Nem rajongok a terepjárókért. Nem csak a kisfókákra, delfinekre és a bőrrákra célzok, ennyi erővel az alkoholtartalmú dezodorokat is utálhatom. Nem kezdek alapból majrézni, ha feltűnik egy szemmagasságban világító fényszóró a tükörben, hangulattól függően elhúzok vagy arrébb megyek, amíg eltülköl a batár. Ettől függetlenül a nagy test és a kis test közötti mozgási energia különbsége elborzaszt, ha arra gondolok, ilyen autót akár figyelmetlen barmok is vásárolhatnak.

hirdetés

Terepjárósok,
buszosok, trolivezetők, fuvarosok és Fekete László
nyilván nem értik, miről van szó, de egyik csoportot sem képviselem.
Legtöbben riadtan ugranak félre, ha meglátnak egy ekkora dögöt
közeledni, aki nem, annak úgy is kell. Legalábbis könnyen
támadhatnak ilyen kényszerképzetek a két tonnát irányító gyarló
sofőrben, pedig egy Cherokeeval is lehet mások terrorizálása nélkül,
előzékenyen közlekedni. Csak ne lenne az a fránya egó.

A köré épülő legendák ellenére az emberek szemmel láthatóan szeretik
a Grand Cherokeet. A vezetőt nem nagyon mustrálják, de egy-két
lopott pillantást mindenki végigfuttat az új hűtőrácson, az előző
téglalapnál barátságosabb, két kör sziámisításával létrehozott
fényszórókon, a meredek szélvédőn vagy a határozottabb élekkel játszó
körvonalakon. Sokkal kompaktabb lett 2005-re, a szó tömörséget jelző
értelmében.

Az amerikai tervezők a belső burkolatok kiválasztásánál és a
tárolórekeszek kialakításánál maradtak alul európai kollégáikkal
szemben. A bőrök még rendben vannak, de a műanyagok már nagyon
kopognak, a középkonzol fabetétjéről meg a gyengén látók is azonnal
kiszúrják, hogy
plasztik. Közepes
méretű rekesz a középső könyöklő alatt, kicsike kesztyűtartó, apró
ajtózsebek és még két fedetlen lyuk várja tárgyainkat, ezen a téren is
van még mit fejleszteni.

A gyár egyik képviselőjével folytatott korábbi beszélgetésemből már
tudom, hogy az anyagok javítását előirányzó kérések már eljutottak
Auburn Hillsbe, csak a folyamat meglehetősen lassú. Ráadásul az
amerikaiak tényleg nem értik, mi a gond, ott még senki se jött be, hogy
bocs, de ez a műanyag a műszerfalon tök ronda.

A Csirkét különböző
köves,
poros, sáros helyzetekben már többször volt
alkalmam szóra bírni, és mindig jól mulattunk együtt. A belvárosban
azonban más lehet a helyzet,
kilenc négyzetmétert nehéz leparkolni, elég gyors lesz-e a
háromliteres dízel az automatával, ha ugrani kell, és hasonlók jártak a
fejemben.

Hamar meg lehet szokni az egy méterrel magasabb ülést, a sávok attól
még a helyükön maradnak, és
a komótosan ébredő, de utána igazi gázolajos vontatásba fogó 218
lóerős V6-ost, amely igazából a Mercedes terméke, és milyen jól van
így. Etetni sajnos folyamatosan kell, száz kíméletes kilométer alatt
sem megy 13-14 liter alá a fogyasztás, gyors haladással és városi
tököléssel inkább 18-20 literre lehet számítani.

Ha viszont bírjuk lével, a világ végére is elvisz, és észre se
vettük, hogy milyen hosszú volt az út. Ülést nagyon tudnak az
amerikaiak csinálni, a Cherokeeé is klasszis: hatalmas, keményre tömött
fotel, elektromos állítással, csúszkáló bőrburkolattal. A pedálok
magassága a középkonzolról állítható egy gombbal, a kormány négy
irányban mozog, gyorsan testre szabható a vezérlő. Váltónk ötfokozatú
automata, amit fickós kedvünkben akár pöcögtethetünk is jobbra-balra:
meggyőződésem, hogy a tulajdonosok csak addig emlékeznek a funkcióra,
míg el nem dicsekedtek vele a szomszédnak. Amúgy terepen, laza talajon
jól jöhet, akárcsak a Quadra-Drive II-es nyomatékelosztó,
pörgőkerék-megállító, tapadókerék-elindító rendszer, amely álló
helyzetben, N állásban két másodperc alatt egy ujjhúzással
aktiválható.

A Grand Cherokee nagyon egyben van. Menet közben szinte semmit sem
érzékelünk a motortérben vagy a nyomatékváltóban végbemenő küzdelemről,
tökéletesen választották le egymásról a gépházat és a lakteret.
Az első lábterek az autóhoz mérten nem túl nagyok, mégis
hibátlan a helykínálat elöl-hátul. Szellős, világos, kényelmes, aki
beleül, általában maradni akar.

Van egy hat cd-t tároló Boston Acoustics hifirendszer mp3-lejátszó
képességgel, hat hangszóróval, tökéletesen alkalmas arra, hogy akár
detroiti elektrotechnóval, akár Mozart Requiemjével csírájában
elfojtsuk az utastérben kialakuló beszélgetéskezdeményt. Kár, hogy a
kijelzője napfény hatására azonnal láthatatlanná válik, így egy kézzel
árnyékolni kell, a másikkal pedig csavargathatjuk a rádió gombjait. Még
szerencse, hogy a kormányra is raktak billentyűket, így közvetlen
életveszélyt nem, csupán enyhén emelkedő rizikófaktort okoz a nyári nap
sugára.

A kapcsolók, forgattyúk nagyok, általában jól elérhetőek, a
műszerfal formája meg olyan, amilyen. Az autó fogása alapvetően jó,
a lényeges elemek a helyükön vannak, a lényegteleneket meg majd
legyártja a VW meg a Citroën. Szépnek talán csak az órák
tipográfiáját tudnám nevezni, de az is inkább csak egyszerűségében
szép, semmiképp se
hú vazze. A fordulatszámmérőbe még egy kis számítógép is
belekerült, ilyen fogyasztás, olyan fogyasztás, átlagsebesség, megtett
utak, semmi különleges, még pont feldolgozható mennyiségű adat érkezik
belőle, és szerencsére semminek az irányításához sem kell
használni.

A csomagtartó, ki nem találták volna, hatalmas: 978 l, ledöntött
hátsó ülésekkel kicsit több mint 1,9 m
³. A kárpit az alján ráadásul egy másik, kisebb rekeszt is
rejt, ezt remekül lehet tartóstej-csempészetre használni, a padlón levő
rögzítőgyűrűkkel meg lefogathatjuk az álcaként szolgáló gyümölcsös
rekeszeket. 607 kilogramm bármit tömhetünk bele, a végére pedig akár
3,5 tonnás vontatmányt is kötözhetünk, az 518 Nm megbirkózik vele,
plusz a 2142 kg-os önsúllyal.

Elöl kettős keresztlengőkaros felfüggesztés vezeti a kerekeket,
csavarrugóval, stabilizátorrúddal és gázos lengéscsillapítókkal
támogatva, hátul öt lengőkarral megtartott merev tengely ugyanezekkel a
kiegészítőkkel. A napellenzőn az
Avoid abrupt maneuvers and excessive speed felirat (Kerüljük a
hirtelen manővereket és a túlzott speedezést) emlékeztet az autó
magasságára és ebből eredő borulékonyságára, de azért a tempósabb
kanyarokban sem kell félteni a Grand Cherokeet.
Amíg az ember nem rángatja, meglepően simán lehet vele elegáns,
lendületes íveket autózni, ha meg elmérnénk, van négy nagy
tárcsafék ABS-szel, ESP, borulást előrejelző-megakadályozó rendszer,
légzsákok.

Mindennek a teteje az elektromos napfénytető. Pokolba a kétzónás
klímával, süssön föntről a nap, ha meg eső miatt be kell csukni, az
automata elindítja helyettünk az ablaktörlő lapátokat. A Cherokee úgy
próbál kedves lenni, hogy nem próbál kedves lenni. Ezzel a motorral és
Limited felszereltséggel
kicsit több mint tizenhárom és fél millió forintért hozza a tőle
elvárható varacskosságot, a tengerentúl magától értetődő kényelmet,
és egy lehetőséget arra, hogy a következő generációját már tényleg
össze lehessen mérni a legmenőbb
német,
japán,
svéd konkurensekkel. Már ha egyáltalán ez a Jeep
célja. Mert, hogy a Grand Cherokee úgy jó, ahogy van, kisfókástul,
tárolórekeszestül, műanyagostul.