Kétezer új alkatrész van a 2006-os E osztályos Merciben, írja a
sajtóanyag, és ez igazán jó hír. Még akkor is, ha első ránézésre a
monstre innováció írmagját sem fedezzük fel. Az E Merci
pont olyan, mint volt, szolid, konzervatív öregúr, kis jóindulattal
sportos ötvenes; az orrát változatlanul fenn hordja. Mivel a nagy
felújítás közepette a dizájn maradt, amilyen volt, jó okunk van
feltételezni, hogy az elektronikailag rengeteg kihívással küzdő
modellcsaládot végre tényleg gatyába rázták a stuttgarti mérnökök.
Szegény Mercedesnek
volt miért mosakodnia az elmúlt években, autóikban
rengeteg elektromos ketyere adta meg magát , legfőképp az E osztálynak kelt
rossz híre. Az új azonban más, és ezt nemcsak a gyártó szeretné
elhitetni velünk, a szerviztapasztalatok is optimizmusra adnak okot.
Igaz, nem telt el túl sok idő az új modell bevezetése óta.
Tesztautónk tehát - azon túl, hogy motorjának nőtt a nyomatéka -
abban különbözik elődeitől, hogy minden valószínűség szerint
megbízható, és a külső visszapillantó tükrei kecsesen elállnak a
karosszériától. A további külső változtatásokat, hacsak valaki nem
Mercedes-buzi, csak tüzetes vizsgálódás után, nagyítóval fogja
megtalálni.
A technikai újdonságok közül a legfontosabb
az új, intelligens kanyarfényszóró-berendezés, amit a
tesztautóba sajnos nem szereltek be, de a Hungaroringen egy
tesztvezetésen már volt hozzá szerencsénk. A rendszer jól működik, a
demonstráción láthattuk, hogyan változtatja a fény erejét és a csóva
irányát a sebesség függvényében, bár ahhoz, hogy azt írhassam, jobb,
mint a régebbi, ki kellett volna próbálnom az éjszakai tesztvezetésen
egy másik, butább kanyarfényszóróval szerelt modellt is.
És ott álltunk egymással szemben; a hipergazdag, konzervatív,
sportos ötvenes világos, élére vasalt vászonnadrágban és rózsaszín
tenisztrikóban,
meg én, a hülyegyerek, zsebes nadrágban és kapucnis pulcsiban,
és semmi esély sem volt rá, hogy valaha is összebarátkozzunk. A
külsejétől azonnal ásítok, a belsejétől el is alszom; komoly pénzt
mernék tenni rá, hogy ő sem ilyen barátról álmodott.
Az ülések elöl-hátul nagyon kényelmesek, a funkcionalitással nincs
gond, természetesen rengeteg az extra, és hely is van bőven. Négyen
kellemesen elférnek az E 320 CDI-ben, sőt ez
az autó tulajdonképpen sofőrrel is használható. A galambszürke
bőrkárpit a sötétszürke fabetéttel azonban észveszejtően csúnya,
egyenesen lehangoló. A műszerfalon meg nincs semmi extra.
Újságírói objektivitásom okán ezen a ponton kénytelen vagyok
felhívni a kedves olvasó figyelmét, hogy
magánvéleményem tulajdonképpen a legmagasabb szintű dicséret,
amit ez az autó csak kaphat, hiszen körülbelül annyi közöm van az
E-Klasse célcsoportjához, mint 66 éves édesapámnak a
leánykereskedelemhez, és még az is lehet, hogy ha nem ez a szürke
förmedvény, hanem valami ízléses fekete vagy bézsszínű bőr fogad,
akkor... Ebben mondjuk nem vagyok biztos.
Szóval az ember csak tesped a puha bőrülésben, hallgatja a Bartók
rádiót, ringatózik lágyan, és élvezi az életet. Nem harsányan, épp
ellenkezőleg, de azért
élvezi, és néha tövig nyomja a gázpedált, hogy akkor se történjen
semmi különös. Vagyis ez így, ebben a formában nem igaz, legalábbis
nem teljesen. Az 540 Nm-t érezni. A nyomaték azonban csalóka: kellemes,
bizsergető érzést okoz a gerincvelőben, de nem mindig párosul
gyorsasággal. Az E 320 CDI annyira nagy és kulturált, hogy a
gyorsulásból, sebességből gyakorlatilag semmit nem érezni, csak a
borzalmas nyomaték ereje jut el a tudatunkig.
Szentül meg voltam győződve, hogy el tudom választani a motorerő
okozta eufóriát a valódi gyorsulás élményétől, de az E 320 CDI csúnyán
átvert.
Abban a hitben éltem, hogy egy olyan dízelbatárt vezettem egy hétig,
ami nem megy rosszul, de fürgének sem nevezhető. Aztán megnéztem az
adatokat, és elfehéredtem. Az E 320 CDI 6,8 másodperc alatt gyorsul fel
százra. Ez azt jelenti, hogy ez az 1,8 tonnás hintó úgy megy, mint a
Honda Integra vagy a
Civic Type-R.
Nem hittem a szememnek, gyorsan megnéztem a német honlapot is, hátha
a magyarok elírtak valamit, de nem. Az E 320 CDI felújított V6-osának
224 lóereje és
540 newtonmétere nagyon hatékony munkát végez, még ha ezt az
utastérben nem is lehet érzékelni. Igaz, a
Lexus GS 450h még
csöndesebb volt, de az E Merci is tökéletes nyugalomban siklik,
autópálya-tempónál körülbelül nyolcvan kilométeres sebességre
gyanakodnánk, ha nem látnánk a kilométerórát.
Ebből már ki is derült, hogy a motor nem éppen kiabálós fajta.
Nagyobb gázadásnál ugyan hallani valami zajt a motortér felől, de nehéz
eldönteni, tényleg a motorból jön-e, vagy csak valami közelben dolgozó
munkagép, netán a mellettünk haladó jármű motorja kelti. A motor hangja
egyébként is furcsa,
nem is dízelkerregés, nem is V6-os morajlás, hanem valami
meghatározhatatlan, halk zakatolás, leginkább talán valami
dimenziós hangra emlékeztet.
A dimenziós hangok
Kérem, ne engem lincseljenek meg, a dimenziós hangok
elméletéért nem én vagyok a felelős, hanem egy nagyon kedves
barátom, Simon Gépont Gábor, akinek a tudomány mai álláspontja
szerint vagy eggyel több, vagy eggyel kevesebb kereke van a
szokásosnál, mindenesetre nem normális, annyi bizonyos.
Szerinte azok a hangok, amelyeknek a forrása
azonosíthatatlan, más dimenziókban történt cselekmények
következményeképpen jönnek létre, csak valamely megfoghatatlan
okból a mi dimenziónkban is érzékelünk belőlük valamit. Tehát
ha ülünk a barátnőnkkel a parkban, és egyszerre minden látható
ok nélkül halk, de konkrét, mindkettőnk számára egyértelműen
érzékelhető magas
vojng hangot hallunk, az vélhetően dimenziós hang lesz.
Hasonló kategóriába tartozik a szintén ok nélkül keletkező
vúúú, sssfff és természetesen a
panyanyang is.
A 7G-TRONIC
hétsebességes automata váltó méltó társa a motornak,
észrevétlenül vált, ha luxuslimuzin-üzemmódban cirkálunk, és ha nem is
őrületesen fürge, de egy dízelbatárhoz képest egészen gyors tud lenni,
amikor keményen odalépünk. Közben persze azért érződik rajta, hogy nem
erre találták ki, ahogy a Mercedes E 320 CDI-t sem erre találták
ki.
A futómű hangolásakor a kényelem és a biztonság volt a két
legfontosabb szempont. Az autó lágyan, puhán siklik, semmiféle hajlamot
nem mutat a túlkormányzottságra, nem riszál a feneke, még extrém
helyzetekben sem akarja eltenni a sofőrt láb alól, szinte nem is
érezni, hogy hátsókerekes. Az E Merci
megfontolt, nyugodt embereknek készült, természetes, hogy a futómű
bolondbiztos és nagyon kényelmes. A menetstabilizálót sem lehet
teljesen kiiktatni, és ez így is van rendjén.
Ugyanakkor hiába a hátsókerék-hajtás és a rettenetes motorerő, ha az
E 320 CDI a nyugodt ringatózáson túl semmiféle élménnyel nem kecsegtet.
A kategóriában egyáltalán nem baj, ha egy autó génjei tökéletesen
nélkülözik a sportosságot, de akkor miért nem elég a kedves vásárlóknak
a majd' négymillióval olcsóbb E 200 CDI, vagy a két és félmillióval
olcsóbb E 220 CDI. Én biztosan azok közül választanék inkább, mert bár
az E 320 CDI a maga nemében tökéletes, 14 milliós árában
azt az extra motorerőt kell megfizetnünk, amit igazából nem fogunk
tudni kiélvezni.
További cikkeink
