Caméléo belső
Az ötletet egyértelműen a rádiótelefonok egyedivé varázslásától
nyúlták a Peugeot tervezői. Az új 1007-es belsejében 18
dizájnelemet találunk, melyek mindegyike kézzel, szerszám nélkül
lepattintható, lezipzározható, kicserélhető. A Peugeot is ajánl
csereváltozatokat (szám szerint 12 félét), de a felhasználó úgyis
mindig mást akar. Metállilát, pepitát, bocisat, vagy kisvirágosat.
Bea asszonynak zebrát.
A Peugeot 1007-nek szép hosszú előélete van, pedig csak
szeptember közepe óta forgalmazzák Magyarországon. Az alapot képező
Sesame koncepciómodellt 2002-ben mutatták be, amiből aztán
minimális változtatással készült el a Pininfarina keze nyomát is magán
viselő 1007-es.
2004-es bemutatása
után még másfél évet kellett várnunk, hogy végre beinduljon a
gyártás.
Nem könnyű feladat kategóriába sorolni, főleg, ha már ment is vele pár
métert az ember. Míg
a képek kisautót sejtetnek, beülve megdöbbentő méretű tér vesz
körül. Ráadásul itt vannak a kisbuszosan gördülő ajtók. De lehet
egy négyszemélyes kisautót egyterűnek nevezni? Hogyne lehetne.
Mintha a
807-es elejét és
végét lecsippentették volna úgy, hogy az első üléssor tágasságában
és magasságában szinte változatlan maradt. A hasonlóság a 807-tel még
számos egyéb megoldásban kiütközik, itt van például a gyerekmegfigyelő
tükör, vagy a középre helyezett fedélzeti számítógép. Viszont nagyon
hiányzik a karfa, sajnos az a mozgó ajtóról is lemaradt.
Hátul kicsit az
A Merci hátsója üt
vissza, de a díszcsíkká váló ajtósín és a hátsó lámpa mindenképpen
egyedivé teszi. Jópofa a dupla A-oszlop közötti kis háromszög ablak,
ilyen kis barlangot hátul is találunk. Bájos megoldás, de a lőrésnyi
üvegfelületeket nagyon nehéz lesz belülről megpucolni.
Az biztos, Ali babának nem volt ilyen könnyű dolga a barlanggal,
mint nekünk, ha a manapság kincset érő parkolóhelyre próbáljuk
betuszkolni kocsinkat. A tükrök szélességére még egy centit kell
rászámolnunk, és már be is fértünk.
Sajnos a mellettünk álló, nem tolóajtós kolléga már nem fog annyira
örülni, milyen ügyesen beálltunk mellé, és számítsunk rá, ha nem mi
távozunk a helyszínről elsőként, az a legkevesebb, hogy rányitja az
ajtót szépséges metálfényezésünkre.
Hatalmas a nyílás, közel egy méteres, amin beszállhatunk. A háromajtós
verzióknál ez nem hátrány,
nemcsak az elöl ülők, de a hátra száműzöttek is értékelik.
Vékonyabb testalkatúak vagy gyerekek a hátramászást az első ülés
előrehajtása nélkül is megoldják.
Az ajtó a kulcs távirányítójáról vagy az ajtókon található kilincsek
segítségével nyílik, de a belül található gombokat is használhatjuk.
Egy dolog van, amire figyelni kell, hogy
ezek közül egyszerre csak az egyik megoldást válasszuk, mert szegény
kisautó könnyen összezavaradik, ha a sofőr mellett az utas is
belenyúl az ajtók irányításába.
A teszt végére már rutinszerűvé vált, hogy miután beültem a kocsiba,
és megnyomta az ajtócsukó gombot, először a biztonsági övet kötöttem be
és csak utána indítottam el a motort, mert a becsatolás ideje alatt az
ajtó is szépen bezárult.
Ha viszont csukódás közben indítóztam, menet közben megállt. A
kis szünet után záródott volna tovább, de ekkorra már türelmetlenül
nyúltam a gomb felé, amivel csak teljesen összezavartam a csukó-nyitó
folyamatokat.
Menet közben nem nyitható a tolóajtó, de
nyitott állapotban is el lehet vele indulni. Ez nyáron vicces
lehet, de most túl hideg volt ahhoz, hogy élvezni tudjam.
A dugóban ácsorogva,
a többi autóba átnézegetve vettem észre, hogy ők milyen alacsonyan
ülnek. Vagyis én magasan. Így nagyszerű rálátásom volt az előttem
zajló forgalomra. A hátsó utas pedig még feljebb ül. Az egyterűsen
magas karosszériának köszönhetően még így is rengeteg hely van a fejünk
felett, sőt, még széltében sem kell szűkölködnünk.
A négy utas nyugodtan terpeszkedhet, amennyiben a székeket koppig
hátrahúztuk. Nagyszerű dolog, hogy
a két hátsó ülés külön-külön is mozgatható előre vagy hátra, így
mindenki elfoglalhatja kiérdemelt helyét, és talán még a csomagoknak is
marad valamicske hely. Ha csupa óriás utazik, a 178 literesnek
kalibrált csomagtartóba jó, ha egy bőrönd elfér, de hátsó utasok nélkül
ezt a teret 1048 literesre bővíthetjük, amivel már egy költözésnél is
besegíthetünk.
A műszerfal ugyanaz az olcsó, kemény műanyag, ami ebben a
kiskategóriában megszokott, de
a felület mintázatát okosan úgy alakították ki, hogy jó ránézni,
nincs a rideg, műanyag hatása. A vezető előtt hagyományos, kerek
mutatós műszerek, középen a 807-eshez hasonlóan fedélzeti számítógép.
Az órákkal semmi gond. Nem lehengerlően dizájnos, de finom munka, szép
számokkal és értelmezhető adatokkal. Világítása-sötétítése, valamint a
napi számláló nullázása is kézenfekvően egyszerű, ami egy női autónál
nem utolsó.
A fedélzeti számítógép és a rádió az ablaktörlőkar végére került
gombrengeteggel irányítható, ami azért is jó,
mert nem rondítja el a kormányt a sok kapcsoló, egyébként nagyon
gyorsan meg lehet szokni és szeretni. A szokásos funkciók irányítására
alkalmas, rádióvezérlés, halkítás, hangosítás, csatornakeresés, illetve
a fedélzeti komputer adatait is itt nézhetjük végig, illetve
nullázhatjuk.
Autónkban manuális klíma volt. A reggeli mínuszokat igen nehezen tudta
csak leküzdeni a fűtés, és normális,
egyenletes hőfokot - csakúgy, mint valódi egyterű testvérében -
képtelenség elérni. Menet közben 3 fok alatt villog a külső
hőmérséklet-kijelző, indításnál pedig felirat hívja fel a figyelmet a
jégveszélyre.
Tárolórekeszt rengeteget találunk, de méretük igencsak korlátozza,
mit is rakhatunk beléjük.
Még a pohártartók helye is nagyon ki van számolva. Van érme-,
toll- és kártyatartó, meg sok pici lyuk, ahová mindenféléket el lehet
dugdosni. Hatalmas viszont a kesztyűtartó, ami mindent elnyel; nemcsak
a kisautó kategóriában, de még a nagyok között is sokan
megirigyelhetnék ez a torkot.
Az ülés alatti fiókok használata viszont meglehetősen nehézkes. A
legnagyobb baj, hogy rémesen nehéz kirángatni a merev műanyag dobozt,
aztán meg komoly feladat visszataszajgatni. Arról nem is beszélve, hogy
ehhez ki kell szállni a kocsiból, mert
kígyóember legyen a talpán, aki ezt az erőlködést a saját lába
között el tudja végezni.
A rengeteg csecsebecse mellett a motor vagy a futómű szinte
észrevétlenné válik. Ami mindenképpen jót jelent, vagyis hogy nincs
vele baj. A kulturált, 1,4-es HDi dízel bentről hallgatva alig kerreg.
Negyedikben 150-ig hajszolhatjuk a Peugeot-t, bár
120 felett már oda a kezdeti lelkesedés. A gyár 160-as
végsebességet ad, és 0-ról 100-ra 16,7 másodperces
gyorsulást.
Nem egy rakéta, mégis arra lettem figyelmes, hogy kicsit gyorsabban
közlekedem vele, mint ahogy szoktam. Valószínűleg a lendületből autózás
esete forgott fenn, a maximális nyomatékot adó 2000-2500 közötti
fordulatot tartva
inkább manővereztem, kikerültem, befurakodtam, mint hogy
visszaengedjem a becses tempót.
A szélzaj egészen minimális,
pedig másfélszer akkora felületet tolunk magunk előtt, mint
feltétlenül szükséges lenne. Különben is nagy a csend odabent, néha
az ajtó rázkódott egyet-egyet, de egyébként semmi zörgés.
A kormány ki-be és le-fel állítható, de a kormányállítás során vettem
észre, hogy ezen a környéken
nagyon gáz az összeszerelés minősége, nem illeszkednek az
elelmek. A szervokormány sebességfüggő, így míg a városban lazán
tekergethetjük a kis bőrkormányt, autópályára kiérve felkeményedik, és
simán tartja az irányt mindenféle bizonytalanság nélkül.
Egy tankkal megtehető út hossza kb. 620 km - egy tele tank után
ennyit ír ki a komputer.
Az átlagfogyasztás-mérő szerint 6,2 l kellett 100 km-re a
kocsinak, végül a félig városban, félig országúton megtett 492
km-re 34 litert tankoltam, ami 6,9 literes fogyasztást jelent. A gyári
adatok ennél sokkal-sokkal
barátibbak, 3,8-5,3 közötti értékeket adnak meg.
Magassága ellenére az 1007-es nem volt egyáltalán labilis. Igaz,
terpeszt is rendesen, a két első kerék 143,5 cm-re van egymástól. A fék
jól adagolható, nem túl hirtelen, de megfogja az autót, ahol kell. Az
elektronikus fékerő-elosztó és az ABS alaptartozék.
A biztonság rendben van. Szerencsére vége azoknak az időknek,
mikor a családfő terpeszkedett a szuperbiztonságos tepsiben, míg a mama
- no és a gyerekek - mindennapi útjuk során egy apró és törékeny minibe
szorultak. Az 1007-es ötcsillagos töréstesztje az aggódó férjeket is
megnyugtathatja.
A karosszéria is jól bírta a frontális ütközést, míg az utasokat
szakaszosan nyíló első és oldallégzsákok, erőhatárolóval szerelt
biztonsági övek védik. Bekötésükre nem csak villogó fény, de hang is
figyelmeztet. Hátul Isofix-pontok várják a gyerekülést.
Rengeteg extrát tartogat már az alap, azaz Urban felszereltségű
1007-es is. Tesztautónk pedig egyenesen Trendy volt, amihez plusz
csomagtérháló, bőrkormány, hővisszaverő szélvédő, kiegészítő tükör,
ködlámpák, krómkeret a műszerek köré, klíma, villanyablak,
hathangszórós CD-s rádió és 15"-os kerekek járnak, de ha nem sajnáljuk
a kisautóra a pénzt,
tempomattól az extra biztonsági berendezéseken át műholdas
navigációig minden extrát megvásárolhatunk hozzá.
Első hallásra
mindenki elszörnyülködött az áron. Tesztautónkért regisztrációs
adóval 3 880 000 Ft-ot kérnek a szalonokban. Ennyiért már az
alsó középkategóriából is lehet válogatni. Csak a márkánál maradva, a
206-os ára azonos, Trendy felszereltséggel, 1,4-es HDi
motorral 3 060 000 Ft. A
307-est már 3 840 000 Ft-tól kaphatunk, igaz
ez a legalapabb benzines ára. Az 1007-essel egy platform a Citroën C2
ugyanezzel az 1,4-es HDi motorral, Tonic felszereltséggel mindössze
3 180 000 Ft, csakhogy klíma nélkül. Valódi konkurense, a
Renault Modus Ole felszereltséggel 1,5-ös motorral már
3 550 000 Ft-tól megszerezhető - öt unalmas ajtóval.
A szerző értékelése
alapváltozatában is nagyvonalúan osztogatják az extrákat, és a
tolóajtó pedig nem olcsó mulatság. És hát a forma kedves, a belső
vicces, és a jó hangulat minden pénzt megér. Nem? Nekem négy, de az
Ákos egy hétvége alatt csinálna belőle ötöt.
További cikkeink
