Gengszterkongresszus

Külön-külön teszteltük már őket, a véleményünk is megvolt, de autókat összehasonlítani rendesen csak úgy lehet, ha közvetlenül az egyikből ülünk a másikba, és nem hagyjuk ülepedni az élményt. A végén megmondjuk, melyik kéne.

hasznaltauto
Nínó Karotta

Közzétéve: 2006. 07. 13. 09:24

Közzétéve: 2006. 07. 13. 09:24

<page name="0"></page>

A tesztautókat magánkereskedésektől kaptuk, így nem meglepetés, hogy meg lehet őket venni. A 2004-es évjáratú Audi A8 ára 13 000 000 Ft, a 2005-ös BMW 7-es 16 000 000 Ft; mindkettőt a Kreis Handels Hungária Kft. adta. A vadonatúj, 2006-os Mercedes S osztály a NextCar-tól érkezett, ára náluk 21 000 000 Ft.

Nagy különbségek nincsenek, mindegyikben hat-hat henger, nagyjából háromliternyi hengerűrtartalom. Mondhatnánk, hogy teljesítményre a Merci a nyerő a maga 235 lovával, de a BMW 231-ese és az Audi 233-asa is a statisztikai hibahatáron belül van. Méretekben és műszaki paraméterekben elég kínos precizitással lőtték össze a három vetélytársat, különbség inkább a filozófiában van: mit üzenünk a nagyvilágnak húszmillióért.

A fotó kedvéért mentünk egy kicsit szabálytalanul, egymás mellett hárman a két sávon. Torlódtak mögöttünk az autók, mert nem mentünk gyorsan, viszont senki sem dudált. Ugyanez bármilyen más három autóval elképzelhetetlen. Csak az a kár, hogy valószínűleg nem a műszaki tartalom ébreszt tiszteletet a többi közlekedőben - a maffia szépen lelakta már a német luxusautók imidzsét.

Az A8-assal kezdtem. Szeretem az A8-ast, és ez nem lehet véletlen: beülök, és vagy tíz percig vezetem a városban, mielőtt elkezdeném állítgatni az ülést és a kormányt, mert tulajdonképpen bárhogyan jó. Szeretem az MMI-t is, az Audi I-drive-ját, amivel még úgy is kapásból hangszínt tudok állítani, hogy a kommunikáció nyelvét a németen hagytam. Otthonos, magától értetődő az egész, és mivel tesztautónk kétéves, közel 50 ezer kilométerrel, nem is rossz vétel 12,5 millióért.

Az Audik ülése hálás vitatéma, hallottam már olyat, hogy valaki szidja, de számos, lourdes-i jellegű csodás gyógyulásról számoltak be gerincbetegek. A gerinctámasznál nemcsak a dudor mérete állítható, a magassága is, továbbá hogy mennyire harapjon be az ülőlap széle.

Na, de a legjobb akkor is az, hogy beülünk egy újonnan huszonmilliós, agyonextrázott luxusautóba, és mindent kapásból tudunk kezelni. Ami az autó bemutatója elején kissé vásári, népszínházas részletnek tűnt, az automata, faborítású tolóajtó mögül előforduló képernyő, az új S Klasse és BMW mellett értelmet nyer. Az A8-ban eldughatjuk a képernyőt, és akkor a NASA-feeling helyett egy normális műszerfal-magasságú autót kapunk.

Menéskor az az érdekes az A8-ban, hogy rendes autónak érződik. Főleg a másik kettő után meglepő: gyorsításkor dízelül morog, nem megy túl jól, a gyors kanyarokban billen. Nem rossz, jó, de úgy jó, ahogy egy normális autó szokott jó lenni. Természetes, kicsit egyszerű, kicsit nehézkes. Rémesen tolja az orrát, de aki egy ilyennel sportol, az hülye.

A Mercedessel folytattam. A S osztály a legfrissebb fejlesztésű nagy német, a külsejét még szokni kell, a belső modernség azonnal megtetszett. Az előző S Klasse a hagyományos, luxuslakószoba-hangulatot nyomta, teveszőr mamusszal, kandallóval, hintaszékkel, szivarral. Az új sokkal fiatalosabb lett, kevesebb fa, több króm, de az avantgard összkép ellenére a hangulat nagyban maradt a régi, mert a filozófia sem változott.

Ez azért is furcsa, mert például egyáltalán nincs rendes műszerfal, hanem egy hatalmas képernyő imitálja a kilométerórát, és ír ki mindenféle mást. És egyszerűen nem lehet megkülönböztetni a valódi fordulatszámmérőtől, amin a mutató is valódi - a virtuális kilométeróra virtuális mutatója a tempomat vagy a sebességkorlátozó automatika állítgatásakor fele olyan hosszúra zsugorodik. Csak baja ne legyen.

A Mercedes mindent a lehető legegyszerűbben igyekszik megoldani, mármint a felhasználó szempontjából. Lehet, hogy a szerelők átkozzák majd a tervezőket-egy-egy megoldásért, de mindenki, aki először ül luxusautóba, hálásan gondol majd a mérnökökre. A Mercedesben például kormányról is kapcsolgatható az automata váltó. Erre pedig úgy jöttem rá, hogy kormányzás közben ujjbeggyel megéreztem a túloldalon a két gombot; egyszerűen kiszámolták, hol lesz a két ujjbegyem.

A Merdzsó-ájdrájv, a COMAND krómegerére rálógó mobiltelefon-billentyűzetet nem nagyon díjazom. A működtetés egyszerűségben és áttekinthetőségben az Audiéhoz közelít, de sajnos van benne egy icipici I-drive. Szép viszont a szellőző tekerőjének finom fehér csíkozása.

A kormányról hasonló funkciók vezérelhetők, mint az Audiban, de itt egy kicsit nehezebben jöttem rá a dolgokra. A futóművel viszont nem nekünk kell foglalkoznunk, mint az A8-ban, ahol választhatunk kényelmes, dinamikus, automata és lift között. A Mercedes folyamatosan nagyon kényelmes, hirtelen kormánymozdulatra meg azonnal igen dinamikus lesz. Kicsit hasonlít a Cadillac SRX Magnetic Ride nevű rendszerére, de ami egy nagy SUV-nál öröm, egy limuzinban nagyon természetellenesnek hat. Mindegy, ha valaki elfogadja, hogy vezetési élményben nem lesz része, miközben az autó azért alkalmas a gyors kanyarokra, szóval ha valaki ezt szereti, neki jó.

Az S olyan, mintha nem érne az út sima felületéhez. Siklik-siklik, aztán némelyik kátyú egyszerre beüt. De ez messze nem olyan idegesítő, mint a bonctermien élettelen kormányzás, aminek érzésre semmi köze az autóhoz és az úthoz. És ha nem tekerjük vissza minden forduló után önkézzel egyenesbe, most is ott keringenénk Vác körül. A lebegés miatt bizalmatlan az ember, pedig minden mozdulatra komikusan stabil a Merci. Az történik, hogy a kormány elrántásakor tudja, hogy durva kanyar jön, és mire billenni kezdhetne, felkészíti a futóművet és az ESP-t, aztán elfordul. Szürreális és élménygyilkos, de lenyűgöző.

Ebben az S osztályban van üléshűtés is - luxusautót enélkül megvenni nem szabad. Hiába hatékony a klíma, a bőrülésbe bele lehet izzadni, és bár a szellőztetés nem százszázalékos, a kiszálláskor a támlán maradt verejtékfolt kb. a hatoda az A8-asban produkált értéknek.

A BMW filozófiája ugyanolyan könnyen érthető, mint az árammal történő csimpánzidomítás. Hülye vagy, fiam, menj a helyedre! A BMW annyira túlbonyolít mindent, hogy a zöldsapkáskiképzések mintájára először lebontja a személyiséget, hogy egy új, a BMW iránt alázatos egyént kapjon, aki már azt is mérhetetlenül tudja élvezni, hogy sikerült beállítania az ülést. Idióta egy rendszer.

Ó, az ördög vigye, és itt van még a rohadt I-drive is! De legalább már értem a filozófiát. Nem azért akartak egyetlen gombbal vezérelni sok funkciót, mert az egyszerűsíti a belső dizájnt. Hanem mert ha sok a gomb, mindegyik csak egyetlen, érthető dolgot csinál. Így viszont az ember a lehetőségek végtelenjébe evickél egy kerek, krómozott lélekvesztőn. Tehát csak látszólag egyszerűsítettek, igazából bonyolítottak. Csak a jin-jang emblémát felejtették le a korongról.

A BMW-ben ráadásul sokkolóan sok gomb van, megdöbbentően hülye helyeken. Mentünk már vele eleget, megszoktuk, tudjuk kezelni, de ez mindenhogy ökörség, akárhogy csűrjük-csavarjuk. Ezt kompenzálná a vezetési élmény. A kormányzása reveláció a másik kettőhöz képest, ez tényleg egy rendes hátsókerekes limuzinnak érződik. Az áradó folyó természetességével hömpölyögni ezzel a legjobb, van benne kis tűz, sok dölyf és hatalmas tehetetlenség. Ha nem cibáljuk szűken, sportosnak hat, a legsportosabbnak, különösen, ha megtaláljuk a sportfutómű-beállítást az I-Drive-on. Csak a féke puhább a többinél.

Formára az A8, bármilyen meglepő, a legkevésbé feltűnő. Furcsa, legalább a frissítés utáni single frame hűtőmaszk ad neki egy kis színpadi jelenlétet. Kis autók között még észrevehető, de a két másik német bálna között teljesen észrevehetetlen. A single frame hűtőmaszkkal azért, bár nem sokkal, de több a karizma.

A 7-es BMW a Chris Bangle-féle nagy bajor forradalom kezdete, a királygyilkosság, a közbotrány maga. A frissített változat kicsit elegánsabb és szebb; nem könnyű észrevenni a különbséget, de színtelenek, így kevésbé hangsúlyosak az első indexburák, hátulra meg került egy krómcsík. Erre is jó egy ilyen összehasonlító teszt, hogy külön, önmagában talán nem tűnne fel, de a három nagy német közül a BMW a legelegánsabb, legfinomabb.

Az S osztály erőszakos fráter, már az arca alapján. A Mercedes mindig is igyekezett egészséges adag gőgöt, fensőbbrendűséget és érzéketlenséget sugározni, de ez már kicsit riasztóbb a kelleténél. A bangle-izmus óvatosan, de Stuttgarba is beszivárog, az új S Klasse akkora kerékív-domborításokat kapott, mint még soha, elég merész a hátsó lámpa is, ami ezzel a színre fújt csíkozással már a sufnituning irányába mutat. Markáns jelenség tehát, de még kicsit szokni kell. Az ember nehezen szabadul a gondolattól, hogy a koreaiak is pont ilyennek dizájnoltatták volna a luxuspiac hódítójának szánt új csúcsmodelljüket.

A dízel hangja egyik autóban sem alkalmas a nyugalom megzavarására, mindegyik szépen, csendesen jár, tán csak az Audi nem annyira. A legszebb hangja alapjáraton is a Mercedesnek van. Mindhárom bálnában csendes az utazás, de legközelebb belevesszük a tesztbe az új Ford S-Maxot is, ami mindhárom németnél csendesebbnek tűnt.

A váltó a BMW-ben gyorsan dolgozik, csak a kormányra rakott vezérlőgombok adják fel a leckét minden alkalommal, amikor 7-est vezetek. Ja, ez az, ezt ismerem, ezzel szoktam annyit szívni, mire rájövök, hogyan is kell nyomkodni. És tényleg! Hogy is van? Két krómgomb felém, kettő a kormány hátán, hogy is? Ráadásul nem elég a váltógombokat megnyomni ahhoz, hogy kézzel kapcsolgathassunk, hanem egy plusz gombbal be kell kapcsolni a sport üzemmódot. Enyhítő körülmény, hogy emlékeim szerint a BMW találta fel az újkorban ezt a kormány-automata kart, amivel oly' sokszor akartam ablakot törölni. Vagy indexelni? Viszont a BMW háromliteres dízele a legpörgősebb, egyedül ez hat rendes motornak.

Az Audi automatája is jó, hagyományosan a váltókarral kapcsolgathatunk, szép gyorsan vált. Ezt akkor értékeljük igazán, ha utána a Mercedesbe ülünk át. Az új S Klasse automatája hétsebességes, de ez még kicsit sok lehet neki. Hirtelen padlógázra elmereng az autóipari Hamlet, vajon elég-e a négyes, vagy inkább hármas legyen, de közben arra is gondol, van-e értelme az életnek, és különben is, minő álmok jőnek a halálban, a szív keserve, a test eredendő, természetes rázkódtatásai, na jó, legyen inkább négyes. Addig jó, amíg élvezzük, milyen észrevétlenül kapcsolgat, de ha hirtelen kérnénk tőle valamit, ő a leglassúbb a három bálna közül.

Az úthibák a BMW-ben szólnak a legcsúnyábban, viszont a tesztflottában ennek volt a legnagyobb felnije, ami egy kicsit értékelhetetlenné teszi. És a komfortgyilkos defektmentes gumik is. Az biztos, hogy miután az Audiból átültem a Mercibe, az A8 futóműve gyengécskének tűnt, a BMW is jobban tetszett, annak ellenére, hogy gyűlöltem, de miután egy gyorsabb szerpentines menet közben újra visszatért hozzám az Audi, nem mondhatok mást: ő őrizte meg a legtöbbet az autói mivoltból, ennek minden esendőségével. Még a futómű dinamikus állásában se kemény, és hiába hat régiesnek az újabb fejlesztések mellett, meg van benne 50 ezer kilométer, egyszerűen ezzel a legjobb autózni. Pedig Kumho gumik voltak rajta.

Egy délutánt autóztunk végig a három német bálnával. Inkább gyors teszt volt, mint különösebben alapos. Leginkább arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a legkisebb dízelmotorral, ami nekünk elég is lenne mindhárom kéttonnáshoz, melyik kéne.

Winkler értékelése, röviden:
- Nekem továbbra is az A8 kéne.
- Másoknak nyugodt szívvel merném ajánlani a Mercedest.
- A 7-es BMW-ben Zinedine Zidane három és fél perc alatt fejelné le a kormánylégzsákot.

Karotta értékelése, röviden:
- Az A8 kéne, pedig a legkevésbé szofisztikált
- A Merci tökéletes, de borzasztóan örömtelen vezetni
- A 7-es BMW olyan dacosan emberellenes, hogy nem kéne, pedig igazából ez kéne

JF értékelése:
Eddig A6-ot szerettem volna, de most már az A8 kéne. Vezettem már korábban is A8-at, de akkor még úgy tűnt, hogy az azért túlzás. Most viszont már nem érem be kisebbel.
A bandából is ez őrizte meg a legjobban az autóságát. A Merci nekem túl kifinomult, prűd és konzervatív. Ráadásul hátul ebben volt a legkisebb hely. A BMW a legdurvább megjelenésű szerintem, és bár ez mellette szólna, a beltér annyira űrhajós, hogy egyelőre nem tetszik. Lehet, hogy 20 év múlva majd ez lesz az alap, de addigra már úgyse kell vezetni se, csak beülni. Abból a világból viszont már egyáltalán nem kérek.

<section class="votemachine">
</section>

Azért megkérdezzük

A szerpentin márianosztrai végénél megálltunk egy rövid konzultációra, tapasztalatot cseréltünk, és megállapodtunk, hogy ezek az autók nem értékelhetők a hagyományos kéne-nem kéne vonatkoztatási rendszerben. Egyik se kéne. Túl nagyok, túl drágák, az eggyel kisebb méretosztály is épp elég kényelmes, és azzal még autózni is lehet.

Winkler Róbert
Winkler Róbert
Nínó Karotta
Nínó Karotta