Meg kell nézni, ki kell próbálni, ha nagyon béna, el kell felejteni
– mondtam Gergő barátomnak, aki mindenképpen
valami nagyon nagy autót szeretett volna, lehetőleg minél kevesebb
pénzért. Én sosem vezettem a Carnivalt, anno
Égő Ákos írt róla
tesztet, neki tetszett, csak a
töréstesztje
katasztrofális. Elméletileg tehát olyan nagyon rossz nem lehet: nem
kell vele karambolozni, és akkor remélhetőleg minden rendben lesz.
Mire észbe kaptam, Gergely meg is vette az autót,
hívott nagy boldogan, milyen klassz, mennyire tetszik neki, mondta,
nekem is mindenképpen ki kell próbálnom. Fenntartásokkal fogadtam
a lelkesedését, tudtam, egy KIA Pregiót hajtott vagy három éven
át, a Pregio pedig teherautó, szóval minden emberi szempont
szerint maga a borzalom, ha személyautókhoz hasonlítjuk.
Nem mondom, hogy azonnal rohantam tesztelni, de előbb-utóbb csak sor
került a nagy eseményre. Gergő ekkor már vagy fél éve boldogan
használta a kocsit, volt vele külföldön is többször, és talán még
lelkesebb volt, mint amikor megvette.
– Jól megy, nagy, kényelmes,
városban kilencet eszik, városon kívül nyolccal is bőven elmegy,
imádom – nyilatkozott a tulaj, de az ilyen jellegű ajnározás
mindig gyanús, főleg, ha valaki a saját autójáról nyilatkozik. Egy
szavát sem hiszem, inkább jól megnézem magamnak – gondoltam, elvettem
a kulcsot meg a forgalmit és elindultam.
Egy jó és egy rossz pont azonnal leesett. A 144 lovas motor
ereje meggyőző, nincs az a szörnyű
mennyémá érzésünk, mikor lenyomjuk a gázpedált, annak
ellenére, hogy a kocsi gyorsulása kifejezetten gyenge: 15,2
másodperc kell, hogy elérje a száz km/h-t.
A sofőr mégis úgy érzi – nem is annyira a közel 150 lóerő,
inkább a bő 300 Nm-es nyomaték miatt –, hogy jól megy, és ez
fél siker. Sajnos a nagy dízelnek hangja is van, hiába
a szigetelés, gyorsításkor markáns, csúnya, teherautós kerregés
szivárog az utastérbe; szerencsére csitul, ha csak tartjuk
a fordulatot, szóval autópályán, autóúton nem zavaró.
A következő meglepetés a rugózás miatt ért, a Carnival
ugyanis nagyon kényelmes. Természetesen dülöngél a kéttonnás
batár, de nem zavaróan. A futómű
puhán egyenesíti ki még a legnagyobb kátyúkat is, pedig hátul
merevtengelyes, a fene se gondolta volna. Kényelmesek az
ülések is, gyakorlatilag végtelen sok hely van mindhárom sorban. Semmi
sem különösen jó, de minden elfogadható: a Kia belsejét leginkább
egy háromcsillagos szállodai szobához tudnám hasonlítani. Jó fogású
a puha üléskárpit, de ami a legjobb, rekeszek, zsebek,
asztalkák vannak mindenütt, mindennek lesz helye, ha sokan utazunk,
akkor is. Szinte csak egy mobil WC hiányzik a fedélzetről.
A hétszemélyességet azonban nem pontosan értem. Mivel középen több
a hely széltében, az ember azt hinné, mint általában a többi
egyterűben, ebben is ide ülhetnek hárman, de nem. Középen a két
szék között öles hézag húzódik,
hátul érnek össze az ülések padszerűen, és itt van három biztonsági
öv. Sajnos nem alakítottak ki rendes ülőlapot középen, ezért
a hetedik személynek a két szék közötti elválasztáson kell
ülnie, ráadásul szűk helyen.
A Carnival hat személynek tökéletes kényelmet kínál, lehet
terpeszkedni, nyújtózkodni, enni, inni, olvasni, de heten csak akkor
utazhatunk vele, ha a hátsó sorba gyerekeket ültetünk; viszont még
ilyenkor is marad bő 350 liter hely a csomagoknak.
Négy üléssel a csomagtér ennek ötszörösére duzzad, ha pedig
kivesszük az összes ülést – kötekedők kedvéért: csak a hátsó
négyet –, több mint 3000 liter tátongó űr keletkezik a Carnival
bendőjében.
LAPOZZON!
Az üléseket azonban nem egyszerű kivenni,
egyenként nyomhatnak vagy húsz kilót, nem lehet őket verejték nélkül
ki-bedobálni, az ember csak akkor nyúl hozzájuk, ha nagyon muszáj.
Ellenben kiszállni, beszállni még leghátra is könnyű. Az ülések
hátlapja egy könnyed mozdulattal lehajtható – a középső két fotel
hátlapja asztalkává változik, ha vízszintesbe helyezzük, az első ülések
hátlapján pedig lehajtható műanyag asztal van, mint
a repülőgépeken.
Nekem két dolog nem tetszett a Carnivalban, egyiknek sincs köze
a használhatósághoz. A segge nagyon csúnya. Megpróbáltam
megtalálni azt a szöget, ahonnan valahogy mutat majd
a képeken, de nem sikerült.
Ez a dísztelen, egyszerű, sőt inkább buta dizájn sehogy nem néz
ki, szögtől, háttértől függetlenül. Az orr-résszel semmi baj, azt
elviszi a jópofa hűtőrács meg a töltőlevegő-hűtő légbeömlő
nyílása – tényleg van intercooler, nem kamu a lyuk. Oldalról
egyáltalán nem baj, hogy nem szép, egyterűknél nem elvárás; de hátulról
sajnos rondább, mint a nagy átlag.
A másik ízléstelenség az utastérben van: a fát utánzó
műanyagból szerencsére nincs túl sok, csak az első két ajtóra és
a középkonzolra jutott belőle, de még ez is elég, hogy minden
jóérzésű embernek egy röpke tízpercre elmenjen a kedve az élettől.
A kormány sajnos műanyag, és úgy általában
csak közepes az anyagok minősége, de annyira nem vészes,
a Carnival nem tűnik gagyinak, csak középszerűnek.
Az autóban alig több mint hetvenezer kilométer van, egyelőre
semmilyen komolyabb probléma nem volt vele.
Az egyik fotel hátlapjáról levált a műanyag asztalka, minden
más egyben van. Nincsenek kikopva az ülések vagy a műanyagok,
a Carnival, ha nem is néz ki újnak, jó benyomást kelt.
Megnéztem a hirdetéseket,
kétmillió körül már megkaphatjuk az autót, ha egy 2001-2002-es
modellel is megelégszünk. A két-hároméves Carnivalok
természetesen sokkal drágábbak, négymillió felett van az áruk, de még
ez is egészen baráti, hiszen manapság egy normálisan felszerelt, új,
dízelmotoros alsó-középkategóriás autó ára is öt felet van.
Olvasóink írták
Nagyon kellemes családi autó, ha kell megy is, meg is lehet
vele jelenni. Nem tudom kell-e ennél igényesebb járgány, amikor
a gyerekek úgyis összemazsolázzák az egészet...
Írjon ön is ítéletet!
Népítéletünkben mindössze egyetlen
2001 és 2006 között gyártott Carnival szerepel, egy igazi
Jóságos nagydarab .
A tulajdonosnak voltak problémái a váltóval, valószínűleg
mert tesztautót vett, amit vélhetően bántottak az újságírók. Legalábbis
ő ezt gondolja, a márkatársaknak nem volt hasonló gondjuk. Az úr –
vagy hölgy – még így is öt csillagot adott a megbízhatóságra;
a tesztelt darab is nagyon egyben van, szóval talán hihetünk
neki.
Miután kipróbáltam és lefotóztam, visszavittem a Carnivalt
jogos tulajdonosához. Nem kellett hazudnom,
őszintén elmondhattam a saját véleményemet: tetszett. Az
orra egész pofás. Belül nem szép, de tágas, kényelmes és praktikus,
mindhárom nagyon. Messze van attól, hogy álomautónak nevezhessük, de az
árát egészen biztosan megéri. Jó vétel volt 4,5 millióért.
További cikkeink
