Nehéz cinizmus nélkül nézni, ahogy a szaksajtó újra meg újra
fényesre nyalja a Mazda ülepét az MX-5-ös ürügyén. Amióta piacra dobták
(1989), a kisméretű, kategóriájában kifejezetten olcsónak számító
roadster rengeteg hívet szerzett a japán autógyárnak.
Nem sok olyan MX-5 tesztre emlékszem, amiben arról olvashattam
volna, hogy rossz, csúnya, vagy élvezhetetlen; az olasz, francia,
német, brit és amerikai szaksajtó egységben ünnepli az autót lassan
húsz éve, de vélhetően a bolgár, a török, a kirgiz és a finn kollégák
is hasonlóképp vélekednek, csak nem tudunk róla.
Mi is kiveséztük már nem egyszer.
Karotta imádta,
a
Winklernek annyira tetszett , hogy vett is magának egyet. Még
Kari is tisztelettudóan leborult előtte , és bevallom,
én sem tettem másként , amikor 2005-ben kipróbálhattam a legújabb változatot.
Most megkaptuk a legújabb változat legújabb változatát, a
keménytetős Roadster Coupét.
Ha lehet hinni a gyárnak, mindössze 36 kilóval nehezebb a
vászontetősnél, és tizenkét másodperc alatt, tehát nagyon gyorsan
változik át kupéból kabrióvá avagy vissza. A tetőszerkezetet úgy
kivitelezték, hogy a csomagtartó mérete nem változott - maradt 150
liter, ami persze így is nagyon kevés. Még mindig agilis, még mindig
szép, még mindig jó vezetni. Blablablablabla...
Az MX-5
keménytetővel is éppoly élvezetes, mint a klasszikus
vászontetővel. A plusz harminchat kilót egyáltalán nem érezni,
legalábbis a kétliteres motor ugyanolyan benyomást tett rám most, mint
amikor a roadstert vezettem - a kollégák élménybeszámolója alapján az
1,8-asnál más a helyzet. Más új információval sajnos nem szolgálhatok;
mindenkinek jobb lesz, ha ez a teszt itt gyorsan véget is ér. Az MX-5
szép és jó. Még mindig. Hihetetlenül agilis, mégsem rázza ki az ember
belét a rossz utakon. Ideális kompromisszum mind futómű, mind motorerő
tekintetében. Ideális játszópajtás. És a váltója is jó. Öt csillag, de
tényleg. Szívből és igazán. Blablablabla...
Ássunk azonban egy kicsit mélyebbre, hátha fény derül valami
turpisságra.
A legolcsóbb MX-5-ös ára 5,5 millió forint, ami nagyon jól hangzik,
viszont az alapfelszereltségű,
Emotion, azaz érzelem fantázianév alatt futó modellben nincs
automata klíma, nincs ködlámpa, nincsenek alupedálok, nincs bőrülés, de
bőrkormány, sőt még bőr váltógomb sincs, a tető pedig se nem kemény, se
nem vászon, hanem bizony műanyag. Akkor meg mi értelme?
Felhasználói szemszögből gyakorlatilag semmi, a gyártó viszont
elmondhatja, MX-5-öst már öt és félmillióért vehet a kedves vásárló.
Finom reklámfogás, átverés, de mégsem. Nem szép dolog, de
mielőtt még elkezdenénk nagyon haragudni a Mazdára, vegyük észre: a
gyártók nagy része kínál olyan fapados modellt, ami gyakorlatilag
használhatatlan, és alig adnak el belőle, viszont az ára remekül
cseng.
A valóságban tehát mire az MX-5-ös szép lesz és kívánatos, az ára
lassan felkúszik hétmillió fölé, de - és most újra nyalni fogok - még
így is megéri. Mivel
riválisa nem sok van, nehéz összevetni bármivel is. Az
Astra kabrió, a
Focus kabrió és
ezek barátai ugyan praktikusabbak, de egyikük sem roadster, egyikük sem
nyújt átütő vezetési élményt, így hiába nagyobb a belső tér, a
csomagtartó, egyikük sem alternatívája az MX-5-nek.
A Honda S2000-es, a
Porsche Boxster
vagy a
Nissan 350Z
sokkal-sokkal erősebbek. Ezek az autók már nagyon komoly
menetteljesítményre képesek, természetes, hogy a vezetési élmény és a
teljesítmény arányában az áruk is magasabb. Az MX-5 legszórakoztatóbb,
kétliteres, 160 lovas, sperres változata 7 779 900 forintba kerül, erre
jön még 109 000 forint felár a metálfényért - a keménytető ára további
400 000 lenne. Ezt két és félmillióval megtoldva megvehetjük az
S2000-est, további kétmillióért már a 350Z is a miénk lehet, a Porsche
Boxsterért pedig 15 milliót kell fizetni. Két MX-5-ös árát, vagyis
újfent nem sikerült belekötni a Mazdába.
Élvezetesebb autók vannak ugyan a piacon, de nem ennyiért.
A legviccesebb az egész díszes társaságban az
Alfa Spider,
ami ugyan éppoly kevéssé praktikus, mint a fent említett modellek
bármelyike, viszont egyáltalán nem olyan jó vezetni, igaz, mind közül
magasan a legszebb. A kategóriában kifejezetten lomhának számító 185
lóerős alapmodell ára 9,76 millió, a csúcsváltozat több mint 14
millióba kerül, vagyis a Spidert igencsak borsos áron mérik. A Toyota
MR-2-es lenne az egyetlen hasonló jellegű, árú és teljesítményű autó a
piacon, de azt Európában sajnos nem forgalmazzák.
Eljutottunk oda, ahonnan indultunk.
Egy fényes valaggal kezdtük, és egy még fényesebbhez érkeztünk
anélkül, hogy az autóról szó esett volna. Lehetetlen belekötni, az
MX-5-nek édes mindegy, érzelmi alapokon közelítjük meg vagy objektíven,
számok kereszttüzébe állítva. Minden mércével megállja a helyét.
de a plexi a gombon könnyen karcolódik
Pedig ha belegondolunk, hogy hétmillióért kapunk egy szűk és hangos
kétüléses szappantartót, aminek gyakorlatilag nincs csomagtartója,
nem sok logika van a dologban, és mégis. Élni jó, vezetni jó,
így hát ezekért a használhatatlan, de annál élvezetesebb autókért
minden autógyár jócskán megsápolja a hedonista vásárlókat. A Mazda
tulajdonképpen még a legvisszafogottabb mind közül.
A dicshimnusz végére azért csak kirántanék egy-két rosszindulatú
megjegyzést a tarsolyomból. A tesztautóban még csak 3000 kilométer
volt, mégis karcos volt a küszöb, a váltó gombja, és a bőrkárpiton is
látszott már, hogy ültek benne jó páran. Könnyen lehet, hogy az
újságírók nem bántak kesztyűs kézzel a kis roadsterrel, de mivel a
többi autóval sem szoktak, levonható a következtetés: az MX-5
belső tere, díszítései jobban kopnak a kelleténél.
A másik problémám a keménytetővel volt. Baja nincs, csodálatosan
működik, szép is, jó is, viszont
nem jobb a hangszigetelése, mint a vászontetőnek. A roadstert
már régebben vezettem, de emlékszem, nem zavart a szélzaj, mert egy
vászontetős autóhoz képest nem volt vészes. Ugyanez a szélzaj azonban
egy keménytetős autóban már egy kicsit sok.
És ha most visszatérünk a matematikához, utánaszámolhatunk, hogy a
negatívum oldalon két dolog van, a pozitívumok száma viszont legalább
ennek a háromszorosa, vagyis az MX-5-től továbbra sem vitathatjuk el az
öt csillagot.
Jól néz ki, jó a motorja, jó a váltója, zseniális a futóműve, de
nekem akkor sem kéne. Egyszerűen nem tudok azonosulni vele.
Egy kicsit rongyrázó, de közben mégsem az, hiszen relatíve olcsó, de
ez a relatív olcsóság is drága, pláne mivel kell mellé egy másik autó
is. Gyors, de annyira nem, hogy elájuljak tőle, igaz,
annyira élvezetes vezetni, hogy attól viszont elájulok, de ez nem
elég. Nem tudom elképzelni magam ebben a hivalkodó szappantartóban.
Nem vagyok dzsigoló, nem vagyok a dzsigoló barátnője, és kivénhedt
dzsigoló sem vagyok. Bezzeg a Winkler, akiben van egy kevés mindhárom
karakterből... Nem csodálom, hogy ő vett magának egyet. Én azt hiszem,
ha véletlenül roadstert kéne vennem, továbbra is az S2000-est
preferálnám.
További cikkeink
