -katasztrófa" rémképe
fenyegetett. Önmagam többszöri ellenőrzése után is állandó
volt a görcs: ha valamit elcseszek, tényleg leáll
a termelés. A Just In Time logisztika lényege: ami
segítség a címzettnek, gyomorsav bluttyogó fürdője
a fuvarszervezőnek.
Egyszer csak hopp, itt állok, kezemben kulcs, cinkos mosollyal néz
rám a cég magyarországi embere.
Sportmodell, mondja. Hát jó, akkor mégsem egy egyszerű
kisautó, ráadásul nem is a szlovákiai gyár terméke: nincs okom
előítéletre. Tabula rasa, hát legyen – egész aranyos jószág.
Tekintete birka, fényezése sem teszi fekete báránnyá.
Hogy később jó érzéssel idézhessük fel vonalait, be kell tartani néhány
alapszabályt. Nem szabad oldalról megközelíteni. Egyszerűen nem előnyös
a profilja, a fény-árnyék visszafogott játékát mint íves
balhorog csapja szét az ablakok találomra emelkedő vonala. Lopakodjunk
inkább mögé, a lámpák egészen kellemesek. A seggére
tapasztott, khm, leszorítószárny egy pillanatra még oda is hazudja
a talmi sportosságot. Pofája ellenben teljesen szelíd,
a méhsejtmintás hűtőrács annyira vad, mint Maja, a méhecske
emós jelmezben.
Véletlen felfedezés: rogyasztott lábbal nézve érdekesebb ívek is
megjelennek a kocsin.
Elképzelem a térden csúszó pici koreai
mérnököket, ahogy kétségbeesve próbálnak harmonikus kisautót
összehozni. Ugyan jobb lett volna, ha a Cee'd tervezője skicceli
fel fájront után, de a letagadhatatlanul ázsiai forma így sem
tragikus. Van egy piaci szegmens, ahol gond nélkül lenyelik az ehhez
hasonló vonalakat. Igaz, nem pikáns falat, de nem is sós, nem is édes.
Fűszertelen. Hogy szerethető kiskocsi legyen, hiányzik belőle az
egyéniség.
Az ablakok furcsa külső íve mintha szándékos lenne. Fordított
irányban megjelenik bent is, jelentős porfogó lyukat képezve az
A-oszlop mellett.
Rücskös műanyagtenger, amerre nézünk, ez adja a horizontot
az autó orra helyett. Üdítő élmény a műszerfal,
visszajelzők apró pöttyei veszik körül a fordulatszám- és
sebességmérőt. A kormánykerék műbőre a KERMI által betiltott
piacos cipők anyagára emlékeztet, tenyérizzasztó fajta. Vastagságra
ideális, de nem stresszelő anyukák kezébe való. A váltógomb
vizuálisan elnézést kér mindenért, mintha tényleg bőr lenne,
bézbóllabdás öltései, a fogása teljesen korrekt. A gombokra
nincs panasz, kéznél vannak, kapcsolási érzésük finom. Valószínűleg én
vagyok gnóm, vagy súlyos terpeszben vezetek, de a digitális klímát
rendszeresen térddel kapcsoltam. Maximális fokozatra állítva
a ventilátort megdöbbentő hangorkán kíséretében tör elő
a levegő. Nem csak a hangja, hanem az ereje is egy
hajszárítóé: egy alkalommal tényleg átfújtam vele nedves hajam.
Örömmel fedeztem fel, hogy
iPod, Aux és USB csatlakozó is van a váltókar elé
rejtve. Mivel MP3-aimat már régóta nincs energiám CD-re írni,
lelkesen szúrtam be az USB-kulcsot, amit bizonytalankodás nélkül
felismert a hifi. Tettünk egy próbát az iTouch-csal is, de ebbe
már beletörött a bicsak. Egyébként kis hangerőn korrektül szól
a cucc, de pumpálva már erős a torzítás. Az autó igazi zenéje
a kipufogók hangja – lenne. Hangszigetelésből jeles, alapjáraton
kétszer ráindítóztam.
No de kinek szól a nem sportos kis sportos? A következő
oldalon kiderül.
Nem titok, hogy a célcsoport a gyengébbik nem.
Vezetőoldali sminktükör van, kell-e más bizonyíték? Egy ujjal tekerhető
volán, puha futómű, ezerszázas motor: nem a pályahangulat
alapjai. Igaz, hogy sportverzióként adták, de a szervója
úgy viszonyul a sporthoz, mint gyurmapöcs
a csoportszexhez. Az alfás ívű tizenötös felnik erős
túlzásnak hatnak. Ez van: farokidom, fémpedálok és alupapucs; hadd
érezze magát versenyzőnek anyuci, ha a csemetéket leadta az
isiben.
Már egyesből felkapcsolva meglep a váltó finomsága.
A fokozatokat végigböködve is marad a mosoly, pontos, jó
kapcsolási érzést ad a bowdenes szerkezet. Legalább ez legyen
rendben, ha már a kuplung kiengedése után nem történik semmi.
Majdnem egy tonna a kocsi, a négy hengerke megszenved
a mozgatással.
A nagyvárosi forgalomban a kettes még
szimpatikus, lámpánál meglódul vele, aztán hármasban már
kapkodja a levegőt. A maradék fokozatokat ne is háborgassuk,
tisztességes előzéskor még országúton is a harmadikat kívánja.
A 65 lóerő ennyit tud. Nem kevés, csak sok neki a teher.
Már
a középtempón vett kanyarok is olyanok, mintha zselébe
hajtanánk, sokat áldoztak a komfort oltárán, de borulási
érzés magasabb sebességnél sincs. A futómű elöl
McPherson, hátul
torziós tengelyekkel összekötött hosszlengőkaros felfüggesztés.
Úgy tűnik, az előző széria óta sem lettek szerényebbek a KIA
PR-osai: állításuk szerint csomagtartóként összesen 882 liternyi tér
használható ki. Persze, persze, megnézném anyámat, ahogy
a supermarket parkolójában trükközik a 40/60 arányban
dönthető ülésekkel. A valóság teljesen más.
A húsz centis kalaptartó alatt saccra fél kenyér fér
el. Komolyabb bevásárlások alkalmával mindenképpen be kell
vetni a hátsó ülést. Babakocsi, gyerekbicaj – ezeket inkább
tartsuk a sufniban, itt még pótkeréknek sem jutott hely.
Pontosabban valami gödröcskét kiképeztek, de ott csak
"Abroncstömítőanya" utazik. Hát igen, egy betű lemaradt, ettől
függetlenül anyám nagyobb zavarban lenne a flakontól, mint egy
esetleges kerékcserétől.
Szebb lenne háromajtós kivitelben, de a hátsó lócán így
elegánsabban lehet helyet foglalni. 176 centimmel még éppen elférek
magam mögött, igaz, a térdem pont vesemagasságban támaszkodik
a kárpiton.
Hosszabb útra csakis a vezetőülésen lennék
hajlandó, igaz, örömet akkor is csak a fogyasztásban
lelnék. Az öt és fél literes átlag valóban szimpatikus.
Olvasóink írták
Mindenhol bevágnak elé, nem engednek el, fontolgattam egy
"ne bántsatok" matrica felhelyezését.
Elég nagy borulás-fejreállás után sértetlenül szálltam ki
belőle.
Írjon ön is ítéletet!
Sajnálom, nem megy másképp, csak férfiszemmel tudom nézni
a kocsit.
Ha azt szeretném, hogy asszonypajtás légzsák óvta, minőségi
környezetben fuvarozza gyerkőceink, és bonyolítsa
a hátország ügyes-bajos dolgait, akkor reális választás a KIA
Picanto. Két milliónál indul a fapados modell, de tesztautónk, az
1.1 EX Sport megnyalja a három misit. Itt kezd vesztésre állni
a játszma, és ad mattot a matek: plusz négyszázezer, és
háztájon a
100HP blöffmentes
sportossága. Igaz, akkor én mennék el tejért.
További cikkeink
