Vízhordókra márpedig nagy szükség van. Egy csapatban mindenkinek
megvan a maga dolga, a sztárok fabatkányit sem érnének, ha a szürke
közkatonák nem támogatnák a munkájukat. Valahol mélyen, legbelül
mindenki arról álmodozik, hogy sztár lesz,
aztán végül szinte senki sem lesz sztár. És amikor a füstbe ment
álom tényét kezdjük elfogadni, el kell kezdenünk gondolkodni, hogy
akkor Ferrarit vegyünk részletre, vagy mondjuk egy Suzuki Balenót.
A Baleno - ezt Önök még nem tudják, de hamarosan kiderül, ígérem -
szerethető autó. Igaz, ez egyáltalán nem látszik rajta.
Elhanyagolhatóan kevés az esélye, hogy valaha is adtak el akár egyetlen
darabot ebből a modellből, csak mert a kisgyerek dagadtra sírta a
szemét, míg apu be nem adta a derekát. Vagy valakinek a barátnője vonta
meg a szexet, és nem volt szilikoncici, amíg a hőn áhított Baleno meg
nem érkezett.
Sokkal valószínűbb, hagy apu és anyu összeültek, zsebeik tartalmát
az utolsó morzsáig kiborították az asztalra, osztottak, szoroztak,
aztán meghozták a döntést:
csúnya, csúnya, de megvesszük. E rövidke mondatfoszlány mindkét
elemében van ráció. A Baleno
csúnyasága tényszerű, annak ellenére, hogy a szépséggel kapcsolatos
fogalmakat illendő szubjektívként kezelni. A klasszikus
háromdobozos struktúrát alkalmazták, amúgy japán módra: egyszerűen,
dísztelenül.
A forma valamiért nagyon tetszhetett a japánoknak, a kilencvenes
évek elején-derekán ugyanis szinte az összes szedánjuk így nézett ki.
A Daihatsu Applause, a Subaru Impreza, a Mitsubishi Lancer, sőt még
a Nissan Almera első generációja is ugyanarra a kaptafára készült.
Végy három dobozt, illeszd össze őket, rakd bele a legegyszerűbb
lámpatesteket és kész. Ha egy kis vagányságot szeretnél, rakj rá hátsó
szárnyat is, esetleg ködlámpát.
Ez a forma, túl azon, hogy egyszerű, vagyis alacsonyak az
előállítási költségei, módfelett praktikus is. A tesztautó még a hátsó
légterelővel megspékelve sem néz ki igazán ijesztően, vagy jól, vagy
sportosan,
viszont négyen kényelmesen elférnek benne, sőt akár öten is - lásd
lejjebb. És hatalmas a csomagtartója. A katalógus bizonysága
szerint a rakodótér 346 literes, ami nem tűnik éktelenül nagynak, a
valóságban azonban tényleg rengeteg dolog belefér.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Szabó család - ők azok,
akik 1999-ben újonnan megvásárolták, és azóta sem szeretnének megválni
tőle -
többször is teljesítette a Budapest-Sevilla útvonalat, ami
oda-vissza testvérek között is vagy hatezer kilométer. Csomagokkal,
öten. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis úgy érzem, néhány sort
érdemel a mozzanat, mikor Szabóék olaszországi nyaralása félbeszakadt,
mert a Balenót megfújták.
amit menhelyes kiskutyák szemében látni
A Szabó család - papa, mama és három leánygyermek - kénytelen volt
más alternatívát találni a hazatérésre. Már Magyarországon voltak egy
hónapja, mikor a rendőrség telefonált, megvan a kocsi.
A lopás helyszínétől kábé 100 kilométerre találták meg egy
benzinkútnál. El lehet játszani a gondolattal, hogy biztosan a
maffia keze van a dologban, és még az is lehet, hogy bankot raboltak a
lopott kocsival, esetleg hulla is volt a csomagtartóban, de
valószínűleg nem ez történt.
A tolvajok, akik az apartmanból csórták el a kulcsot,
nemcsak amatőrök, de végtelenül ostobák is voltak, mivel nem tudták
megtankolni a Balenót. A tanksapkán látszott, hogy feszegették,
pedig azt az utastérből kell kinyitni. De erre ők nem jöttek rá. Miután
végképp letettek az autóról, sorsára hagyták. Emlékül néhány
cigarettacsikket hagytak a hamutartóban, meg egy használt tréninggatyát
a hátsó ülésen.
és kenguruzseb is van
És ha már a hátsó ülések szóba kerültek, foglalkozzunk egy kicsit a
Baleno belterével. A helykínálat jó, erről már esett szó, az ülések
kényelmesek és a funkcionalitással is minden rendben. A kárpit szürke
semmilyensége azonban lehangoló, nem is beszélve a műanyagkormányról, a
hatalmas kemény műanyagfelületekről és a dizájn tökéletes hiányáról.
A Balenóban egyszerűen nincs dísz. Semmi.
Ezen azonban nincs mit csodálkozni, jó barátom, az autókatalógus
szerint 1999-ben az 1,6-os Baleno GLX 2,6 millió forintba került, míg a
Mitsubishi Lancerből a fapados, 1,3-as is kétszázezerrel drágább volt,
a hasonlóan felszerelt Nissan Almeráért pedig kerek egymillióval
kértek többet. A Baleno tehát bőven megérte az árát.
A puritán belvilágtól eltekintve a Baleno kellemes társ.
A futóműve és a kormányzás is rém pontatlan, viszont jó a szervo,
könnyen jár a kormány; elmegy árkon-bokron és a csillapítása is
egész jó, valamint a technika igénytelen és tartós. A motor sem éppen
különleges, egyszerű sor négyes, majdnem 100 lóerővel. Kicsit hangos,
elég nyers, és nem fogyaszt keveset - városban 9-10 liter - viszont
elég erős. A Balenóval lehet dinamikusan közlekedni, az autópályán is
gond nélkül éri el a megengedett maximális sebességet. A motorhoz
kapcsolódó váltó az autót szimbolizálja: nem tökéletes, de a célnak
tökéletesen megfelel.
Az autóban nyolc év után 115 ezer kilométer van. A szokásos kopó
alkatrészek cseréjén és néhány külső elem javításán kívül nem sok gond
volt vele, pedig csak nők vezették (őszinte alázattal kérnék bocsánatot
minden hölgytől ezért az átkozott hímsoviniszta megnyilvánulásért, de
értsék meg, kihagyhatatlan volt).
Egyedül az elektronika rakoncátlankodik egy ideje. Az utastér
világítás régóta nem működik, a szakszervizben sem tudják, miért, és a
középkonzol világítása is el-eltűnik, de szerencsére meg szokott
javulni - hol magától, hol a mester keze munkájának nyomán.
Népítéletünk is igazolja a Szabóék által mondottakat , a tulajdonosok
elégedettek, komolyabb műszaki problémát egyetlen hibalista sem jelöl
meg. Olyanokat olvashatunk, hogy
például: "szélvédő betörött", vagy: "Csak ami elkopott", de
ilyet is találtam: "semmi nem romlott el". A tulajdonosok egybehangzóan
megerősítik: a Suzuki Baleno igénytelen, vagy, ha úgy jobban tetszik,
nagyon megbízható.
Szabóék úgy döntöttek,
most már elhasználják, nem adják el. Ennek két oka van. Egyrészt
a szívükhöz nőtt az autó, ami zokszó nélkül elvitte őket Európa
megannyi távoli szegletébe, cserébe nem kért többet egy kis
szeretetnél. Másrészt a Balenónak nincs ára. A tesztelt darabban négy
elektromos ablak és légkondi van, sőt, hátsó szárny, mégsem valószínű,
hogy nyolc-kilencszázezer forintnál több pénzt kapnának érte. Abból meg
manapság nem sok hasonló használati értékű autót lehetne venni, sőt
tulajdonképpen semmilyen autót sem lehetne venni ennyi pénzből -
példának okáért a legolcsóbb FIAT Panda ára 2,2 millió forint.
Ha viszont valaki vásárolni szeretne, csak bátorítani tudom, a
Balenóval jól jár. Nem szép, nem is különösen jó, viszont megbízható,
kényelmes, tágas és praktikus. Egy igavonó barom, a szó legpozitívabb
értelmében.
Egy Untermann. Egy vízhordó. Legfőbb erénye, hogy a célnak
tökéletesen megfelel.
További cikkeink
