Direkt orral állok be a parkolóba, hogy először az
1-es BMW-re
kísértetiesen emlékeztető, csinos fart lássa meg. Le is mosattam a
randevú előtt, és belül is tiszta az i30. Előbb odaadom a súlyos,
csillogó, bicskaszerűen nyíló kulcsot (ez meg pont olyan, mint a
VW-csoport autóié), hogy lenyűgözzem. Zsófi kicsit fanyalog, hogy
milyen nagy és nehéz a kulcs,
észre sem veszi a pirosban domborodó formákat, aztán beül, és közli,
hogy böee, milyen undorító a kék műszerfal-világítás. Az övé szebb.
Hát ennyit az első benyomásról.
Pedig az ő cee'dje és a mi i30-unk elméletileg ugyanaz a kocsi,
ugyanattól a cégtől, a Hyundai Kia Automotive Group nevű koreai
konszerntől. Érdekes, hogy
a két tervezőbrigád mennyire máshogy oldotta meg ugyanazt a
feladatot. És, egy percig sem kérdés, a Kia bizony valóban jobban.
Legalábbis szerintem és Zsófi szerint. Meg az EuroNCAP szerint, de
erről majd később.
A cee'd egy alanyi jogon létező autó. Igaz, ha véletlenül egy
hasonló színű utolsó szériás ötajtós
Corolla mellé
parkolunk vele a bevásárlóközpontban,
nem kizárt, hogy a Toyota kilincsét kezdjük majd rángatni kifelé
jövet, de akkor is. Semmire nem akar hasonlítani, csak véletlenül
olyan. És mellesleg harmonikus, arányos, szép.
Ellenben az i30 egy csinálmány. Fényszóróját felkúszatták a szélvédő
felé, mert az most divatos, a hátsó lámpát a tető felé nyújtották meg,
mert az is, arról a tényleg mellbevágó béemvés hasonlóságról már
szóltam.
Most egy kicsit trendibb, mint a cee'd, de nem lesz olyan
időtálló. 2013-ban a nepper telepén az ötéves cee'd és egy ötéves
i30 közül a Kiának fogjuk majd inkább elhinni, hogy kitart még öt
évig.
i, mint...
A 30-at még nyomozzuk, de az i betű az
inspirációt jelenti a kompakt Hyundai nevében. Inspiráció a vezetők
új generációja számára, inspiráció, Európában a minőség és a
magabiztosság mellett a Hyundai márka harmadik fő jellemzője,
mondja a
bullshit. De ennek ellenére
sem tudom utálni, hiszen tényleg jó ez is, majdnem annyira, mint a
cee'd.
Belül pedig dettó: a Hyundai hatásvadászabb és zavarosabb is, mint
idősebb ikre.
Csak egy dolog, egy másság tetszett benne jobban: a konzervatív,
négy elkülönült, két-két egyforma méretű órából álló műszerfalat többre
tartom a Kia nagy központi sebmérős megoldásánál. De Zsófi nem, mert ő
szereti, ha a sebességet központi helyen látja. A többiben viszont
egyetértettünk.
A cee'dben minden a helyén van, mindent kényelmesen elérni, minden
kapcsoló szinte odatolja magát az ember keze alá, minden információ a
szeme elé. Az i30 központi kijelzője ellenben meghökkentően kusza,
kétségbeesetten próbál minden információt egyszerre megjeleníteni. Tök
jó érzés,
amikor végre kikapcsoljuk a rádiót, és eltűnnek a pici számok,
betűk, hogy immár egy digitális óra és egy külső hőmérő látható,
olvasható számai maradjanak a helyén. Hat karakter ugyanazon a helyen
olvashatóbb, mint hatvan.
De a lényeg azért a Hyundaiban is oké: elül-hátul remekül elférni, a
térd nem ver bele semmibe, jó fogású a kormány, kézre esik a váltókar,
a kézifék. Van ami még okébb, például
az első ülések határozottan kényelmesebbek, mint a Kiáéi (négy
magánhangzó!). Vagy praktikus a fedeles rekesz a középkonzol
tetején. És a zenebemenetek, az USB- és a jack-csatlakozó is jobb
helyen van, megvilágítva (kékkel, naná) a nagy könyöklődobozban. Ha
lent felejtjük az iPodot éjszakára, nem szúrja úgy a szemeket, mint a
Kiában a váltókar előtt.
Van, ami kevésbé oké. A két első ülés közti könyöklőre
támaszkodva nem értem el olyan könnyedén a váltókart, mint a cee'dben,
és a Kiában az ajtó karfája is kényelmesebb volt, az ablakemelő
gombjait is könnyebben elértem.
Ugyanaz az érzésem, mint a külsőnél.
Mintha a Hyundai nem ésszel, finoman, hanem kényszerből, erőből
akart volna
valami mást csinálni a cee'd helyett. De az ehhez túl jól
sikerült, így végül csak rontani sikerült az eredetin. Katalógusfotókon
talán jobban mutat a Hyundai belseje, de az életben elég egy perc
eldönteni, hogy inkább visszaülök a Kiába.
Viselkedésre egyforma a két kocsi? Ki fog derülni a következő
oldalon.
Viselkedésre sem egyforma a két kocsi. És – na innentől
az isten le nem vakarja rólam, hogy a cégen belüli munkaversenyben a
Kia department többet utalt a számlámra, mint a Hyundai – megint
csak az i30 tűnt kevésbé szimpatikusnak. Szó se róla, abban is pontos
és direkt a kormánymű, hatásos, és, ha nem is tökéletesen adagolható,
de azért bólintgatástól mentes a fék. De míg a cee'd futóműve nagyjából
tökéletes, a Hyundai kicsit puha, lebegős, el-elbizonytalanodik, még
mintha az egyenesfutása sem lenne olyan határozott. Kicsit
utánaolvastam, és azt találtam, hogy mindez nem véletlen, az i30
futóművét direkt komfortosabbra hangolták. Kár volt.
És még mindig nincs vége, még mindig van, ami a Kia mellett szól:
a cee'd öt, az i30 csak négy csillagot kapott az NCAP-től.
Bocs.
A motor viszont nem ad lehetőséget összehasonlításra, ugyanaz a
paletta (bár kétliteres dízel csak a Kiához rendelhető). Régóta fúrja
az oldalam, milyen lehet a koreai 1,4-es.
A kis szívó csoda 109 lóerőt és 137 Nm nyomatékot passzíroz ki
magából. Az 1,6-os Golf most 102, az 1,6-os Focus 100 lóerős.
Viszont a Golf 148, a Focus 150 Nm-t tud. És azért ez érződik. A
Hyundai néha le-lefulladt alattam lámpától indulva, és bár elballag
akár ötödikben is ötvennel, gyorsításhoz sokkal többször kell
visszakapcsolni, mint az 1,6-os tucatkompaktokban. Szóval mégsem csoda,
mert hát csoda nincs, mint tudjuk.
Autópályán pedig végképp elvész a motor lába alól a talaj, ha
megbocsátják nekem ezt a szép képzavart. 130-nál négyezret forog, ha
jól emlékszem,
és közben két pofára zabálja a benzint. Ha ragaszkodunk az
engedélyezett limithez, nyolc liter simán lecsúszik százanként. 120
fölé nem merészkedve 7-7,5-lel is beéri, országúton meg sokkal
kevesebbel.
Összegezve: a külső dizájn alapján én a Kiát venném,
Zsófi meg a pirosat, de ha a cee'd is piros lenne, akkor azt. A
belső dizájn megint a cee'd mellett szól, bár itt már az i30-nak is
vannak pontjai. Az ergonómia csaknem ugyanolyan a két kocsiban, de
mivel Hyundaiék eltoltak pár dolgot a kényszeres különbözési lázban,
megint csak a Kia jobb. A motorok ugyanazok, váltó, kormányzás, fék nem
mutat számottevő különbséget, de a cee'd futóműve jobb.
Nagyjából ugyanannyiba kerülnek, 2,999 millió forinttól indulnak,
egy normálisan felszerelt 1,4-es kicsivel négymillió alatt megáll.
A Hyundai egy picit olcsóbb a Kiánál, de ami a lényeg, mindkét
modell sokkal olcsóbb egy azonos felszereltségű és teljesítményű
bárminél (a Focus például 3,6 millióról ugrik el, három ajtóval, 80
lóerővel).
Figyelem! Ez nem összehasonlító teszt volt, hanem az 1,4-es i30-at
mutattuk most be. De muszáj volt mindig elétologatnom a Kiát, hiszen ez
a kocsi már soha nem léphet ki a cee'd árnyékából; mert az volt előbb,
és az nagyon jó. Meg mert nem is tud, ugyanis ő nincs olyan jó. Tehát
most, hogy felpróbáltam a belső konkurenst, továbbra is nyugodt
szívvel térítek. Mindenkinek, aki azt kérdi, mit javasolok, mit
vegyen a kompakt kategóriából, megmondom: Kia cee'det, bátran. De ha
szereti a kéket, és az első három évben többet akar autózni 150 ezer
kilométernél, az i30-cal is boldog lehet.
További cikkeink
