Eleinte azt hittem, a Mercedes az Audi után megy, és létrehozza a maga Q7-esét, a nagyon nagy, sportos, összkerekes óriáskombit. Hát nem egészen. A gyilkos pókerjátszmák szellemében kifürkészhetetlen tekintettel ellenfele szemébe nézett, és azt mondta: tartom és emelem tíz centivel.
Érdekes az imidzse. Alaposan megbámulják. Az álmélkodás csak
részben szól az újdonságnak, nagy része van benne a dizájnnak. Az R
osztály az
ingolstadti őstulokkal szemben nem élőlény, a Mercedes nem követte a BMW-t és
az Audit az organikus dizájn útján. Az R a B osztályhoz hasonlóan alig
észrevehetően, de retró, és nekem egy picit katonai is. Valahogy úgy
képzelem, Hitler se fogna gyanút, ha egy időutazó tréfamester az
asztalára teszi a makettjét, mint az új csodafegyver titkos
vontatóját.
Úgy látszik, ha a Mercedes nem limuzin alakú járművet csinál, más
formanyelvet használ, amit lelkesen támogatok. Űr-Blitzkrieg,
a régi csőrös teherautók antianyag hajtóművel, de ez csak az
összhatás. Az R osztály mellé érdemes leguggolni, különböző
helyekről és perspektívákból nézegetni, mert jó fényben rengeteg formai
finomságot fel föl.
Egyszerűen
fogalmam sincs, hogyan csinálták. Hogy merték ilyen ívesen
lekrómozni az oldalablakok keretét, aztán ahogy az oldalvonal már
önmagában is szép íven emelkedve végigfut egésze a hátsó lámpáig, ahol
a lámpával egybefonódva ha nem is tolakodóan, de határozottan asszonyos
fart képez, majd ugyanez a vonal folytatja útját a hátsó ajtót
kirajzolva, körbefolyva a másik lámpát és tovább a túloldalon, vissza
az első sárhányóig.
A kilincs! Micsoda kilincs, meg hogy
van rajta króm, ahogy az egész autón is, de mértéktartóan kevés.
Az elején a csipás szem kicsit furcsa, de végre egy Mercedesnek inkább
csodálkozó a tekintete, mint fensőbbséges, ami egy ilyen emblémát
viselő ekkora járműnél talán előny is.
A belseje is impozáns, de összességében kevésbé átütő, és maradt
benne néhány hiba. Nem értem, a sötétdrapp műszerfalborítás hogyan
állhat el így a levegőbeömlőket körülvevő világossárga műanyagtól.
Biztos volt vele valami tervük, de így mintha egy nagyon részeg
kárpitos hagyta volna félbe.
Hihetetlenül elegáns viszont az esti kivilágítás. A kilincsek
mögötti meleg sárga derengés, a második sor klímavezérlésének fényei -
a leghatásosabb sötétben. A műszerfal ravasz fehéreit, pirosait,
zöldjeit jó ízléssel válogatták, nem félve feleslegesen a giccsessé
válástól. Ennyi giccs a minimum, amit elvárok.
Az R osztály hatalmas, egy kategóriával (tíz centivel) nagyobb, mint
a Q7, úgyhogy a szokásos Mercedes-Audi különbségeken, a sportos kontra
kényelmesen túl számos egyéb differencia van. A hétüléses Q7-es
hagyományos hétüléses, aminek lényege az
Opel Zafira óta, hogy a harmadik üléssor a szamárpad a rossz
gyerekeknek és középkori büntetés a felnőtteknek. A Q7-esben az első
két üléssor kényelmes, a harmadik inkább csak kakasülő, úgyhogy
kíváncsi voltam, mire megy a Mercedes plusz 10 centivel. Benéztem
hátra, aztán tartottunk egy gyors szerkesztőségi castingot, és a
magassági győztesek,
két 1 méter 90 körüli dolgozó kényelmesen elfértek egymás
mögött. Még fejtér is van leghátul egy 1,96-os illetőnek - oké,
pont akkora, hogy a feje fér el, és semmi más, de akkor is,
hihetetlen.
A csomagtartó ilyenkor kevés, mondanánk, ha valójában nem maradna
még mindig 360 liter, ami egyáltalán nem kevés, csak ha az R osztály
külméretét, meg a hat ember elméleti kézipoggyászát vesszük. De
ha - magunkon kívül - további öt Bill Gatest fuvarozunk brutális
luxusban, csak futja egy plusz
Peugeot Partnerre a teherhordáshoz.
A nagyság átka, illetve egyik átka, hogy az R osztály széles, de
csak abszolút értelemben. Ahhoz képest, amilyen hosszú, már inkább
keskeny, és
a végeérhetetlen Zeppelint nem sikerült tökéletesen
kimerevíteni. Ha az első üvegtetőt hátratoljuk, az elegáns siklás
halk neszébe Mercedesben még soha nem hallott nyöszörgések vegyülnek.
Ugyaninnen, a napfénytető háza tájáról halljuk Tiborc panaszait minden
apró feszítőerő hatására, amikor például felparkolunk egy nem is magas
járdaszegélyre vagy kis rámpára.
A nagyság másik átka maga a nagyság. Az R osztály
vásárlóközönségének egy része valószínűleg modern, exkluzív lakóparkban
él, ahol teremgarázsba állíthatja drága autóját. A teremgarázs
önmagában nem vész, egy bevásárlóközpont teremgarázsában például egész
jól elegerészünk. A különbség szemre nem is nagyon látszik, de a
lakóparkok teremgarázsaiban aranyáron adják a garázst, és az intenzív
pénzgyártás jegyében minél több parcellát próbálnak kialakítani.
A Cézár ház nevű intézményben nem túlzás, öt percembe telt, mire
bekanyarodtam a helyre, nem mentem neki semminek és végül ki tudtam
szállni. És még ahhoz is
nagyon át kellett gondolnom, hová húzom az övtáskám és melyik
zsebembe rakom a telefonom. Nem egy felemelő élmény, ha valaki úgy
érezné, révbe jutott, megvan az álomkéró és a tökéletes autó, de minden
nap
A hattyúk tavával
indul és arra végződik.
Lelkiismeretes tesztelőként nem vittem terepre, hiszen ez a Q7-tel
ellentétben a legkevésbé sem való arra, viszont kipróbáltam vele a
legendásan exkluzív és ennek megfelelő árú Marina Part luxuslakótelep
teremgarázsát. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, bele se vágok. Ahogy az
autó orra elérte a (nyitott) sorompót,
folyamatosan visított legalább kettő, de inkább négy
parkradar-jeladó. A sípolás azt jelzi, eddig és ne tovább, de nekem
muszáj volt tovább, mert néha egyszerűbb továbbnyomulni, mint
visszafordulni.
Az idegesítő, több irányból érkező sípolás mellett a parkolási
segédlet LED-es visszajelzői is szinte folyamatosan két-két pirossal
világítottak.
Végül hat tégely vazelin segítségével, meg két melóssal, akik
folyamatosan jelentették, hogy itt még van fél centi, ott még egy
ujjnyi hely, valahogy átevickélem. Aztán jött a beállás a helyre,
muhhahaha. A tanulság, hogy R osztályt saját villával, saját garázzsal
rendelkező népek vegyenek, mert lakóparkban hamar meggyűlölik az autót,
a lakóparkok nyújtotta executive lifestyle-t, esetleg saját magukat,
amiért erre a hátulütőre nem gondoltak.
A nagy méret csak ilyenkor, a szákban okoz gúzsba kötöttséget,
közúton az R osztályt egyáltalán nem érezzük nagynak és
esetlennek, illetve nagynak igen, túl nagynak nem. Még
mellékutcákban is inkább érezzük előnynek a méretét. Szűk kanyarok,
sávváltás, besorolás, parkolás - semmi nem fáj. A közlekedés maga a
földöntúli élvezet, a tökéletes Mercedes életérzés.
Ahhoz képest, hogy mekkora az autó,
elég hangos, de szerencséjére igen kellemes a 3,2-es V6-os dízel
tónusa. Ebben is az újkori Mercedesek kormányváltója van, amit nem
nagyon kellett szoknom, mert már az új S osztályban megszerettem. Nem
lényegesen ergonomikusabb megoldás, mint a padlóra rakott kar, de
sokkal elegánsabb, könnyedebb tud lenni.
A légrugónak meg a tengelytávnak köszönhetően annyira zavartalan a
kényelem, hogy ha a tesztút alatt többen menünk valahová, igyekeztem a
leghátsó ülést lestoppolni. Ott érezni a legtöbb osztályon felüliséget.
Ilyen lehetett Babilonban egy sokszolgás gyaloghintó, vagy
Egyiptomban az Ámon-főpap nílusi bárkája. Mert ez már inkább hajós
érzés. Nem is nagyon veszi észre az ember, milyen nagy a lábtér, akkor
is, ha a középső sorban hasonlóan élveteg módon terpeszkedik egy
utastárs.
Bejutni se nehéz,
az R osztály hátsó ajtaja az autógyártás történetének talán
legnagyobbja. A középső ülések egyetlen mozdulattal könnyedén
dönthetők előre, méltósággal szállhatunk ki-be. Feltéve, hogy van elég
hely kinyitni, és akkor megint a parkolóház-problémához érkeztünk.
Talán Amerikában, ahová elsősorban szánják a túlméretes Mercedeseket, a
nagyobb autók miatt a helyek is nagyobbak.
A vasúti átjárót, amin harminccal-negyvennel szoktunk önkényes
vesekőműtétet rendezni, hatvanas tempónál inkább tudtuk, mint éreztük.
Az állítható rugózást komfort fokozatban kötelező használni, akkor a
legélményszerűbb a hajózás. Sportban egyszerűen csak ráz, kormányt
ráncigálni úgyse fogunk, alapban meg jó, de
ha egyszer kipróbáltuk a komfortot, többé nem kell az alap. Ha
szükséges, például nagyon rossz úton, vagy magas járdaszegélyre
kapaszkodásnál, emelhetünk 5 centit, az ADS adaptív
lengéscsillapító-szabályozás pedig 120-as tempó fölött automatikusan
két centivel lejjebb engedi a karosszériát.
Na igen, a sztráda. Vagy az országút. Kapásból azt mondanám,
hogy öt-hat órákat ki lehet bírni az R osztályban, de mintha nemrég
ugyanezt állítottam volna a
Panda 100 HP-ről.
A két autót kényelem szempontjából egy szinten emlegetni természetesen
komolytalan, csak a mindennapi életben ritkán kell egyhuzamban több
időt eltölteni egy autóban.
R osztályban bármikor, bármeddig elmennék, ha vezethetném,
azért, ha leghátul kéne ülnöm, akkor meg azért. Ez bizony egy
molto-molto gran turismo, olyan jármű, amire kifejezetten túrákat kell
szerveznünk. Négyen-öten, mint jó társaság, elegerészni egészen
Spanyolországig; a más autóval rémálom túrák R osztállyal igazi
kéjutazás. Ha épp nincsenek látnivalók, gyönyörködhetünk a beltérben,
vagy a hajózást élvezzük, panaszkodni senki nem fog.
A katalógus-végsebesség 222 km/h, de sztrádán 160 felett már nem
valami virgonc. Viszont
akármekkora tank is, szélzaj még 150-nél sincs.
Tengeribetegségből is csak egy igen diszkrét, inverz változat ütheti
fel a fejét hosszabb autózás után: a kiszálló utasok öreg tengeri
medvék módjára, enyhén imbolyogva járnak. Mint akiknek a szárazföld
csak átmeneti állapot, és igazából folyamatosan visszavágynak valódi
közegükbe, a tengerre, az R osztályba.
Váltogatni a kormány hátára simított gombokkal kell, de kézi módban
nem valami gyors; ha motorfékhez kapcsolnék vissza, három másodperccel
kell előre gondolkodnom.
Maga az autó őszintén sose fogja szeretni, hogy mi kapcsolgassunk
helyette, és igazából nem is hagyja, elég hamar visszaáll
automatára. Gyorsulni viszont úgy is nagyon tud. Ha valaki beül
mellénk, előbb-utóbb megkérdezi, hogy ugye nem nagyon gyorsul. Akkor
szépen megvárjuk, amíg kitisztul előttünk az út, és meglepetést
okozunk: 8,8 másodperces 0-100 kisebb autóban is nagyon jó, ebben meg
valósággal olyan érzés, mint egy helyből felszálló gyorsvonat. 0-100:
az R osztály azon funkciója, amit kizárólag demózásra, riogatásra,
álmélkodtatásra fogunk használni, egyébként soha. A fogyasztás városban
reálisan 14 liter, de ha nagyon figyelünk a gazdaságos vezetésre, akár
a 12,5-ös gyári értéket is hozhatjuk. Sztrádán meg eldörmög
11-gyel.
A luxuslimuzinok kora lejárt, nekem legalábbis ezt üzeni az R
osztály. Persze, jó egy
S Klasse, vagy
általában
a német bálnák, de a
Mercedes új összkerekes egyterűi átértelmezik a tökéletes kényelemről
alkotott elképzeléseket. Az új ML, ami biztos kibírható terepjáró, de
igazából ultrakényelmes egyterű, az R, vagy az M, ami sokban egyezik az
R-rel, csak máshogy néz ki, mindegyik egyre megy az új típusú
lenyűgözőségben. A forgalmazónak tényleg nincs más dolga, csak
összeszedni egy rakás gazdag embert és kipróbáltatni velük.
További cikkeink
