hirdetés

Jól látják, ez hátsókerék-hajtás a javából

Rossz előjelnek kell-e tartani, ha
a vásárlás másnapján bedöglik a korábbi tulaj szerint addig
tökéletesen működő távirányító, és elem sehol nincs hozzá? És azt,
hogy egy héttel később bedöglik a motoros ablak, méghozzá úgy, hogy a
vezetőoldali felhúzva, az utasoldali leeresztve marad?

Ez nyáron még egész vicces, ugyanez szakadó hóesésben a februári
zimában... Választékosan káromkodok majd. Pedig ebben az autóban az
egész rendszer a Boschtól származik. Egy barátom szerint
a német technikát áthatja a hely szelleme, olasz közegben
meghülyül. Sebaj, a hiba megoldódott magától. Amikor a relék és a
biztosítékok kiszedése után sem javult meg, a Kari kintről bekönyökölt
a jobb ablakba. Meg akartam neki mutatni, hogy hiába nyomkodom a
gombot, a nekiinduló üveg majdnem eltörte a karját.
Ez a specialitásom .

Nagyjából ennyi a rohadás. Két kicsi sarok

Egyáltalán,
minek kellett megvenni, amikor ott a jól működő Mazda? A Karin
kívül minden élő ember feltette ezt a kérdést. Meg néhány halott is.
Egy csúnya, gonosz, takarékosnak jóindulattal sem mondható, egyetlen
személy városi szállítására felesleges, rossz hírű olasz múmiát? Az
autót, melynek megjelenése után két évvel a céget felvásárolta a
Fiat?

Mint a legtöbb hirtelen döntés,
ez sem volt előzmények nélküli. Az
Ezeréves Sólyomról
készült cikkemben leírtam, hogy akkor csak véletlenül vettem Mazdát,
mert
E21-es BMW-t,
Autobianchi A112-t,
Fiat Ritmo Abarthot
szerettem volna. Meg elsősorban, és mindenek felett
Alfa 75-öt. Egy
barátom - akitől réges-rég az Alfa Giuliámat vettem - évekig hajtott
egy régi motoros, kétliteres 75-öst, lényegében meghibásodás nélkül.
Aztán volt egy 75 V6 Americája, amit szintén nagyon szeretett.

Hűtőszekrény- és mosógépládák egymásra tolásával készült a kaszni

Másik barátommal hosszan tervezgettük az autóvásárlását,
leszűkítettük a kört 2-3 éves
Octaviára. Aztán
kiment a szabadpiacra, meglátott egy piros 1,8 i.e.-t, és a pénze
töredékéért megvette. Soha nem bánta meg, évekig nyűtte, egyszer még
totálkárból is visszahozatta, annyira szerette. Ezt is, a másik két
75-öst is vezettem, akkor döntöttem el, hogy egyszer még lesz. Alfa
75-öt vezetni kivételesen felemelő dolog.

Kockahas helyett kockafenék.
A légterelő nem eredeti.
Semmilyen 75-ösön sem az

Tavaly, autóváltáskor eljött az ideje, hogy beváltsam az ígéretem.
Megnéztem Budapesten vagy ötöt, egyhez a szabadságom terhére még
Szegedre is elutaztam vonattal, hátizsákomban kétszázezer forinttal és
egy biankó szerződéssel. Üres kézzel jöttem haza.

Akkor is, most is mindenki lehülyézett. A veteránklubban, ahová
járok, erős a németes és a franciás vonal, olaszautó-fan azonban alig
akad. A korábbi munkahelyemen mindenki rettegett a régi autóktól, aki
meg véletlenül nem, azt az olaszoktól verte ki a pörsenés. Ez volt
tavaly, még a Mazda előtt. Most a klubban újabb elutasítások, más
barátaim csak a halántékukat kocogtatták. Egyedül a TotalCarnál volt
pozitív a visszhang. De itt is megkaptam a magamét Jacktől, aki
kijelentette: Csiki, hiszen te nem is vagy "olyan alfás típus".
Áááááááááá!

Volt már előtte is

Ez volt a gyűlöletes Alfasud Sprint 1992-ben

Az Alfa-betegség olyan, mint a malária. Ha egyszer megkapja
valaki, váratlan pillanatokban kitörhet a roham. Az első Alfa
Romeómat, egy Alfasud Sprint Velocét egy elcseszett svájci
magánautó behozatal-eladásból megmaradt filléreimből vettem
1992-ben, potom 180 ezerért. Belezúgtam, rájártam hetekig az utcán,
fel se tűnt, hogy mindig ugyanott áll. Nálam aztán elindult minden:
hol 140-et, hol 190-et tudott, néha füstölt, néha nem, ritkán
volt alapjárata, de inkább nem, a lámpáját fixre bedrótoztam,
mert a kapcsolói elolvadtak, az ablaktörlője akadt, öt dudájából
csak egy percegett halkan, mint valami fuldokló kabóca. Amikor
eladtam, az új tulajnál a kormány nem jött vissza egy forduló után,
mert megszorult a toronycsapágy. Nekidőlt a sárvédőnek, kiesett egy
tábla gitt. A vidéki esküvőn eleredt az eső, Vileda lett az
ülésekből, az utasok ünnepi gúnyái ronggyá áztak. Akkor lett vége,
amikor megállt a vízpumpa, elgörbült a tengelye, majd újra
elindult, és a ferde ékszíjtárcsa kilyukasztotta a blokkot.
Esküszöm, nem sejtettem, hogy ennyire tré.

És az imádott Giulia 1998-ben, még mielőtt
visszatettem volna a saját rendszámát

A másik Alfámat, egy első tulajos, magyar 1967-es Giulia 1300
TI-t régebbről, 1990-ből ismertem. Hét évig vártam rá, mire
garázst tudtam venni hozzá, meg el is adták nekem. Kicsit lakatolni
kellett a padlót, felújítani a fékrendszert, beszerezni hozzá pár
csingilingit, de öt évig a legnagyobb megelégedéssel használtam.
Egy kontakthibától eltekintve soha nem hagyott cserben, voltunk
vele seregnyi veterántúrán, kétszer még Ausztriában is. Azóta újra
bízom a márkában.

Tavaly az Alfa 75-keresés kudarccal zárult.
Minden ígéretesnek tűnő benzinest megnéztem. Közelről
szétrohadt, gyurmává törött, mechanikai világvégének bizonyult
valamennyi. És amikor egy olasz autót megrág az idő vasfoga, majd
magukévá teszik a magyar buherátorok, az a látvány erős idegzetért
kiált.

Hosszú körmökkel kinyitni lehetetlen

Talán a szegedi tanárember autója volt a legkerekebb - már ha
75-ösre mondhatunk ilyet - és a legőszintébb, de az a tartóelemeknél
rohadt. És akadt bőven egyéb gyenge pontja, például a váltója.
Nem hátráltam meg a rozsdától, kipróbáltam. Indítás - gyönyörű,
valódiautó-hang. Kell nekem! Egyesben ki az utcácskán végig. Mint a
karikacsapás, tekeredett az ablak, index kattant, alapjárat duruzsolt.
Aztán ki a főútra - egyes, kuplung, kettes... GRRGRCCCS!!! Mondom
kettes... GGGGGRRRRCCCCSSS!!!! Hű. Egyszerűen nem bírtam betenni
bélába.

"Kicsit kopott a szinkron" - jegyezte meg erre a tanár, aki
saját bevallása szerint hetente járt Olaszországba a kocsival.
KICSIT??? EZ???!!! "Én nem húzatom ennyire - folytatta -, úgy simán
veszi."

Arra azért nem vennék mérget, hogy ez a kilométerszámláló a valóságot mutatja

Mi az, hogy ennyire?
Mi az, hogy húzatom?! Alig pörgettem bele a 2500-ba. Még ennél
is lejjebb váltsak? Egy ALFÁVAL? A fejemhez kaptam. Persze, ez itt
Szeged, az
Alföld, az
Abszolút Síkság. Itt lehet 1500-nál kapcsolgatni, naná. Megpróbáltam,
úgy tényleg ment. De a harmadik és a negyedik éppoly borzalmas volt,
mint a második. Elnézést, ezzel Pesten már akkor sem tudok felkapcsolni
egyesből, ha az Árpád-hídra hajtok a lámpától, nem vehetem meg, remélem
megérti, még egyszer elnézést - hebegtem, és elrohantam, épp elértem a
vonatot.

Kiültek, de még érezni, milyen jók lehettek

Legalább tapasztalatot szereztem. A váltó szinkronja hamarább
tönkremegy, mint az ötszáz forintos kínai szakállnyíró, a javítás
viszont költséges.
A kardántengely Hardy-tárcsáit (a gumi illesztőelemek) gyorsan
szétmarcangolja a motor, nem olcsó javíttatni. A két ikerkarburátor
(technikailag négy külön karbi, páronként közös úszóházzal)
szinkronizálásához sem ért már szinte senki, márpedig anélkül oda az
Alfa-feeling. A kormányszervó tömítései érzékenyek, jól felújítani
senki nem tudja, méghozzá drágán nem. És ha komolyabban rohad a
nyolcvanas évekbeli Alfákhoz képest saválló karosszéria, megfogni
szinte lehetetlen.

Megvettem hát a Mazdát, és abban tényleg csak piti dolgok
romlottak el, azokat is a téves diagnózis miatt kellett cserélni,
fillérekért. Mi meg közben itt a TotalCarnál visszanyúltunk a
kőkorszakba, és
nyomtatott újságot kezdtünk készíteni februárban. Széllel szembe
pisálni nem okos dolog, viszont frissítő érzés. Olvasgassák a magazint,
mert jó. Mi csináltuk.

És ő a Zsófi, aki elől elhappoltam az Alfát. Biztos nem is szeretné...

Eztet kell keresni az újságárusnál ám!

E kiadvány
második számának (az újságosoknál 593 forint) egyik vezető témája, hogy
Zsófi, Karotta egyik kosaras ismerősnője, 250 ezer forintért sportos,
jól használható autót keres magának.
Alapvetően forró ferdehátúakat kutattunk a cikkekhez, lett is egy
Ford Escort XR3i, meg egy Honda Civic 1.5 GT, de sem Peugeot 205
GTI-t, sem
VW Golf GTI-t nem
találtunk, vagy ha igen, akkor nem ennyiért. Viszont a Kari szólt, hogy
az
alfaamore.hu-n figyel egy
szép 75-ös, baja annyi, hogy Kőszárhegyen van. Mentünk úgyis a
családdal Balatonra, egyik nap átugrottam lefotózni.

Jól nézett ki 200x300 pixelen.
Iszonyatos buherációkra készültem. Hosszú kereséssel, a 180-250
ezres sávban magam sem találtam épkézláb autót. Erre itt van, amire
vágytam - százötvenért. Mondtam is a tulajnak, hogy csak fotózni
jöttem, vezessen ő, mert menten kiveszem alóla az autót. Ne higgyék,
hogy volt rá pénzem. Pár hetet rágódtam a dolgon, forgolódtam az
ágyban, a Kati már nőt sejtett a háttérben. Nem bírtam ki,
ötezresenként kapartam össze a pénzt, de most végül elhoztam. Általában
tudok valamennyire alkudni, itt máshogy történt.

Autópolírozás csak védőkesztyűben! Az élek elvágják az ember kezét

Én: Szóval százötvenre tartod.

Eladó: Nem tartom; annyi az ára. Kettőnyolcvanról indultam vele,
lejjebb nem megy.

Én: Nem vehetem meg ennyiért. Legyen már százharminc.

Eladó: Nincs alku, ennyi.

(Normálisan ilyenkor adok egy névjegyet, majd otthagyom az
eladót, de biztosítom afelől, hogy
százhúszat azonnal fizetek, ha felhív. Ez általában bejön. Most,
khm, nem ment. Például nem volt nálam névjegy.)

Én: Száznegyven?

Eladó: Ne viccelj már.

Én: Oké. Tudtad előre, hogy elhozom...

Itt hátul tökéletes a kultúra

Szóval
balek voltam, de jól esett. Ez az autó kellett. Nagyon kellett.
Mint amikor az ember éjjel felébred, sajog a gyomra az éhségtől,
feladja a Schorbinorbit, és a hűtőből felfalja a gyerek szülinapjáról
megmaradt hat szelet dobostortát.

A 75-ös volt
az utolsó Alfa Romeo-tervezte és készítette Alfa. A cég 75.
születésnapján jelent meg 1985-ben. Egyben ez volt az utolsó
nagyszériás (jött még az
SZ, ami egy
rövidített 75-ös, fura kasznival) hátsókerék-hajtásos Alfa. A motor
elöl, a váltó és a kuplung hátul, ez az úgynevezett
transaxle-elrendezés. Elöl torziós rugókra támaszkodik, hátul De
Dion-futóműve van Watts-csatolással, mint a harmincas évek
versenyautóinak. A kardán a motor fordulatával pörög a padló
alagútjában, a hátsó féktárcsák bent vannak, a váltó mellett, hogy
kicsik legyenek a rugózatlan tömegek.

4:2-be, 2:1-be leömlők. Innen a gurgulázó hang

És még ugyanaz a Nord-motor (Alfa-nördöknek) morog, hörög, köpköd és
gargarizál benne, mint a régi Giuliámban, ami Dustin Hoffman
Duettóját
hajtotta a "Diploma előtt" című hollywoodi remekben, vagy mint ami Nino
Todaro
Giulietta SV-jét a
nyolcadik helyre vitte az 1958-as Targa Florión. Ebben itt ráadásul
két, bazi nagy Dell'Orto ikerkarburátor virít, ami az elolvadós
autóélvezet legkrémesebb finomsága. A hűtőszekrény- és mosógép-kartonok
egymáshoz tolásával született
karosszéria alatt igazi, harmincas évekbeli versenyautó. Ha csak
rágondolok, a szívem belesajdul a gyönyörűségbe. Ehhez képest egy BMW,
egy Honda, egyáltalán bármi kőbaltás hadakozás, sorozatgyártott,
moszatprimitív hulladék.

Már ezen is úgy mélyítették jobb egy előtt a műszerfalat,
mint a későbbi Alfákon. Nincs lelakva

Oké, oké, azok képesek hosszan működni, egy Alfa pedig csak ritkán,
van ebben igazság. De az Alfa 75
a cég sokak szerint legtartósabb és legkevésbé problémás típusa.
Kitüntetett gonddal rakták össze, sokat reszeltek a mechanikáján, még
némi korrózióvédelmet is kapott. Az enyimé pedig a pajkosításokkal
egyre jobban tetszik. Sokszor csak álldogálok bambán az ablak mellett,
és nézem, ahogy parkol. Már nem ronda, hanem egyenesen gyönyörű. Sőt, a
rövid lábra, hosszú kézre (nekem egyik sem ilyen) méretezett
üléspozíciót is mind kényelmesebbnek érzem, persze ebben segít a négy
irányban állítható kormány. A 75-ös ránő az ember lelkére, mint valami
spirituális pióca.

Hörög, morog, gurgulázik és harákol - orbitális zajélmény

És a váltó is egész jó, csak a kettes recseg kicsit. De életem első
autója, a szinkrontalan
Fiat 500-as óta
mindig duplán kuplungolok visszafelé, ezért észre sem veszem. Inkább
annak örülök, hogy a gázpedál jó közel esik a fékhez, könnyen lehet egy
lábbal nyomni mindkettőt. A saját kardánja tökéletes, de kaptam egy
frissen felhardyzott másikat is. Szép a belseje, a futóműve is csak
jobb elöl nyikorog.
És még a kormányszervó sem ereszti az olajat! Az, ami borítja a
motortér bal oldalát, állítólag csak a csőcsatlakozásnál ömlik.
Boldogan elhiszem. Mindennek örülök. Még.

Itt a C-oszlopon még egy kis pörsenés...

Rohadás viszont végképp alig. Hátul, a lámpák alatti sarkon, a
vezetőajtó falcánál, a küszöbön, meg a C-oszlopon egy kevés, a
tartóelemeken tényleg semmi.
És vezetni őrületesen jó. Amikor megy, az orra finoman inog,
laposan a föld fölött, mint a szagot fogott vadászkutya. Kanyarban alig
dől, gázra csodásan indul a fara. A hang pedig olyan, de olyan...
Szerintem mínusz húszban is leeresztett ablakkal fogom használni, ha
még működik akkor az ablak. És nem is eszik túl sokat, 11,5-öt mértem
(eddig másfél tank ment bele), ennél rosszabbra számítottam.

Ez itt 500 liter

A csomagtartója óriási (500 literes), az utastere kényelmes, igaz, a
központi, összetett ellenőrzőpanelen már semmi nem működik. Pontosabban
az olajszintjelző ég, de néha csak villog, miként a hatalmas, piros
kontroll-lámpa is. Az óra jó lenne, mert pontos, de mindig feljön
helyette valami más, nem működő funkció.
Állítólag egyszer 24 volttal próbálták indítani, akkor szállt el a
panel. Hát igen, ezek a Bosch elektronikák nem bírnak sokat, bezzeg
a Marelli, ugye. Akárhogy is van, az autó esztétikus, alapjában véve
jó, egyenesen megy, fékez, húz, nem zörög túlzottan, pályán szépen
viszi a tartós 140-et, minden fontos berendezése szépen fungál.

Ma már csak karácsonyfadísz, de újkorában ez itt igazi fedélzeti számítógép volt

Persze a fotózáskor még benne levő rádiót és a pótféklámpát nem
kaptam meg végül az autóval, de legalább jött vele négy téli gumi.
Levon az örömből, hogy elöl most is két téli van. Így van egy nyári
használatú vegyes garnitúrám, meg egy téli használatú téli garnitúrám,
az se utolsó.
És örülök, hogy nincs rádió, mert a végén még bekapcsolnám, és
akkor nem hallanám rendesen a motort. Pótféklámpa pedig úgyse való egy
1986-os autóra.

Látják, ezért is vettem Alfát. Korábbi, 75-telen állapotomban a
fentieket szánalmas magyarázkodásnak tartottam volna,
szerelmesen elnézőbb az ember. A Mazdánál biztosan szóvá tettem
volna ilyen dolgokat az eladónak, ha meg Toyota Corollát vettem volna,
most egyenesen felgyújtanám, mint
Karotta a Corvette-et . Ezt meg... Csak jobban szeretem a hibái miatt.

Kreténség: U-alakú kézifék