Presztízsautót gyártani gyümölcsöző, ha meglévő fődarabok felhasználásával, illetve pusztán erőteljes marketinggel sikerül elérni, hogy a milliós nagyságrendben készülő járművet a vásárlók egzotikus gyarmatáruként kapkodják el. A receptet az Audi az A4-essel döbbenetes sikerrel alkalmazza; részemről pedig reménytelen vállalkozás lenne ennyi szemellenzőt letépni a helyéről.

hirdetés

Az A4-es méretezésénél
alig törekedtek az alsó-középkategória lepipálására. A bő
arasznyi különbség jótékony ugyan az önbecsülésnek, de ha a hátsó
lábteret és a csomagtartót nézzük, az előny odaveszett. Ültem,
dehogyis, kucorogtam 185 centi körüli utas mögött - mondhatom,
büntetésnek éreztem a pár percet. Inkább vessenek a tömlöc legszűkebb
zárkájába, mint ezzel utazzak langaléták társaságában.

Ha nem is túl nagy, legalább fantáziadús lehetne a megjelenése. Az
izgalmas, formabontóan gömbölyű 80-as után
az arculatfelelősök úgy vélték, az átlagba olvadás szélesebb
vásárlóközönséget garantál. Biztosan. Így a szegény szakíróknak
marad a marketingstratégák lózungjainak ismétlése: "letisztult forma,
felesleges cicomák nélkül". Annyira jól sikerült a forma letisztítása,
a cicoma eltüntetése, hogy a bemutatott autó legszínesebb részlete a
tágulási tartály, az is a narancssárga hűtőfolyadék miatt.

Kívül elegáns sötétszürke. És
egyeseknek ugyanúgy törvényszerű, hogy a belső semmiképp sem lehet
világosabb a fényezésnél, ahogy a sötét pantallóhoz nem illik
világos zakót viselni. Így aztán fekete és alig halványabb szürke
váltogatja egymást. Tudom, hogy ezért a legnépszerűbb középkategóriás
vállalati jármű a józan németeknél.

De kérem, miért kell minden autózásnál az eltávozottakra
emlékeztetni a halotti lepelből szabott üléshuzattal?
A feloldhatatlanul gyászos hangulat miatt nem mernék élénk színű
wunderbaumot választani a belső tükörre. Hawaii mintás
ingben, bokát-térdet szabadon hagyó rövidgatyában szintén illetlenség
lenne beülni.

Az anyagok minőségére és a kényelemre nemigen panaszkodhatunk. Talán
a kissé megereszkedett üléskárpit utal arra, hogy
már nem a 15-20 éves életciklus lebegett a tervezők előtt. Sehol
semmi meglepő, viszont szokatlanul egyértelmű minden berendezési tárgy
funkciója.

A felszereltség megfelelő: automatikus vezérlésű klíma,
elektromos ablakok (kettő), gyári hifi (kazettával, hm), villanytükrök,
légzsákok, ABS stb. Nem mondom, maradt kipipálatlan tétel az
extralistán, de szerencsére régen volt, amikor az Audi
alapverzióiban szinte
csak a kormány és a pedálok voltak
nem felárasak.

Közbizonytalanság

Az Audik legendásan kapósak, nemcsak az új- és a használtpiacon,
de a tolvajok körében is. Bár az A4-es összes változatát gyári
indításgátlóval szerelik, az annyit ér, mint halottnak a csók. Viszik
az utcáról, lopják garázsból, csaklizzák plázaparkolóból. A
tulajdonosok vagyonokat költenek a megelőzésre, a járművédelmi iparág
jórészt a VW-konszernen virágzott fel. Ennek ellenére - sőt biztosan
vannak, akik ezért ("ha lopják, csak jó lehet") - a vásárlók
rendületlenül ragaszkodnak a márkához.

Nos, úgy kell nekik. Tesztautónk nemrégiben gazdát cserélt; könnyen
el tudtam képzelni az
első számú gépkocsink
évi bő harmincezer kilométeréhez.
Ismertem makulátlan múltját, az ár kecsegtető volt: napokig
hánykolódtam elalvás előtt, olyan jó vételnek tűnt. De egyetlen
nyugodt éjszakám nem lett volna, ha a nyílt utcán tárolom.

Vicces, ahogy megjelenésekor (és azóta folyamatosan)
az A4 Avantra a sportos jelzőt próbálják ráhúzni. Jó, mostanában
akadt durvább tréfa az autóiparban (hogy csak a merevtetős kabriókat
vagy a limuzinnak nevezett ötajtós buszocskákat említsem), de hogy
sportos legyen egy kombi, mégiscsak ellentmondás. Nem is az, szerintem.
Sok holmit elnyelő, jó megjelenésű
hasznos jármű. Ez alól nem menti fel az sem, ha árufeltöltés
helyett a golffelszerelés hurcolása a dolga.

Könnyű elfeledni a bánatos miliőt, ha a statikus leírást a
menetpróba dinamikájára cseréljük.
Jelen A4-es a leggyengébb, 90 lóerős dízelmotorral bír, emellett
automata váltóval nehezítik erejének fitogtatását. Ennek ellenére
kimondottan jól gyorsul, és a végsebessége is megfelelő. A gonosz
számadatok ellentmondanak (valami 13-14 sec nulláról százra, illetve
175 km/h), de akkor a gyártó becsülte alá saját termékét.

A négysebességes váltó jó partner a fürge közlekedésben. Nem
kapcsol eszetlen módon összevissza, pontosan ehhez a nyomatékhoz (202
Nm) és ehhez a tömeghez (~13 mázsa) találták ki. Ha úgy akarom, alig
kétezer felett már rakja is a következő fokozatba, de nem korlátoz a
virgonckodásban sem. Funkcióját egyszerűen, felesleges technikai
flikflakok nélkül teljesíti. Ráadásul a kifinomult kuplung- és
gázkezelést is a kézi váltóhoz ragaszkodók izzadtságos feladatának
hagyja.

A legfontosabb érv a dízel mellett: átlagfogyasztása 6,6 liter.
Nem a sohasem reprodukálható gyári adatok szerint, hanem valós
körülmények között. Pedig nem könnyű, és a méréseket végző sofőrje sem
bársonytalpú. Nem véletlen, hogy a magyarországi A4-park többsége
gázolajjal jár.

Legendák helyett

Szerettem volna egy jó szaftos keretest rittyenteni
az első szériás A4-est körüllengő mendemondákból. Nos, nem
találtam ilyeneket. Olyannyira józanra sikeredett volna,
hogy a sikamlós pletykák messzire elkerülik? Lehet; így rövid
és tényszerű leírásra kell szorítkoznom.

Audi 80 - 1986

A lassan tizedik évéhez közeledő, '96-ban piacra dobott (bár
ötévesen komoly regeneráló kúrán átesett) 80-as cseréje
elodázhatatlannak tűnt. A még mindig merész formát épp
csak annyira módosították, hogy elveszítse önálló
karakterét. Az asszonyosan telt farát lenyesték;
menyecskésen bögyös elejét lelapították. Ráadásul öncélúan,
mivel egy centivel sem lett hosszabb.

Audi 80 Avant - 1993

A '93-tól készülő 80 Avantnál még ordítóbb a különbség.
A túlnyúlások rövidebbek lettek; ettől (állítólag) sportosabb,
de végképp elveszíti méltóságát. A további arányok sem előnyére
változtak. A motortér és a hátulja lecsapott; tán sikerült 1-2
századdal javítani a légellenálláson, de milyen áron! A böszme
kerekek optikailag tovább rombolják az illúziót, hogy mégiscsak
a középkategória illusztris felében vagyunk.

A4 Avant - 2002

2001-ben jött el a modellváltás ideje, amivel nem sikerült
szakítani az alsóközepes szűkösséggel. Nekem nem tetszik a
hátrafelé lőréssé szűkülő ablaksor, de ez általános tendencia.
És az Audi nem diktálja, inkább követi a divatot. Mindenesetre
a második A4-es eltéréseit az ínyencek vennék észre első
látásra. Csakhogy az ő tekintetük átsiklik felette. Nőtt,
árnyalatnyit erősödött, a felszereltség is biztosan előnyére
változott, a dizájn viszont maradt az óvatos kategóriában.

A4 Avant - 2005

Az
idei változattal a külső megjelenés karakteres változásokat
hozott - köszönhetően főleg a homlokfalnak és a hátsó lámpának.
Ha nem lenne ilyen döbbenetesen nagy az új Passat Variant
vagy a Vectra Caravan, talán kevésbé csámcsogna a szaksajtó
a még mindig spórolós méreten. De hát nincs kötelező
összefüggés az ár és a centiméterek között.

A futómű olyan, amilyet elvárunk tőle. Van jobb, hogyne volna,
hiszen a dögnehéz blokk hosszában, az első tengely vonala elé került.
És ez az alulkormányozottság garanciája. Ettől eltekintve a
próbaúton semmi meglepőt, kellemetlent nem tapasztaltam. A fékeknél
sem. Friss jogosítvánnyal is beülhet bárki, ennél jobbat nehezen
talál.

Sosem értettem,
miért fizetnek jóval többet* az A4 vásárlói, mint amit a szűkös
helykínálat és a szerény külső indokolna. A külcsínről a próba után
sem zengek ódákat, de a legkisebb dízel és az automata váltó
párosításából álló műszaki belbecs várakozásomat messze felülmúlta. Ha
egy
ókonzervatív szemléletű, a benzinmotorhoz és kézi váltóhoz
makacsul ragaszkodó személyt kéne meggyőznöm szemléletének idejétmúlt
voltáról, ez az autó ideális eszköz lenne. Jól megy, kényelmes és
takarékos - csak a
közbizonytalanság szól ellene.