Dobáljanak rám nyugodtan rohadt káposztát, de akkor is kimondom,
hogy
nekem tetszett az A Vectra. Pontosabban az tetszett benne, ahogy
elbújt a környezetében. Azt a mimikrit még egy kaméleon is
megirigyelhetné, ahogy jellegtelenségével meghúzta magát a forgalomban.
Emellett lehet, hogy nagyon jó és megbízható autó, de sosem fogom
megtudni, mivel sosem fogok venni olyat.
Aztán az a Vectra, amelyiknél a
brutál motorháztető él átment a visszapillantó tükrökbe; az meg
pont az ellenkezője. Micsoda forradalom volt a megjelenésekor, egyből
felismerem az utcán még ma is. Ezzel a mostani legújabb Vectrával
viszont egyelőre nem tudom, mi a helyzet. Tudom, hogy az egységes
típusarculat most a divat, de szerintem nem biztos, hogy ami jól áll
egy kisebb autónak, az ugyanolyan ütős a magasabb kategóriánál is. Az
biztos, hogy a mostani átalakításnál nem sok minden változott, ami
mégis, az előnyére, de az összkép valahogy nem a legjobb.
Az orr-részen történt némi forgácsolás, a hűtőmaszk is kapott
egy csíkot az embléma mellé, és feltalálták a Xsara II első lámpáinak
Opelbe integrálását. De nem azon a hatalmas mosolyon van a fő hangsúly,
amivel az autó most a vele szemben állóra néz, hanem állítólag a belső
anyagok minőségének javulásán, no meg az új motorokon. Belül kicsit
megváltozott a vonalvezetés, az eddigi GTS modell háromküllős kormánya
és váltógombja lett az alap, de sajnos a középkonzol össze-vissza
szögletes és kerek gombjai, a légbeömlők reluxája továbbra is komorrá
teszi a hangulatot.
De nem csak az anyagokkal meg a vonalakkal
szebb, jobb, több az új Vectra, hanem a rendelhető extrák
listája is bővült. Van már alakfelvevő-szellőző ülés, kanyarba
beforduló bixenon fényszóró, és 60%-os garanciális hiba-csökkenés,
miközben a garanciaidő megnőtt. És még a futómű szilentjeiben is
radikális változások történtek, ezáltal az utasok még puhábbnak érzik a
haladást.
A motoroknál két, vagyis három újdonság jelent meg. A dízeleknél
négyre bővült a választék az eddigi 1,9-es lefojtott változatával.
Adózási szempontok miatt - ami nálunk nem annyira érdekes, hiszen nem
teljesítmény után adózunk - felkerült a palettára egy 100 lóerős
változatú 1.9 CDTI. Kicsit
visszafogott turbó, kicsit átdolgozott befecskendezési program,
és máris ott vagyunk, hogy az autó nem nagyon megy, cserében olcsóbb,
és a fenntartása is kedvezőbb. Nálunk ebből az olcsóbb, és a nem megy
fog lecsapódni. Meg a csiptuningolók is keresnek majd.
Ellenpéldának pedig ott a
vadiúj GM Global motor, a 2,8-as V6-os. Ez szerte a világban
kapható különféle teljesítményekkel, különféle autókban. A Vectrában
turbóval tud 230 lóerőt, az OPC-ben 255-öt, és máris hatféle
benzinmotorból lehet választani a kedves Vectra-megrendelőnek. Ezzel a
tízdarabos motorkészlettel kategóriájában egyedülálló a Vectra.
Az átalakításnál nem csak a sima Vectráról van szó, hanem a
kombiváltozatról és a Signumról is. Sokáig nem értettem, mi értelme a
kombi mellett a Signumnak, aztán persze felvilágosultam. A kombi
tengelytávja nagyobb, mint a sima Vectráé. Az így megnövekedett helyet
a csomagtartó kapta.
A Signum ugyanakkora, mint a kombi, viszont a nagyobb hely a
hátul ülőknek jutott. Most mindenki gondolkozzon el néhány percre, és
próbálja meg kitalálni, hogy valóban érdemes-e emiatt teljesen új
típust alkotni. Az Opel szerint mindenképp, amit a hazai eladások ugyan
nem, de a külföldiek állítólag igazolnak is.
A menetpróbán először 2.0 Turbóval szerelt, manuális váltós autót
kaptam. Külön felhívták a figyelmet a SPORT gombra. Nem értettem,
miért.
Ez a motor olyan langyos, mint a csecsemő fürdővize. Sehol nem
húz. Se lent, se fönt. Olyan ötezres fordulat környékén érezni valamit,
egészen hatezerig, de az sem az, amire vártam. A SPORT gomb
benyomásával egyedül a futómű keménységében éreztem változást, amivel
egyébként nem volt gond előtte sem.
Kanyargós utakon repesztettem lassan is, gyorsan is, de nem sikerült
rájönnöm, hogy mire jó ez így. SPORT gomb nélkül lágy, kellemes, de nem
tudom felvenni a ritmust,
előzésekhez pedig egyszerre hármat kell visszaváltani. SPORT
gombbal ugyanez a helyzet, de akkor még a kanyarokban is figyelni kell,
nehogy az út szélén találjam magam. Pedig többen is megpróbálnak
beleavatkozni a vezetésembe, mivel az ESP direkt nem kikapcsolható. Nem
is bántam, mikor autót cserélhettem.
A következő a 2.8 V6 Turbo Signum volt, automata váltóval és
SPORT gombbal. Na, itt kitisztult a kép. A motor rettentően jó hangú
V6, amit a kis turbó-fütyülés ha lehet, még jobban megszépít. A modern
automata váltókkal eddig sem volt bajom, de itt a SPORT gombbal még
ezen is lehet egy picit javítani. Alapból teljesen hétköznapi, hosszabb
utakra javallott autó, amit a már említett nagy hátsó tér és a hátsó
üléseken terpeszkedő music center is mutat, amit hivatalosan
Multifunkcionális Tároló Mesternek hívnak.
Tehát eddig jó.
Aztán jött a SPORT gomb. És valahogy még jobb lett, bár ez azért
valószínűleg erősen szubjektív érzés. A motor ugyanúgy megy, de a váltó
nem váltja el, még ha direkt egy fordulaton - 4000-en - tartom, akkor
sem. Ez az igazi nyers erő. Ha kihúzatjuk, akkor elforog egészen
hétezerig és ott vált, miközben préselődünk az ülésbe rendesen. És
közben a futómű is felkeményedik, ami a nagyobb tengelytávval járó
eleve jobb kanyarodási képességet tovább fokozza.
Sokkal jobb, mint a Vectra.
Miért is nem a Signum a Vectra? Ki kellett volna még próbálnom
egy kombit is, de nem sikerült. Talán máskor. Addig megpróbálom
megfejteni, hogy mire jók azok a kis fikányi dobozkák, amik a
tetőkárpitban kaptak helyet. Mert napszemüveget csak nem rakhatok
mindbe, még akkor sem ha direkt olyan a formája mindegyiknek.














