hirdetés

A szürke-fehér fényezés az elegáns oldalát domborítja ki, persze matricák nélkül

Jobban pofára estem, mint amikor az oviban Petibe voltam
szerelmes.

Ha fizetnének, se matricáznám tele a
saját autómat. Egy
marketinggel kihímzett autó körbehordozása nekem büntetés, egy
sportváltozat beleiből visszhangzó kerregés maga a pokol. Az Ypsilont
1,3-as Multijettel már ismertem, nincs azzal nagy baj, de
a Sporttól mást vártam. Sűrűbbet, erősebbet, azt is benzinből.
Erre megkaptuk ugyanazt, a sport szó gázolajba fojtott ígéretével.

Az utasfülkét ölelgető övvonal felülről látszik a legjobban

A MomoDesign a visszafogott látványelemeken kívül
egy kasztniültetéssel és négy tárcsafékben különbözik a többi
Y-tól. Ez a modell csúcsfelszereltsége, Mjet motorral a Platinum
fölé árazva, bőrülések helyett rémes belsővel, ESP és isofix
nélkül.

Elölről akár egy Mercedes-bébi

Az Ypsilon Momóval vagy anélkül legalább kinéz valahogy. A
fordított trapéz formájú hűtőmaszk és az ívelt fényszórók
minire torzított Mercedes-pofára hasonlítanak, luxusimitáláshoz
több se kell. A nagy lámpák sarkából észrevétlenül induló
övvonal a lökhárítót elérve parádés izomköteggé nő, kedvére
szorongatja a harmadik ajtót. Az Ypsilont átölelő húsnak
alárendelték a hátsó lámpákat is, észrevétlenül simulnak a
hajlatba. Jó kis példa az eltékozolt organikus dizájn
újraélesztésére, az Ypsilon egy életképes, Mercedes és
kobraliliom hibrid. Az egymásnak feszülő formákat a -
minden felszereltségi szinten feláras - bikolór fényezés
kontrasztja emeli ki,
a kis vasgyúró ereje egyszínűben nem is látszik. Ahogy a
Veyron is bikolorban az igazi. (Választott már magának
Veyron-színpárt?
Itt
megteheti. Stipistop Green-Ebony).

A középkonzolra helyezett váltó pozíciója kényelmes

Az Ypsilon ezzel a formával mindent megengedhet magának.
Például egyáltalán nem prémium, csak eljátssza. Ez még nem baj,
mert a humorral és jó ötletekkel lesminkelt pozdorja sem szánalmas, és
az olcsóságtól épp a gátlástalan díszítettség menti meg a többi Ypsilon
műszerfalát is. De a Momóban sorjás felületeken komolykodnak hideg
színekkel. A fekete-ezüst-szürke technokrata szentháromság csak
tökéletes kidolgozás és jó minőségű műanyagok felhasználásával tud
kibontakozni, ahogy az Audikban szokott.

Csúnya műanyagok

Az Y kedves, ívelt formái és zavaros elrendezése színekért és
giccsért kiáltanak. A matt ezüstre fújt betétek telefonelőlapnak is
csúnyák lennének, az ajtóban a fogódzkodó sorjás, a középkonzolon a
klíma tekerői ronda műanyagból vannak. A Momóban
a tulaj a különleges látványért fizet, ez pedig nem jobb a
kategóriaátlagnál. A szürke cirmos textilborítás az egyetlen
kiemelkedő részlet, gyapjúszövetre emlékeztető felülete szokatlan egy
autóban.

A Momóhoz Airtex szövet jár

1,3-as, 106 lóerős Mjet

MomoDesign
az Ypsilon két legerősebb motorjával választható. Az 1,3-as
Mjetnek még saját
bemutatója is volt,
azóta
számos
kasztniban próbáltuk. Érthető a kis autók nyomulása, a takarékos
motoroké az utálatos
jövő.

Az 1,3-as Mjet tökéletes párja az egy tonna alatti
Pandának és az
500-asnak is, de
ez a motor erőlködik az 1,3 tonnás
kelet-európai
szégyentábladíszben is. Az Y száz kilóval nehezebb két kisebbik
rokonánál, de
a sportpályától nem csak súlyfeleslege vágja el. A kormány még a
city funkció nélkül is természetellenesen könnyű, nagyobb
sebességnél még bizonytalanabbá teszi a billegő kasztnit. Az
adagolhatatlan, kétállású fék segít a bólogatásban: csak a satut
ismeri.

A központi műszerek szépek

Meg lehet szokni, de
egy négy és fél milliós mini csak ne adjon feladatokat. Az
ötsebességes (ötsebességes, nem vicc, a 90 lóerős CDTI
Corsában ugyenez
a motor hatsebességes váltóval jár, egy milkával kevesebbért) váltó is
kelletlen, kicsit szorul és ropog, ebédről visszafelé szerkesztőségileg
úgy határoztuk meg a karakterét, mintha kihányt kekszdarabkák között
mozogna a váltórúd. Jobb, mintha egy zacskó száraz háztartási kekszben
kellene karistolni, de nem tökéletes. A 106 lóerős, kellemetlen hangú
motor 2000-es fordulat alatt vérszegény, cserébe városban öt liter
gázolajjal elviszi az Ypsilont. Pörgetve nagyot taszít a kasztnin, de a
kormány, a váltó és a fék tökéletlensége mindent elront.

A virágos matricákkal keményen leszűkítik a célcsoportot, még a nőkön belül is

Teszt: Lancia Y Sport MomoDesign 1,3 Mjet

Egyedül az Mjet 200 Nm-es nyomatéka említésre méltó, ami megint
csak az Ypsilon bevásárlókocsi oldalát erősiti.
A szomszédban lakó Niva törzshelyét is úgy megcsinálta, mintha mi
sem történt volna. A magas, meredek padkát városi autóknak mindig
megmutatom, de nyomaték híján szerencsétlenek csak a gumijukat
dörzsölhetik hozzá, egyedül a 400 Nm-es
S80 D5 AWD mászta
meg szó nélkül.

A karcsúsított, semmivel sem erősebb, egyáltalán nem sport 1,3-as
Mazda 2 több
vezetési élményt nyújt, mindene jól van hangolva. Miért olyan nehéz ez?
Itt van ez a zseniális kasztni, reszeljék már addig az autót, hogy
vezetni is jó legyen.
A tulajdonosok se mesélnek sokat vezetési élményről, a kilenc
ítéletben sehol egy
vadmalac, de
ékszerdobozból
kettő is akad.

A lesötétített hátsó ablakok tovább fokozzák a bikolór fényezés hatását

Egy különc forma lenne a legjobb lehetőség limitált szériák és
értelmetlen, de annál kívánatosabb dizájnváltozatok bemutatására. Egy Y
Momo Sport vezetése legyen öröm, és
csakis feltűnő, exkluzív színekben, a típus legerősebb
benzinmotorjával lehessen megvásárolni. Egy magamutogató kisautó
vásárlója nem a fékbetétekre pörög, aki meg sportváltozatot akar, annak
ez kevés. Izgatottan várom az
500-as Abarthot , hátha majd az megszorongatja a zseniális és méregdrága
Minit.

A csomagtér 215 literes