DIV.kepre1
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/leontdi2005/.gdata/cikk/leontdi2005_004.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 375px;
}
DIV.kepre1 P
{
margin-top: 10px;
}
Walter de' Silvának nincs mit bizonyítania; ha csak az
Alfa Romeo 156-ost rajzolja le, már eleget alkotott. Ő azonban még
megcsinálta a
147-est, meg
előtte ugyebár az
Uno belterét,
meg a Fiat 131 Mirafioriét, hogy az összes legendás tervet fel ne
kelljen sorolni.
Az új Leont
nincs sok értelme az
előzőhöz
hasonlítgatni, ezügyben legbeszédesebb adat a csomagtartó méretének
növekedése. 1 azaz egy liter, ezt még a sajtóanyag is inkább
megpróbálja egyszerűen elviccelni. A két kasztninak, mármint az első és
második Leonnak nem sok köze van egymáshoz, az
5-ös Golf
padlólemeze sokkal inkább irányadó.
Gyönyörű, kedélyesen agresszív, lendületes,
hirtelen azt se tudom, melyik a legjobb nézete. Talán srégen
hátulról; úgy kijön, hogy a dájnemik lájn mellé ezúttal olyan sportos
domborításokat raktak, hogy a WRC-vé alakításhoz elég lenne néhány
matrica is.
Egyetlen baja, hogy óhatatlanul láttuk már az
Alteát és az új
Toledót, és ugye
mostanság a Seat is a kelleténél komolyabban veszi az egységes
márkaarculat kialakítását. Ha nem ismernénk oly' jól ezt e szép
hiúztekintetet, a Leonnak járna a nagy közös lepetézés, így azonban
harmadik egy sorban.
Érdekes az is,
hogyan emlékeztet szisztematikusan a Mester a pályafutása nagy
pillanataira. Indul az egész a dinamikus közelmúlttal, a nagy
sikerű új Seat-orral, meg a dájnemik lájnnal. A hátsó ajtóról sikerült
eltüntetni a kilincset, hogy eszünkbe jusson, szegről-végről ez is Alfa
156. Elítélni nem fogom, hiszen nem mechanikusan nyúlta saját ötletét,
hanem új felfogásban, más megoldással alkotott álkupét. A mélyesztett
üveg valójában plexi, valószínűleg nyomot hagynak majd rajta a gyűrűs
ujjak meg a búvárórák forgatható koszorúi, talán biztonsági okokból nem
üveg.
Na és amikor kinevetgéltük magunkat, hogy Alfa 156,
továbbsétálunk a hátuljához, és mit látunk? Egy gyönyörű Alfa
147-est. Stílszerűen a végén, hiszen az volt Walter de'Silva utolsó
munkája olasz színekben. Utálni is lehetne a prodzsektet mindezekért,
de hiába, én szeretem.
Vonatkozó méretek
| H x SZ x M | tengelytáv | csomagtartó | |
| Előző Leon |
4184 x 1742 x 1439 | 2513 mm | 340 l |
| Leon 2005 |
4315 x 1768 x 1448 | 2578 mm | 341 l |
| Golf 5 |
4204 x 1759 x 1485 | 2578 mm | 350 l |
Az ülések a Leon belterének igazán sportos részei, bár
a Seat szerint ez eleve egy sportos beltér. Hát, hát, hát...
Nem. Ez egy unalmas beltér, még az istenként tisztelt de'Silva fiatos
munkásságának szűrőjén át se vagyok képes ezt sportosnak látni. Se a
színek, se a formák, se az anyagok, se a kapcsolók - ez korrekt
kispolgári belső, de akkor se lesz sportosabb, ha beül a Schumacher
család.
Szürke, fekete, a
Porsche is ilyen
egy kicsit, de hiába, a Seat akármilyen sportos a VW konszernen belül,
ha
auto emoción akar lenni, ezt nem engedheti meg magának. A
műszereket tényleg sportosabbra vették, a fordulatszámmérő középre
költözött (Porsche, muhaha), az üresen maradt bal oldali lakásba az
üzemagyagszint és a vízhőfok kijelzőinek házaspárja bútorozott.
A kormány fel-le-ki-be bőségesen állítható, ami főleg a
tengelyirányban feláras
B Merci fényében öröm.
Ami ugye a béna alapbenzinmotorral 6,5 millió, a Leon meg a 140
ló-TDI-vel 5,2.
A Leon persze sokkal kevésbé női autó. Míg a B Klassét mintha
direkt a kicsiknek fejlesztették volna, a Leon ülését olyan távol
tolhatjuk a pedáloktól, hogy egy görkoris Michael Jordan is elfér,
olyan közel viszont nem csúsztathatjuk, hogy egy 1,60-as illető
rendesen ki tudná nyomni a kuplungot.
Oldaltartásügyben semmi hiba, az oldalt lapított váltókar fogása is
jó, akár sportosnak is nevezhetjük, de ennyi.
A műszerfal vörös háttérvilágítását fehérre cserélték, a pokol
tüzének sejtelmes szüremkedése se ösztönöz már rosszalkodásra. A
mutatók, azok világítanak veresen, de ez is elegáns, és nem
sportos.
A hifi süldőlisztbogárnyi gombjai úgy látszik, lassan sztenderddé
válnak a Seatnál, a hangzás remélem, csak tévedés. Ennyire bárgyú
papírdoboz-megszólalást régen hallottam.
Van viszont egy előremutató, igazán deszilvás apróság, a
légzsákok piros címkéi az üléseken. Kicsi, élénkpiros, a' la Levis 501;
ezekért még azt is megbocsátom, hogy a ronda műanyagból készült
könyöktámasz hátsó végébe építették a CD-tartót, ahonnan a
vezetőülésből még álló helyzetben is nehéz kivenni egy tokot,
visszarakni pedig lehetetlen.
A villanyablak automata, és akkor is működik, ha már levettük a
gyújtást.
A kapitális minihülyeség csak annyi, hogy gyújtáslevétel után
már nem automata, ha tehát lehúzva felejtettük, mert mondjuk siettünk,
nem intézhetjük el egyetlen mozdulattal. Hanem vagy három másodpercet
kell strázsálnunk az autó mellett, amibe persze nem halunk bele, csak
hát ugye a komfortérzet. Az első ajtók pedig az elődmodellhez hasonlóan
olyan szélesre tárulnak, hogy az ülésből nem tudjuk magunkra
csukni.
Mindez természetesen gyanúsan primitív hibák sora, és az egész a nagy
Mobiltelefonokat Apró Baromságokkal Tökéletlenné Tévő Világösszeesküvés
aknamunkájára emlékeztet. Értelme ennek is csak annyi van, hogy
megmarad a remény, bármikor befuthat a messiás, a Tökéletes
Termék, elvégre
ez itt még nem az.
A Seatok lelke végtére is a futómű, ez az, amiben Martorell
lényegesen többet nyújt, mint akár Wolfsburg, akár Mladá Boleslav.
Ha az A8-as platformra gyártanának Seatot, talán
kedvenc bálnám is
lecserélném.
Az új Leon elülső MacPhersonja nagyjából ugyanaz maradt,
átdolgozott stabilizátorral. Módosították a lengőkarok csatlakozásait,
a rugót és a lengéscsillapítót pedig külön rögzítették a
karosszériához, hogy az egyes motorváltozatokhoz külön
hangolhassák.
Hátul négylengőkaros multilink biztosítja az ideális kompromisszumot
sportos és kényelmes között, blablabla blabla, de ez tényleg, tényleg
tökéletes kompromisszum sportos és kényelmes között. Illetve kicsit
ráz, de én
egy-két számmal virslibbet raknék rá: ezzel még akkor is
botrányosakat bírna kanyarodni. Az egész autó habitusa nagyban
emlékeztet a
Honda Civic-ére;
ugyanolyan lelkesedéssel, szívvel-lélekkel kapaszkodik az aszfaltba, és
küzdi-rágja magát az ív belseje felé.
A 140 lovas PD-TDI-t próbáltuk már sokszor, erről sok új nem jutott
eszembe, ha csak annyi nem, hogy
tényleg ez a legfertelmesebb hangú modern turbódízel a piacon. A
Megasztárban még egy Ducato is kacagva lenyomná, nem jutna tovább a
kiröhögős első fordulón. 160-as, tempomatos utazónál fogyaszt 7,4-et,
városban 8-9, semmi extra. A váltó ugyanolyan tökéletes, mint az
Alteában, a fék is pazar - kicsit olyan az autó, mintha műszaki emberek
kipróbálták volna, mielőtt gyártani kezdik, csak átlagos, zenét
hallgató, villanyablakot felhúzgáló felhasználókkal felejtették el
tesztelni.
Eddig is szerettem a Seatokat, az új Leontól meg csak erősödött az
érzelmi kötelék.
Egyrészt tényleg német Alfa lett, már külsőleg, ugyanakkor
imidzsben mentes a felvágástól, legalábbis ahhoz képest, honnan kapja a
motort, a padlót, a váltót meg még sok mindent.
A különböző változatok és felszereltségi szintek bonyodalmas
összevetése után arra jutottam, hogy
ugyanaz VW-emblémával, Golf felirattal nagyjából kétszázezerrel
kerül többe. Ha beleszámítom, mennyivel jobban tetszik ez a külső,
meg a futómű, akkor is ezt venném Golf helyett, ha ez lenne a
drágább.
További cikkeink
