Hitte volna, hogy már több mint
három éve köztünk
van a Signum? Ugye nem? Az autógyártásban gyorsan röpül az idő, és már
az új keletű modellek sem újak, olyannyira, hogy a Signum, azóta, hogy
a
3,2-es V6-os itt
járt nálunk,
erősen megváltozott. Megkapta az egyen Opel-orrot, nehogy
elölről meg lehessen különböztetni a többitől.
Persze egyáltalán
nem baj, ha a márkaarculat egységes, pláne, ha ez az egység még
esztétikus is, és megint csak pláne, ha az ominózus cég olyan unalmas,
jellegtelen autókat gyártott, mint például
ez itt, vagy mondjuk
ez. Szerencsére ennek
már vége, az Opelek szépek, sportosak, és ennek a változásnak mindenki
örül, a Signummal az élen.
A Signum
nem kombi, csak majdnem. Inkább ferdehátú limuzin. Olyasmi
próbálkozás, mint az
Audi A3 Sportback,
csak ez nagyobb. Oldalról egyértelműen látszik, hogy egy kész
formatervet toldottak meg, nem pedig eleve ilyen autót terveztek. A
harmónia a C-oszlopig tart, ott a kissé esetlen puttonyon megtörik, de
sebaj, a Vectra-orr úgy jó, ahogy van, és az egyszerű, őszinte,
határozott hátsó is illik az autó karakteréhez.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ebben a pillanatban a szerző
pillekönnyű, alig érzékelhető zsezsgésre lett figyelmes a bal füle
tájékán. Egy hirtelen mozdulattal, ösztönösen, mit sem sejtve,
gondolatait továbbra is a tesztautóhoz tapasztva megpiszkálta
hallójáratának bejáratát, és ezzel
a földre penderítette azt a felettébb különös módon viselkedő apró,
soklábú élőlényt, mely ahelyett, hogy napi teendőit intézte volna,
a szerző fülébe készült bejutni, csak ő tudja, miért. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. De
hol is tartottunk?
A Signumot a Vectrától a módosított farrészen és a nagyobb
tengelytávon kívül a belső tér mérete, kialakítása és variálhatósága
különbözteti meg. Nagyobb a lábtér,
előre-hátra tologathatjuk a hátsó üléseket is, így még egy
irdatlan méretű sofőr mögött is van hely egy átlagembernek. A Signum
azonban négyszemélyes. Mivel a hátsó üléseket is fotelszerűen
alakították ki, középen csak egy szűkös és kényelmetlen kakasülő
van.
Ha azonban a luxusfelszereltségű Cosmo változatot rendeltük, nincs
gond, nem kell sorsot húzni;
ezentúl az ötödik ülésen Tárolómester foglal helyet. Ez egy
idióta nevű hűtő-könyöklő-DVD-kitámasztódoboz, és ha belegondolunk,
hányszor használjuk az autót öten, rájövünk, hogy egy hideg üdítőért
cserébe még ezt a szánalmasan fantáziátlan és erőltetett elnevezést is
meg tudjuk bocsátani. Természetesen Tárolómestert el lehet távolítani,
ha mégis öten utaznánk.
És akkor jöjjön a lényeg, a V6-os dízelmotor a maga 184 lóerőjével és
400 Nm-es nyomatékával, de előtte még röviden vázolnám a tesztautó
átvétele után felmerülő gondolataimat.
A Signum nem tartozik a legizgalmasabb modellek közé. Nem
kifejezetten az a hivalkodó darab. Korunk dízeldivatja, és hogy Opel,
közelebb viszi a témát az olvasóhoz, de ez még mindig kevés.
Aztán rájöttem, hogy egy háromliteres dízelmotort gyakorlatilag
lehetetlen tönkretenni, ha az ember folyamatosan padlógázon közlekedik,
akkor sem lehet baja.
Forgatni ugyebár nem lehet és nem is érdemes, csak arra kell
figyelni, hogy ne állítsuk le, amíg a turbó vissza nem hűlt.
No, ez így már nem is olyan unalmas, gondoltam, aztán kihajtottam a
Signumból a lelkét. Ez persze csak amolyan szófordulat, hiszen a bő 1,6
tonnás autó mozgása sem volt annyira fürge, és a fent említettek miatt
a motor terhelése sem tekinthető vészesnek, de azért
kapott rendesen; talán nem is bánta.
A tesztautó 9,2 másodperc alatt gyorsul százra, magasabb
sebességtartományokban is dinamikus, és a nagy motor a bődületes
nyomaték miatt már egészen alacsony, 1300-as fordulat környékén sem
gyenge; a turbó is ekkor kezd fütyülni. Aki vezette már bármelyik
modern, 2 liter és 150 lóerő körüli dízelmotort, az tudja,
amíg nincs turbónyomás, mérhető gyorsulás sincs. Egy-egy
szituációban az ember izzadó homlokkal nézi a tükröt és a
fordulatszámmérőt felváltva, és imádkozik, hogy időben kezdjen végre
tölteni a turbó, hogy aztán ki vagy beférjen egy lukon.
Ez az effektus elég kellemetlen,
ezért kell háromliteres dízelmotort venni, mert az nem ilyen.
Persze a 2000-es percenkénti fordulatszám alatt és felett történő
eseményeket így is egy világ választja el egymástól, de legalább nem
egy halott, hanem egy ráérős, de izmos és megbízható barom dolgozik az
alacsony fordulatszám-tartományban. A Signum váltogatás nélkül is jól
használható a városi forgalomban, ha meg váltogatunk, húz is rendesen.
A V6-os motor zaja még erőteljes gyorsításoknál sem nagyon hallatszik
be az utastérbe, és ebben az autóban ez így van jól. Alapjáraton van
egy kis csúnya dízelkeretty, de azért nem vészes.
A váltó könnyen jár és pontos is. Ha jól emlékszem, hatodikig egyszer
sem sikerült felkapcsolnom, de ötödikig nem volt vele gond. A futóművet
kényelmesre hangolták, ami egy konzervatív lelkületű autónál
természetes. A Sport gomb szinte minden erősebb Opel modellhez jár, de
a dízel Signumhoz nem sok értelme van.
Jópofa játék a közvetlenebb gázreakció, de a futómű felől semmi
változást nem éreztem, ugyanolyan kellemesen rugózott az autó
gombnyomás után is, mint előtte. Hiába, nem arra való, hogy
versenyezzünk vele.
A Signum
arra született, hogy a kényelmünket szolgálja. Az persze mindig
jól jöhet, ha van az autóban néhány plusz lóerő, de a Signum mégis
inkább a bőrülésről, a fabetétről és a Tárolómesterről szól. Ami egy
kicsit ront a luxusérzeten, az a széria Vectra középkonzol, és az
oldalát borító kemény műanyagfelület. Egyébként semmi gond vele, sőt.
Kevesebb mint 9 millióért nagyon kényelmes, elektromosan állítható
deréktámaszos bőrülést kap a vásárló, automata légkondit, tempomatot,
parkoló radart, miazmást, amit ilyenkor szokás.
Ja, és csak 13 litert fogyasztott.
Leírom még egyszer, mert én sem hiszem el: 13 litert
fogyasztott. Tényleg. Az
Audi A3 Sportback a
140 lóerős turbódízel motorjával hasonló használat mellett 12-t evett,
a kis
Clio RS a 180 lovas
- a Signumnak is annyi van - szívó, benzines kétliteresével, szintén
végig padlógázon, vagy 15-öt, vagy 16-ot, már nem emlékszem pontosan.
De a Signum fedélzeti komputerének kijelzőjén csak nagy nehezen kúszott
fel a számláló a tizenhármasig, akárhogy nyüstöltem. Amikor átvettem az
autót, nullázás előtt ugyanez a kijelző 8,5-öt mutatott, a gyár pedig
10 literes városi átlagfogyasztást ír 100 kilométerenként, de talán még
annyi sem kell hozzá.
A szerző értékelése
Kényelmes és tágas a belső tér, a tologatható hátsó sor nagyon
praktikus, de egy-két műanyagfelület szúrta a szememet, nem illett
bele a luxus imágóba. A motor erős és gazdaságos, a futómű
kényelmes, a technika precíz. Praktikus, elegáns, kényelmes,
kulturált családi autó, akár hosszabb utakra is ideális.
További cikkeink
