Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos magángyűjteményre. A TotalCaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény legjobb állapotú darabjait. Idén a tulajdonosok szándéka szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból, motorokból, erről majd mindenképp hírt adunk! Addig is: köszönjük a lehetőséget az Old Chip és OldRent Kft.-nek!
Annyira szép! Az az elképesztően súlyos csillogó pofa! L'art pour l'art célokra elpocsékolva egymillió mai autó kézifékgombjára elegendő króm, céltalan brezsnyevi szemöldök, pavilon a fényszóró felett, stilizált repülő-hajtóművek, élre vasalt indexburák, mmm!
Profilból is látványos, a krómozott lendületvonalakkal az egészében előredőlő limuzin állva is suhanni látszik. Sőt, mintha felszálláshoz készülődne: első kerekei szinte már elemelkedtek a földtől, a hátsókat pedig már félig be is húzta. Érdekes, hogy ez a klasszikus sziluett menyire áramvonalasnak hat, miközben nyilvánvalóan mennyire nem az.
A feneke is pompás, illetve dehogy feneke, egy ekkora autónak nem feneke van, hanem fara, sőt, farzata. Itt is van repülésmotívum bőven, két, izzó lángot fúvó sugárhajtóműben végződő hatalmas függőleges vezérsík fogja közre a lökhajtásos vadászgépet, ami a csomagtérnyitó gomb a krómszárnyakkal. Hátra is jutott egy büszke szarvasos címer, gyönyörűek a csúcsos, krómlécekkel tagolt lámpatestek. A leghatásosabb motívum azonban a mai Honda Civic egyik legmarkánsabb stílusjegyének korai inkarnációja, a lökhárítóba integrált kipufogóvég-pár.
Rendkívül impozáns jószág, az ember nézi, és szinte késztetést érez, hogy belépjen a Pártba. Pedig még csak nem is echte szovjet. A Csajka (oroszul sirály) bevallottan az 1955-ös Packard 400 alapján készült a Szovjetunió dicsőségére. Mint hivatalos neve (GAZ 13) is mutatja, a GAZ 12-est, a ZIM-et váltotta. Azt 1950-től '59-ig készítették, de a Csajka sokkal tovább húzta. '59-ben indult a sorozatgyártás, és a típust csak 1977-ben váltotta le a szögletes GAZ 14-es. Gyártását ekkor sem hagyták abba, még 1981-ben is készült pár példány; összesen 3179. Végül Gorbacsov a peresztrojka jegyében gyártósorral együtt felszámolta ezt a kiváltságosoknak szóló luxuscikket, melyben a rendszer rothadásának megtestesülését vélte látni. Szóval ritka madár.
A sirály
A sirály-félék (Laridea) egy család a madarak osztályán, a lilealakúak rendjén belül, 51 faját különböztetjük meg. (Az albatrosz nem sirályféle, őt a viharmadár-alakúak rendjébe sorolják. Egy újabb érdekes adat.) Nálunk a sirályok leggyakoribb képviselője a dankasirály, ő az a madár, akit leggyakrabban látni a városi vízfolyásokon, vagy szántáskor a traktor mögött. A kifejlett példányok fejének tollazata nyáron sötétbarnára vált, télen viszont fehér, halvány sötét csíkokkal. Elvileg vándormadár, de sok példány télre is itt marad, és egész évben vidáman eszegeti a Dunába eresztett szennyvizekből az ízesebb falatokat.
Mókás kis jellemrajz Brehmtől: "A sirály-félék tehetséges és értelmes madarak, amelyek viselkedésükben mindenkor a körülményekhez tudnak alkalmazkodni. Más teremtményekkel szemben bátrak és öntudatosak, sőt uralomra vágyók, de hitvesükhöz és fiókáikhoz hűséges szeretettel ragaszkodnak; a saját fajbeliek társaságát határozottan kedvelik, de éppoly irígyek, rosszakaratúak és barátságtalanok más madarakkal szemben és falánkságuk kielégíttetése érdekében minden meggondolás nélkül felmondják a látszólag fennálló barátságot."
A Csajka a szovjet birodalomban miniszterek, magas rangú egyenruhások, nagykövetek, pártvezérek privilégiuma volt (a legnagyobbak ZIL-lel, ZISZ-szel utaztak). Magánemberek nemigen juthattak ilyen luxuscikkhez, nagy dolog volt, ha valaki mégis kiérdemelt egyet. Hruscsov személyesen jutalmazta meg egy-egy példánnyal például Gagarint, Solohovot, Fidel Castrót, de Tyereskovának is jutott egy különleges, hófehér Sirály.
A Csajka alapterülete 11,2 négyzetméter. Tágas gyomrában kényelmesen elterpeszkedhettek a prominensek, a magas tető alatt tányérsapkájukat, kucsmájukat sem kellett levenni. A vastag, süppedős fotelek, a bársonybevonatú kapaszkodózsinórok, a cizellált hamutartó konzervatív, a félelmetesen morajló, súlyos motorokkal mozgatott ablakok, a műszerfalba integrált, automata keresős rádió modern luxust nyújt. Klíma nincs az autóban, rendkívül hatásos fűtés viszont igen.
Még pár apró finomság: nem csak előre kerültek pillangóablakok, de a hátsó kis oldalüvegek is kibillenthetők. A szélvédő előtt kis szellőztetőnyílás emelhető ki, hadd jöjjön be akár huzatmentesen is a friss levegő. A lökhárítóba ködfényszórót építettek, látni és látszani, ugye. A széles hátsó pad előtt pedig két pótülés hajtható fel. Az itt ülőknek nem, de a többi utasnak jár öv is: az antik, ötvenes években tervezett berendezés mellett furán hat ez a biztonsági berendezés, de hát a mi autónk egész fiatal példány, csupán harminc éves.
Bizony, ez a Csajka 1977-ben készült. Előéletéről nem sokat tudni. Utoljára egy asszony használta bevásárlóautóként Budapesten a nyolcvanas évek végén, aztán csak állt és csendesen erodált. Mai gazdái újra harcképessé tették, nem is sok munkával. A motorhoz, váltóhoz nem kellett nyúlni, a nehéz orosz vas jól megőrizte állagát, csak apróbb javításokra és egy fényezésre volt szükség. Még vár egy teljes belső újrakárpitozásra, és a kilométerórával is kezdeni kell valamit, mivel nemrég egy rejtélyes durranás kíséretében megszakadt benne valami, de így is remek példány. Különben is egész más egy ilyen felújítatlan autó hangulata, mint a szétszedett-összerakott, újrahúzott, kivikszolt veteránoké, ebben még érezni az elmúlt évtizedek szagát.
Könnyű és élvezetes Csajkát vezetni. Eleve pöccre indul. Ha rendben van a keverékképzés, jól beállították a négytorkú karburátort, a valószínűtlenül apró slusszkulcs elfordítására a hatalmas indítómotor szinte csak megböki a főtengelyt, és már dohog is a V8. Aztán az álló gázpedált benyomva újabb kellemes élményben lesz részünk: az autó meglepően dinamikusan gyorsul.
Öt és fél literes blokkja (állítólag Chrysler-eredetű) 195 lóerőt teljesít 4400-as fordulatszámon. Mivel az irdatlan külméretek dacára a kocsi mindössze 1,8 tonnát nyom (majd egy mázsával kevesebbet, mint egy dízel C6-os Citroen ), 9,2 kilogramm jut egy lóerőre. Egy új háromajtós 1,3-as Swiftben 10,6, de még az 1,5-ösben is 9,8!
És készségesen meg is áll, ha kell. A széles, két talpnak is elegendő taposófelületet kínáló fékpedál csak ijesztgetés, valójában kis erővel is hatékonyan lassítható a Csajka. A szűk keresztmetszetet a keskeny diagonálgumik jelentik, ha sietett a nacsalnyik a termelési értekezletre, jobb volt, ha a játszadozó kis Szásák, Katyusák nem rohangáltak ki az útra a rongylabda után.
A Csajka kényelmes luxuslimuzin, az első tekercsrugókon és a hátsó laprugókon puhán ring az X-alvázas (Cadillac-mintára) kasztni, ennek ellenére kanyarban a nagy tömeg megnyugtató rendíthetetlenséggel futja a kívánt ívet. A kormányzás könnyű a hatásos szervó segítségével, ugyanakkor meglepően direkt is, a hatalmas kétküllős kormánykerék csupán hármat forog faltól falig. Egy ipszilon kanyarhoz kell a hely, persze, de közel nem annyi, amennyire számítanánk, a GAZ 13 méretéhez képest meghökkentően fordulékony jószág.
Az automata váltó a műszerfal bal oldalán található, csinos körbe rendezett gombokkal vezérelhető (a megoldást a Chryslertől, khm, tanulta a Gorkij Autógyár). Lelkemre kötötték, hogy D-ből R-be (azaz 3X-be, ZH, vajon mit jelenthet?) és vissza csak a H, azaz N, azaz neutrális, üres fokozat közbeiktatásával kapcsoljak, nehogy összezavarodjon a harmincéves szerkezet. Nem is zavarodott össze, finoman, puhán váltogatott. És elég ritkán, mivel csupán három fokozatból válogathat.
Hogy a kormányoszlop váltókar híján mégse maradjon súlyos, nagy erővel mozgatható bajusz nélkül, a bal oldalon találkozhattam minden idők legmasszívabb indexkapcsolójával. A nehéz vasat megbillentve akkora relé kezd halk kattogásba valahol elöl, amekkora talán az Országház villanyórájában sincs. Na EZ biztos szovjet tervezés.
Csupán egy dolog mérgezheti meg a csajkázás élményét: ha eszünkbe jut, hogy majd tankolni is kell. Persze a jó negyedszáz liter százkilométerenként, a nyolcvan literes tank intenzív apadása nem volt mindig, mindenkinek nyomasztó élmény. Az autó műszakilag még az olajválság előtt született, fizikailag pedig egy olyan országban, ahol nem jelentett problémát az üzemanyag annak a pár kiváltságosnak, aki egyáltalán beülhetett egy ekkora limuzinba.
Aki szeretne saját kalitkájában tudni egy ilyen sirályt, készüljön hosszas keresgélésre. E cikk írásakor a szokásos magyar, német, brit, amerikai keresőoldalakat átfutva mindössze egy kocsit találtam, Angliában, 50 ezer euróért. Egy orosz oldalon egy szétmállott, szörnyű típusidegen hekkelésekkel életben tartott példányt kínáltak hétezerért. Nem egyszerű befogni a nagy szovjet madarat.
Műszaki adatok
Méretek (h/sz/m): 5600/2000/1650 mm
Tengelytáv: 3250 mm
Abroncsméret: 8,20-15
Tömeg: 1800 kg
Motor : 5506 cm 3, 90 fokos V8
Teljesítmény: 195 LE/4400
Végsebesség: 160 km/h
Átlagfogyasztás: 20-25 l/100km
További cikkeink
