hirdetés

Az egyik boltívet eltakarja valami

Ezek miatt lett az örök kedvencünk a
Jazz, és a
kategóriájában az egyik legjobb autó az
Accord. Az új
Civic ezek
mellett azt is jelzi, hogy
a Honda nem szenved a tömeggyártók reszketeg gyámoltalanságától,
és ki mer jönni olyan dizájnnal, amiről halálosan biztos, hogy sokakat
taszít. És mivel véletlenül mindhárom autó átkozottul jó, ugyanezt
várjuk a Legendtől. Azzal a fontos különbséggel, hogy a Legendnek nem a
VW, a Peugeot és a Toyota, hanem a BMW, a Mercedes és a Lexus orrát
kéne bevernie, amihez nem elég egy szerencsés parasztlengő.

A Legend sajtóanyaga az előző generáció kudarcának elismerésével
indít. Történelmi pillanat, a szerkesztőségben csodájára jártunk a
prezentáció erről szóló diájának. Igaz, hogy szerepel rajta a
Phaeton, a Vel
Stais és a
607-es Peugeot is,
de akkor is, a Honda nyíltan kimondja, hogy
a Legend egyszer már beleállt a földbe, és azt is megmondja,
miért: mert azt hitték, eladhatják a BMW- és Mercedes-vásárlóknak,
pedig nem, mert a márkanév nem elég kívánatos a mezőnyben, és mert nem
volt olyan egyedi tulajdonsága, amivel megfoghatta volna a saját
vevőkörét.

Valamin szépen tükröződnek a levelek

Nem kell az autómarketing Rommeljének lenni, hogy belássuk, a helyzet
mit sem változott. A kérdés tehát az, hogy
mi az ördögért megy a Honda megint házhoz ugyanannak a lónak
ugyanazért a lőcséért.

Két oka van, az egyiket még nem mondom el. A másik, hogy a Legend
annyi műszaki újdonsággal teletömve érkezik, hogy az a technofilekben
igenis beindíthatja a szilíciuméhséget, van miért megvenniük. Katalógus
alapján szinte muszáj is.

Csodás karakter, csak nem ide

A motor 3,5-ös V6, 295 lóval. A váltó kézzel is kapcsolható,
szekvenciális automata. Ezek az átlagos paraméterek, innen jönnek az
érdekes kütyük.

Ezen tessék reszelni a modellfrissítésre

A Legend
úgy hajtja mind a négy kerekét, ahogy semmi más. Az SH-AWD (Mint
super handling, azaz szupcsi viselkedés, vezethetőség, ki hogy szereti)
két forradalmat is hoz az autóiparba. Egyrészt a Super jelző
visszaemelését a kínos 80-as évekből a mába, másrészt a hátsó-ívkülső
kerék túlhajtásának tudományát.

Hagyján, hogy a Legend szabadon tologatja előre-hátra a nyomatékot,
de olyat is tud, hogy
kanyarban a hátsó-külső kereket gyorsabban hajtja, amivel segít
befordulni. Ha meg épp stabilizálni kell az autót, a motorféket
variálja ugyanígy, nehogy baj legyen. A részletes műszaki leírás
amennyire lenyűgöző, annyira tikkasztó olvasmány is, akit érdekel,
korábbi cikkünkből kinézheti.

Míg a mai összkerékhajtások egy része egyáltalán nem csinál semmit
hátul, amíg az első kerekek tapadnak, a Legend nemhogy nem reaktív,
hanem egyenesen előre gondolkodva alánk dolgozik, azaz a kormányszög, a
gázpedál és a menetbiztonsági elektronika jeleiből
mindent úgy variál, hogy az egész autó
akarjon tiszta szívből kanyarodni, akármi is történjen.

Markáns oszlopok

És ez csak a hajtás. Aztán itt van
a radaros távolságtartó automata, ami helyettünk gyorsít, lassít
a forgalomban. És ha épp neki akarnánk menni valaminek, figyelmeztet.
Aztán megráncigálja az övet, aztán fékez is nagyot. Állóra nem, mert
azt tiltja egy ezeréves jogszabály, de azért nagyot.

Aztán itt a sávtartó automatika. Míg a szupermodern európai autók a
fenekünk rezgetésével figyelmeztetnek, hogy álmunkban kiszédültünk az
autópályán a sávunkból, a Legend
nem figyelmeztet, hanem a tudatalattinkra apellálva bent tart.
Nézi a felfestéseket, és elnehezíti a kormányzást a rossz, megkönnyíti
a jó írányba. Így a tétlenül a kormányon pihenő kezek akaratlanul is a
közép felé húzzák az autót.

Teszt: Honda Legend - 2006

Nem rossz, nem rossz

És ez még mind semmi. Amikor a gyorsítás-lassítás-kanyarodás nyűgjétől
megszabadított sofőr
végül elalszik, és elüti a sztrádamunkást, a Honda
motorházteteje megemelkedik, hogy a rácsapódó fej ne ütközzön az alatta
lévő - igen kemény - motorba.

És most akkor említsük meg a tolatókamerát, a kiváló hifit és a
hűtött-fűtött üléseket,
aztán elmondom, miért nem jó a Legend mégse. Egyrészt nem néz ki
sehogy. Apám érdeklődött, milyen, és az egyetlen, ami a külsejéről
eszembe jutott, az az ö betű volt. Ö, mint ööö.

Az épület merész

Balesetjelző, ESP és önkormányzás OFF

Másrészt a V6-os
4500 és 7000 között csodálatosan ordít és húz, de alatta nem megy
jól. Nem is csoda, a nyomatékcsúcs 5000-nél van, ami teljesen
érthetetlen egy böszme limuzinnál. Ugyanez a BMW 530i-nél 2500. Nem
lenne baj, ha ezt tudná a váltó is, de nem tudja, vagy nem érdekli. A
kettes irtózatosan hosszú, és közte és az egyes közt van egy akkora
szakadék, amibe minden szűk kanyarból kigyorsításkor beleesik az ember,
és utálja. Ha valahova, ide nagyon kéne egy hatsebességes automata,
vagy öt rendesen kiosztott fokozat.

Aztán itt a technikát szolgáló ember paradoxona.
A tolatókamera remek, de éjszaka, amikor sötét van, a Legend
leveszi a monitor fényerejét, hogy ne vakítson, és ilyenkor nem látni
benne semmit. A navigációja nem működik itthon. A számítógépet sajnos
az iDrive-ról mintázták, a központi tekerője ugyanolyan konfúzan
mozgatható (8 irányba, plusz forog és be lehet nyomni), nagy kár, hogy
a riválistól pont a hülyeséget sikerült ellopni.

Azért jó volt itt ülni

Van rosszabb is. A Legend
belül nagyon szép, de nem nagy. Elöl tökéletes, hátul viszont
egy magas férfi behúzott fejjel és lábbal fér csak el. Ez se csoda,
hiába nagyobb az 5-ös BMW-nél, a tengelytáv 9 centivel rövidebb. Az
pont egy térd.

Az SH-AWD miatt
sportosan vezetni nagyon jó volna, ha nem lenne a béna váltó.
Ekkora autót ilyen virgoncnak és kezesnek sosem éreztem, tényleg
különleges. Teljesen hihetetlen, hogy szinte két tonna. Kedvenc szűk
szerpentinemen úgy lehetett száguldani vele, mintha feleekkora GTI
lenne. Viszont az ehhez hangolt futóművel a rémes útjainkon méltatlanul
ráz. És mindezek ellenére sem sportos autó, ezzel a váltóval
semmiképp.

De hogy a műfa _tényleg_ minek?

A Legend veszte, hogy
egy senki által fel nem tett kérdésre adott válasz. A
presztízskategóriában nincs neve, és ilyen jellegtelen külsővel
feltűnni se fog senkinek. A hajtása pazar, de az élményt megöli a
motor-váltó kombó, nem elég tágas, nehéz, mint a sár (az összkerekes
530xi BMW-nél három, az E350 4maticnál egy mázsával több), sokat
fogyaszt. Tabletták nélkül mohón vágyni rá képtelenség.

Ugyanazt mondom, amit a
Lexus GS430 és Cadillac STS kapcsán: ebben a kategóriában a benzinmotor
értelmetlen.
Ilyen autóval durvulni a kutya se akar, arra nem is jók. Erőben
és gyorsaságban egy jó 3-4 literes dízel ugyanezt tudja, és nem 16
litert fogyaszt, mint a Legend. Imádom a benzinmotort, sose kéne más,
de ide felesleges.

A sportlimuzin más eset. Egy kéziváltós 540i,
M5 lehet élményautó. A
Legend nem az. Közepes adag sportos kompromisszum egy kényelmes,
korszerű, kiváló menedzserautóban.
Viszont drága. 15,5 millió forint, ezzel az MB E 350 4matic
(16,5 M), és a spártaibb BMW 530 xi (14,6M) között van félúton.
Ennyiért pazarul felszerelt, összességében rengeteg luxust és technikát
ad a pénzünkért, de nem elég élményt és kényelmet, még kevesebb
presztízst.

A képen egy csomagtér belseje látható

És akkor a másik válasz a nagy miértre, hogy akkor
minek is kifejleszteni és gyártani egy ennyire reménytelen
helyzetben küzdő autót: Amerika. A Legend ott Acura RL néven fut,
egy olyan presztízsmárka alatt, ami lényegesen elfogadottabb, mint
itthon a Honda. És a legjobban felszerelt csúcsváltozat is csak 11
millió forintnyi dollár - bár ott a konkurensek is olcsóbbak.

A Legend Európában csak vinni fogja a pénzt, Amerikában már
termelhet is.
A benne lévő pazar technika pedig majd szépen leszivárog a következő
Accordba, ami itthon is fogy majd. Azért senki se felejtse el, hogy
létezik: használtan nagyszerű vétel lesz. A három éves kori árát már
fényesen megéri, addig meg már csak 1000-et kell aludni.

Ezen a képen is van valami, de arra már nem emlékszem