hirdetés

Matiz korában, 2001-es
találkozásunk idején még nekem is tetszett. Sütött róla, hogy
olcsó, de épp ezért lehetett neki megbocsátani minden hiányosságot,
kényelmetlenséget. Amiből nem is volt olyan sok. Meg hát hendikeppes
koreai volt szegény, mindennek örültem, amit találtam benne, még a zöld
üveg is lenyűgözött.

Ez a mostani tesztautó már
amerikai, hatalmas aranyszínű Chevrolet-kereszttel az orrán. A
Spark alapváltozata a Direct, két légzsákkal és semmi más kényelmi vagy
biztonsági extrával. 0,8 literes motorral 1,829 millióért (akcióban
most 1,75-ért) vihető haza. Tesztautónk pedig
még ennél is sokkal többe kerül. Eltelt négy esztendő, az 1,8
milliós alapárért már olyan versenytársak is akadnak, mint mondjuk a
kétszer akkora
Dacia Logan.

Új hátsó lámpák. Nekem gülü, a többieknek helyes

A mi kis Elite-ünk klímával, centrálzárral, első villanyablakkal,
állítható magasságú üléssel, indításgátlóval, riasztóval 2,221 millió
(akcióban kétmillió-száznegyvenegyezer és ötszáz) forint.
Ezért a pénzért már elég sok mindent találni, szebbet, jobbat,
nagyobbat, erősebbet is. Kérdés, hogy a ragyogó metálzöld szín és az
arany embléma képes-e divatcikket kreálni a '98-as fejlesztésű, koreai
születésű újbevándorlóból.

Miközben az utakat róttam a világ legkisebb Chevyjével, néha úgy
éreztem, hogy igen.
Átnéztek más autókból! Megfordultak a járőkelők a Spark után!
Megnézték a benzinkútnál! A dolog szépséghibája, hogy kizárólag a
lányokat érdekelte.

Nem vagyok lány, és visszasírom a régi Matizt. Egyszerűbb,
vidámabb, őszintébb jellem volt: olcsó városi közlekedési eszköz, és
többet nyújtott annál, mint ami elvárható tőle. Emlékszem, kellemesen
csalódtam benne. A luxus-Sparkban is sokszor csalódtam, de nem
kellemesen.

Ritka az ilyen modellfrissítés,
hogy kivétel nélkül minden külső újítástól viszolyogjak. A
szerkesztőségi villáminterjú azt az eredményt hozta, hogy csak én
vagyok ilyen retrográd. Vagy ők mind lányok? Tetszenek nekik az új,
modernizált, indexszel összeborított fényszórótestek, a számomra
kimondottan gusztustalan új hátsó lámpák, nincs bajuk az első ajtóknál
furán előre emelkedő övvonallal és a korábbi homorú helyett most
kidomborított motorháztetővel sem (biztos, hogy beférjen a V8, höhö),
ami megszüntette a Matiz nekem oly kedvelt egyterű- vagy
tojásszerűségét.

Szép műszerblokk, csúnya kormány, térdbökő középkonzol

Belülről már (legalábbis látványvilágában) az én rideg lelkemnek is
egyértelműen komfortosabb és igényesebb az autócska, még annak ellenére
is, hogy
a tervezők sírásra görbülő szájakat, rosszkedvű szmájlikat
dizájnoltak mindenfelé. Szomorú a visszajelző panel, szomorú az
ajtók kárpitbetétje, és szomorú az ülések varrása is.

Még szomorúbb, hogy a bal láb pihentetésére szolgáló negyedik pedál
valamiért nagyon hátrakerült, így
ha a bal láb a támaszon, a bal térd a hón alatt pihen. A
legszomorúbb pedig, hogy a középkonzolt valamiért lejjebb eresztették
és kisarkították, így a jobb térd folyamatos inzultusoknak,
bökdösődésnek van kitéve, még átlagos termetű sofőré is.

Zöldben dereng

Tetszik viszont az új műszerfal. A vízhőmérő eltűnt, de újabban
nagyobb autóknál is így szokás, manapság a termosztát egyedül intézi a
dolgokat. A tudomány szerint a középre rakott műszereket gyorsabb és
könnyebb vezetés közben szemmel tartani, mint a klasszikus pozícióban
lévőket. A Chevrolet a Daewooval szemben már ezt az elvet vallja. Nekem
a középre rakott órákkal nincs bajom, bár van, aki ölni tudna, ha ilyet
lát. A zöld számlapok viszont szépek, az éjjeli kivilágítás még szebb,
jól harmonizál a műszerblokk a klímakonzol fényeivel.

A tesztautó külső zöldje és a műszerek színe mellé
a koreai-amerikai feng-shui szabályai szerint vidám zöld
hieroglifákkal díszített ülés- és ajtókárpitok is felzárkóztak,
Sparkunk beltere harmóniát és békét sugárzott. Talán ezt a vezetés
közben kissé veszélyes andalító hangulatot próbálták szándékosan
ellensúlyozni az ébren tartó térdbökögetéssel?

Szomorú félszemű

Jók az új textilbetétek, de mellettük megmaradtak az érezhetően,
tapinthatóan olcsó anyagok. A gagyi kilincsek, a rettenetes
kesztyűtartó továbbra sem lóg ki a pici, olcsó városi autóból, de
a rettenetes háromküllős műanyag kormányon elég mosolyogtató a
Chevrolet-kereszt. Pakolni lehet bőven, vannak széles polcok a
térdeknél, akad zseb a jobb első ülés hátulján, a középkonzolban is
elfér ez-az, és jókorák az első ajtózsebek. Ezekben kiképeztek egy-egy
helyet italok számára és a váltókar tövébe is került két üreg, így a
szívós kis koreaiakra tervezett, egy pohártartós Matizzal szemben a
Spark már a kokakóla-mámorban fetrengő amerikai piac igényei szerint
készült.

A kisautó hosszában három és fél méter sincs, de azért a forgalmi
engedély szerint öt ember még mindig képes elférni benne, erre utal a
három hátsó fejtámla is. Azért fura, hogy a régi Matizban emlékeim
szerint egész jól elfértem magam mögött, itt meg a térdem rendesen be
kellett fúrnom az üléstámlába, illetve éreztem, ahogy egyéves kislányom
a hátamat rugdossa a mögém rakott gyerekülésből. Ha elöl ült mellettem
valaki,
permanens bocsánatkéréssel telt az idő, a szűk válltér miatt. A
csomagtartó 170 literes, viszont teljes értékű pótkerék lapul
alatta.

Kicsit kicsik

A kormány magassága minden Sparkban fix; nem a legjobb, én kicsit
lejjebb ereszteném, de végülis elmegy. Az ülések kényelmes beállítása
nem okozott gondot, de 95 kilómmal, 181-2 centimmel kicsit
Hófehérkének
éreztem magam a törpeházban.
Ülőlap combközépig, a háttámla lapockáig ér, szerencsére a
fejtámla jó magasra húzható. Könnyű egy lábbal több pedálba is
beletalpalni egyszerre.

A Spark saját tömege 855 kilogramm.
A csekély súly jól jöhet, ha be kell tolni az autót, mert égve
maradt a világítás, ami a Sparkkal nem nehéz mutatvány. Nincs ugyanis
visszajelző bimbam, de még kis zöld lámpácska sincs a műszerfalon.
Annyi esélyt azért ad az autó, hogy a kulcs kihúzására csak a
helyzetjelzőt hagyja égve, a tompítottat nem.

Semmi különleges

A kis tömeg másik haszonélvezője a motor. Az öt köbcenti híján
egy liter lökettérfogatú négyhengeres csak a nyolcszázas alapmotorhoz
képest számít bármilyen értelemben is
többnek. Egy vezértengely, nyolc szelep, semmi vezérlési trükk,
65,5 lóerő 5400-as, 91 Nm 4200-as fordulaton.

Nem is megy rosszul, csak kicsit kelletlen. A motor jelentős
spéttel követi a gázpedál mozgását, váltásnál meg kell tanulni egy
kicsit előredolgozni, ha el akarjuk kerülni a rántásokat. Teljes gázzal
gyorsítva 3000 körül az autó egy pillanatra megtorpan, mintha levegőt
venne. 15 másodperc körül gyorsult százra (a második sebesség 80 körül
fogy el, épp a piros mező határán, 6500-as fordulatszámon). 130-nál
négyezret forog a motor.

Nincs az a babakocsi ...

Amíg a 800-as Matizban folyamatosan csodálkoztam, hogy
milyen jól megy,
ahhoz képest, az ezres Sparkban folyamatosan csodálkoztam,
hogy mennyire nem izmosabb, ahhoz képest. Meg azon is csodálkoztam,
hogy vegyes üzemben 7,4 litert fogyasztott százon. Ha figyelembe is
vesszük azt a pár kilométert, amit végsebesség közelében, vagy
padlógázzal tudtam le, akkor is sok.

Azért
autópályán, 140-es tempónál kénytelen voltam elismerően
bólintani. A Spark méretét, kategóriáját és számadatait
meghazudtolóan, csendesen, könnyedén és stabilan suhant, és minden gond
nélkül tudta használni a belső sávot. Ami egy Spark mindennapjaiban
ennél fontosabb: a kuplung könnyű, a fék nő pilótákra méretezetten
érzékeny, ugyanakkor elég hatásos. A váltó jóval pontosabb és
kellemesebb, mint a 800-as Matizé volt. Egy Sparkban valószínűleg nincs
sok gyakorlati jelentősége, de aki akarja, a rögzítőféket is aktívan
használhatja manőverezéshez; ritka az ilyen jól adagolható, de
erőteljes kézifék.

Amennyire nézik a lányok, annyira a hátuk mögött akarják tudni a
fiúk. A Spark
kényszeres előzési ingert váltott ki a legtöbb közlekedőtársból.
Addig békésen poroszkáló Vectrák, Golfok eredtek utánam és vágtak elém,
fittyet hányva a szembejövő forgalomnak, miután megelőztem őket az
országúton. Persze aztán újra visszaálltak a békés 80-as, 90-es
tempóra, hogy ismét megelőzzem őket, és kezdődjön az egész elölről.
Ahogy Rambo mondta: az élet háború, legalábbis a Sparkkal biztosan az.
Nekem már csak ezért se kéne. És Önnek?