hirdetés

A matricákért mi kérünk elnézést

Teszt: Skoda Octavia RS

Nem túlzok, legalább 30 saját vagy céges személygépkocsit nyúztam,
amióta jogosítvánnyal rendelkezem. Nagy többségük benzines volt (a
három dízellel addig jártam, amíg ki nem múlt a tüzelőolaj). És
képzeljék, egyik sem volt turbófeltöltéses közülük. Eltékozoltam
eddigi életem, csak azt mondhatom. Ugyanis nincs jobb, mint bő 3000
fordulatnyi skálán birtokolni a nyomatékmaximumot.

Nincs mese, a szuperdízelek korában az egykoron (néhány szűk éve)
oly sikeres szívó benzinesek (kivéve a bőven méretezetteket, pl. 1,5
tonna, három liter) egyszerűen vérszegény, beesett mellű, tornasor
végén kullogó diákra emlékeztetnek. Itt a Skoda méltó válasza a
gázolajos nyomatékbajnokoknak.
Rögtön 200 lóerővel, ami így leírva nem mond sokat. Van
autóm, ami
(papíron) ennél erősebb. Vezettem már
olyannak
hatliteres kisöccsét, ami ennek a kétszerese. De egyik sem volt ilyen
megveszekedetten és mániákusan előzésre késztető, vészjóslóan és
vadállatian fordulatéhes.

Tehát 200 LE, 280 Nm = 240 km/h végsebesség, 7,3 másodperc 100
km/órára. Hogy ne akarjon az első bukkanón föld körüli pályára állni,
egy átlagméretű utassal 15 mázsa. Ezt észre sem venni. Mindig örömmel
gyorsul, legyen mélázó kocsisor a nyerges vontató mögött, akik nem
hisznek a szemüknek, hogy igen, rajta, lehet előzni. Avagy német
szabályokat hazánkba képzelő autópályás furakodó. Pár szekundummal
később,
kétszáztíznél kapcsoltam a kímélő hatodikat, aztán érdeklődve a
tükörbe néztem, hol kullog az előbb annyira igyekvő kolléga? Nem
láttam. Talán volt egy lehajtó. Esetleg felébredt az önkritika.

Szárny és ikerkipufogó, csak ez árulkodik

Pedig van tanúm ezernyi, hogy ez nem az én stílusom. Ha szokás volna
az utasnak a sofőr véknyába nyomni a sarkantyút, ha lassú az iram,
engem sűrűn ösztökélnének ily módon. De még a magamfajta maradi
értékrendet valló polgárt is elragadja a hév.
Pedig immúnis vagyok a, hogy is fogalmazzak, figyelemfelkeltő
matricázásra. Meg a malomkeréknyi, /45-ös gumikba bújtatott
kerekekre. Vagy a mögöttük lapuló, harsányzöld féknyergekre. Vagy a
kilátást tetemesen korlátozó hátsó légterelőre. Ez az autó nem hazudja
a teljesítményt a felsorolt sallangokkal. Ez tudja és sugározza,
súlyosan fertőzve a vezetőt.

Jól tart oldalirányban, de 100-200 km után fájt benne a derekam

Belül - gondolom - sportosnak szánták a kétszínű bőr-szövet
kárpittal és a máshol nevetgélésre késztető betétes műszerfallal.
Helyette
elegáns lett, és végre nem ókonzervatív, mint mondjuk a
Superbben. Én
szerettem, jól be tudtam állítani magamnak, és úgy láttam, hogy a
termetesebb Rácz kolléga sem lökte hátra ütközésig a vezetőülést, ha le
is kurblizta a padlóig. Biztos így tanulta, hogy sportkocsiban az
aszfaltnak bele-bele kell kapnia az ülepébe. Neki valószínűleg pont jó
lehet a mérete is, mivel rajtam lötyögött a sportülés. Azt viszont
észleltem, hogy a gyerekülést könnyedén behajította, nem tetriszezett
vele sokat.

A legsokatmondóbb dekorelem

Az előd tükrében

Na én vagyok az, Rácz kolléga, aki az előző RS-ről már
beszámolt
Önöknek annak idején. Egy hétvégére megkaptam az új modellt is
egy debreceni turnéhoz, ha megengedik elmondom, mit
tapasztaltam.

Az elődnél eggyel több

Az új RS-ben a gyártó kijavította az előd összes hibáját.
Ezzel aztán oda is veszett az izgalom, a különlegesség
jelentékeny része. A régi RS-ben hiányoltam a hatsebességes
váltót, viszont azt kettesben 120-ig, hármasban 180-ig(!)
lehetett húzatni. Az új váltóval már nincs meg az a
szakadatlan, hosszú gyorsulásélmény, amit a régi olyan szépen
tudott: harmadikban már 140-nél kapcsolni kell. Az is igaz,
hogy az újban sokkal több a hely, hátul a lábtérre már egy
embernagyságú kaszáspók sem panaszkodhatna. A sokkal több
helyhez viszont egy jóval nagyobb, nehezebb kasztni kell, a
könnyedség, átláthatóság, érezhetőség, amit a régi RS nyújtott,
nincs többé. Ez nem egy fürge, nagyon sportos játék, hanem egy
erős, gyors, kényelmes túraautó.

Aki tehát elsősorban a maga örömére keres sportos
turbó-Skodát, talán jobban jár, ha felkutat egy alig használt
előző RS-t. Ehhez a nagy, tágas új kasztnihoz - vigyázat,
szentségtörés következik! - jobban passzol egy nyomatékos
turbódízel, mint ez a hétezerig forgó sportmotor. Azzal nyilván
kevesebbet is enne az autó. Az RS Budapesttől Debrecenig
120-150 körül hajtva, sok előzéssel 8,5 literes átlagot
produkált. Aztán kétszáz kilométernyi helyi autózással az átlag
leromlott 11,5 literre, ami 16 literes városi-elővárosi
fogyasztást jelent. Ühhh.

Három küllő, pár RS-logó, ennyi

De száz és száz teszt, bemutató emlékezik meg a Skoda Octavia
méreteiről, tágasságáról.

Repetitio est mater studiorum: az Octavia tágas. Az
utasfülke is, a csomagtartó meg egyenesen feneketlen. Nem vágyom
makacsul az összes katalógusadat felsorolására, de ennek utánanéztem:
560 liter. Másfélszer annyinak látszik, mert nemcsak mély, de széles és
hosszú is. Meg könnyen pakolható, az ötajtós kivitel miatt. Ha nem
lenne ilyen magas a küszöb, javasolnám, építsen kicsi rámpát garázsába,
és szerezzen be egy targoncát, hogy ne unjon bele, mire
telepakolja.

Csaj a síléctokban

No nézd csak, teljesen beleéltem magam, hogy ez egy praktikus
családi jármű. Azért akad egy kis bibi. Hogy ne vigye a tekintélyes
súllyal táplált perdület az első kanyarban az árokba, van alatta egy jó
kis sportfutómű.
Tapad is, mint a bogáncs, de sajnos olyan rohadt progresszív,
hogy minden kátyút - a kerék rémületes fémes csattanása mellett -
maximálisan letapogat. Kettő kaptam el, nem is gyorsabban, mint 60-70,
de ennyi elég is volt a fokozott figyelemhez.

VRRRRRRRRAAMMM

A keresztbordák sem kifejezetten a barátai, ha éppen bőséges
nyomatékot bocsátunk a hajtott kerékre. Az felpattan egy töredék
másodpercre, megnövekszik hirtelen a fordulata, hogy aztán sikoltva
lassuljon vissza. Állítom,
nem a kipörgésgátló hangolását hibázták el, csak sok ennyi nyomaték
az első kerékre (az ilyen siralmas utakon). Be is avatkozik
alkalomadtán, kínosan leszelídítve a fenevadat.

A hang sem az a megszokott alulméretezett szívóerőlködés. Különös
módon
a nagy frekvenciás zajokat teljesen kiszűrték, vagyis a turbó
fütyülése egyáltalán nem hallható. Mély morgás, alaposan kihúzatva
pedig vadorzó bömbölés tudatja velünk, hogy mégiscsak kétszáz lóerő
ficánkol alattunk. A nyomaték teljes mennyisége (állítólag)
rendelkezésünkre áll 1800 és 5000 ezer között. Valahogy mégis szívesen
tartottam háromezer fölött (pedig kényszeres felkapcsolgató vagyok), és
ötezernél sem hanyatlott le hirtelen.

A zöld és a bézs összesen 15 lóerővel erősebb a kéknél

Igen, ez nem dízel. Amivel semmi bajom, csak a szűk fordulatskálája
nem tetszik. Az, ami itt igen bőven megvan. Nem ingyen, persze. Nem
direkt
hülyegyerek módjára hajtva , csak a kínálkozó lehetőségeket méltányolhatóan
kihasználva,
60:40 arányban városban, városon kívül használva 14,2 litert
mértem, 100 km-re. Nem a tartós nagy sebességű haladás a ludas. Sík
úton, tempomattal tartva a 180-at, 11,5-12 között mozog a kijelző.
Hanem a játszadozás a gázpedállal, az előzgetés. Jó is, hogy minden
újraindításra elfelejti a korábbi értéket az átlagfogyasztás-mérő. Van
dízel, 170 lóerővel. Kit érdekel?

RS, benzines, dízeles

A Skoda Octavia RS
majd' hétmillió forint. Igaz, utána nem kell az extralistát
bánatosan böngészni, hogy mi minden nem fér bele a keretbe. Kétzónás
klíma, nyolc hangszóró a CD-s rádióhoz, ESP, keréknyomás-ellenőrző,
csomó elektromos cucc, rengeteg családi autóba való kényelmi
szolgáltatás (pl. hűtött tárolórekeszek, sportkocsiban, piha), némi
bőr, xenon stb. Persze el lehet herdálni további pár százezret
mindenféle hülyeségre, de még a metál is benne van az alapárban. Muszáj
volt valamit lefelejteni, hadd okoskodhassunk: a hátsó ablak
mosó-törlőért ki kell fizetni plusz 19 200 forintot.

Farokuszony

Felháborító, hogy nem kap a cikkszerző veszélyességi pótlékot, se
üzemanyag-támogatást, ha egy ilyen autóval kénytelen pár napot együtt
tölteni. A felhőtlen mulatság hátterében ott lappang
a gyorshajtásból lebukás réme, meg a 40-45 forintos kilométerköltség
fájdalma. Na, azért szívesen elhessegetném a kellemetlenségeket.