Itt kezdődne a hatüléses

Volt már Hondának kompakt egyterűje. Jól is nézett ki, úgy hívták, Stream, de se külföldön nem fogyott, se nálunk. Ha másért nem, hát azért mert bár semmi különös nem szólt ellene, mellette sem. A Honda mérnökei egy grammal se fordítottak rá több figyelmet, mint a szükséges minimum, annyi pedig egyszerűen kevés.

Az egyterűeket sokan unalmas géposztálynak tartják, pedig az
egyterű csak úgy elfogadható, ha hemzsegnek benne a zseniális
részletmegoldások. A Honda ezúttal nagy csodát nem tett, csak
megcsinálta a
Fiat Multiplát
rendesen, kívül-belül. A formaterv megdöbbentően jól sikerült.
Dinamikus Ferrarit rajzolni sem könnyű, de ott sokkal kevesebb a
kompromisszum, mint egy egyterű tervezésénél: legyen széles, magas,
könnyű ki- és bejutással, ne legyen látványosan ronda, mert akkor nem
veszik meg, túl szürke se, mert akkor azért nem veszik meg.

Jó már az orra is, mondjon bárki bármit, jobb, mint az
Accordé. Talán még az
oldala is, bár itt fontos egybeesés, hogy az FR-V megkapta az Accord
nagyszerű polírozott fém kilincseit, a tetősín valószínűleg saját, és
szép. A legjobb része a hátsó szélvédő. Valakinek eszébe jutott, hogy -
és ez a
Nobel-díjas felismerés - a tető és a hátoldal között más is
lehet, mint derékszög. Az a rész úgyis csak a csalásra hajlamos
gyártóknál számít bele a csomagtérbe, mert olyan magasra nem lehet
pakolni. Akkor meg már nézzen ki jól, mint például ez.

Hat ülés két sorban,
ezt már a
Multiplában is
szerettük. Maga a kétsoros hat ülés nem annyira új találmány, az
'50-es évek amerikai cirkálóiban is háromszemélyes kanapék voltak, de
ez természetesen azért más minőség. A trükk az FR-V-ben is az, amit a
Fiat már kitalált: a középső ülések előre-hátra állíthatók. Így a
könyökök kevésbé zavarják az együttélést.

Ki is próbáltuk: két férfi kabátban és egy ötven kiló alatti csaj
középen el is férnek egy sorban. Jobb is így, mintha valakit hátra
ültetnénk, mindezt a Honda úgy aposztrofálta, hogy hangsúlyt fektettek
a kommunikációra. Tagadhatatlanul
vidámabb így, egy sorban kommunikálni. Főleg, ha a Zafirával
hasonlítjuk össze a lehetőségeket: az Opel egyterűje akár hétüléses is
lehet, de három sorban, nem szívesen lennék egy hosszabb úton a hátsó
sorba száműzött gyerekek helyében.

Apropó gyerek: az első középső ülés hátulján az
Isofix
rögzítőhely jelzi, hogy az FR-V-t alaposan átondolták.
Egyetlen gyermek a papa-mama között fixálható, ami lényegesen
fejlettebb megoldás, mint amikor anyu hátraforgolászva cumiztat, nyálat
törölget, szórakoztat és vigasztal. Vagy mint amikor a jobb 1-re rakják
a gyerekülést, és a vezetőnek kéne szemmel tartani az ivadékot.

A gyerekek szeretnek falkában utazni, és bár ilyen irányú
tapasztalataim nincsenek, fogadni mernék, hogy így, a szülőkkel egy
sorban utazva sokkal rendesebben viselkednek a kicsik. Több gyerek
fennforgásakor természetesen a nagyobbak ülhetnek hátra, a kicsi előre,
és mire akkora lesz valamelyik, hogy már nem fér el rendesen hátul
harmadmagával, már úgyis utál a családdal utazni, és inkább a
haverokkal tart.

A kétsoros hat ülés
csomagtartó szempontjából is előnyösebb megoldás. Ha a Zafirába
mind a hét ülést beszereljük, tényleg csak hét hitelkártya és fogkefe
fér be hátra. Az FR-V-ben csak hat a szék, de teljes létszámnál is
marad 430 liternyi csomagtartó.

Egyterűt vezetni külön világ, van aki szereti, van, aki nem. Én
még a Citroen Picasso bemutatásakor jöttem rá, mennyire szeretem ezt a
már-már teherautós-lakóautós kényelmet és nyugalmat. Azóta is szeretek
egyterűzni, mert bár semmi nem indokolja, mármint ésszerű okok, például
a szükség, valahogy jó, megnyugtató, pihentető, kellemes dolog. A
Multipla egyik legnagyobb ötlete a vállban bővülő karosszéria, ezt az
egyet most nem bugázta meg a Honda. A FR-V ben nem dől kifelé az
oldalablak, ezért az első sorban ülők nem énekelhetnek összeakasztott
könyökkel dülöngélve bajor sztenderdeket. Nekem elég volt a válltér, de
ezzel szerkesztőségünkben nem volt mindenki így.

Az FR-V alkalmas a nyugis pöfögésre, egy füst alatt azonban olyan
sportos erényei is vannak, amit a Mazda Premacy óta nem nagyon
erőltettek ebben a járműosztályban.
Az FR-V nagyon jól kanyarodik, sikerült kamatoztatni, hogy
kategória szélesebbjei közé tartozik, ez a legalacsonyabb, ennek
megfelelő súlyponttal.

A futóművet annyit csiszolták, mintha nem lennének eleve
előnyösek a karosszéria arányai. Ahogy a padlólemez, a futómű is a
Honda hobbiterepjárójából, a
CR-V-ből jött,
nagyon alaposan átdolgozva. A sajtóanyagban rengeteget elemzik a finom
részletmegoldásokat, de a nagy titok inkább az lehet, hogy a CR-V
futóműve eleve nagyon jó volt, ugyanaz kicsit ültetve végképp
tökéletes.

A vezetőülés
sokban hozza a klasszikus egyterűérzetet, főleg akkor tud
kényelmes lenni, ha a középső ülést lehajtjuk, és kartámasznak
használjuk. A váltó a
Civic stílusában a
műszerfalra került, ránézésre a dizájnt a
Volvótól lopták,
de a működtetés precízen Hondás. Kicsit nehezebben mozog, mint a
Civicé, de ugyanolyan könnyen, precízen veszi a fokozatokat,
tolatgatáskor gyorsan rángatni egyes és hátramenet között hibátlanul
lehet. Többen is észleltük, hogy az egyes fokozatot napjában kétszer
kidobálja, de a Honda váltóival szerzett kellemes tapasztalatok miatt
ezt inkább a konkrét tesztautó hibájának gondolom.

A műszerfalból nyúlik ki a kézifék is, és
az akadálymentesített padlónak végre értelmét is láttam, ami a
Civicnél még nem jött össze. az FR-V széles autó, ezért gyakrabban
fordulhat elő, hogy szűk lesz a parkolóhely, és csak vagy jobb, vagy
bal oldalt tudunk kiszállni. Ebből pedig könnyű. A székek kényelmesek,
a plüss is finom, puha.

Három üléshez három külön napellenző jár, mivel azonban
emberemlékezet óta nem sütött a nap, a vicces szisztémát nem tudtuk
tesztelni. Szép a műszerfal, ha nincs gyújtás, a kilométerórából nem
sokat látni, a műalumínium betét szép, bár nem hiszem, hogy tovább
tartana, mint ugyanez a bevonat egy mobiltelefonon.

Érdekes helyre rakták a villanyablakok kapcsolóit, ott már
majdnem a tükörállítók szoktak kezdődni. Kicsit nyújtózkodni kell érte,
de engem nem zavart, sőt, mindig örültem, hogy végre valami érdekes
újdonságot találtak ki. És hát hiába, az összbenyomáson kívül itt a
másik fontos részlet, aminél a Honda nagyon súlyosan alázza a Fiatot.
Az eredeti Multiplán nekem nagyon tetszett, mégse vettem volna soha,
egy dolog miatt: az ablakokat nem lehet teljesen lehúzni. A hátsónál ez
még hagyján, bár az is csak félig nyílik, de hogy elöl is kint maradjon
vagy tíz centi üveg, már bármilyen autótól elvenné a kedvem.

A Multiplában valahogy nem sikerült megoldani a kerékívek
kanyarítását, azok miatt nem tud szépen lecsúszni az ablak. A Hondánál
meg nyilván addig berheltek, míg össze nem jött, még a hátsó ablakoknál
is. Ezt már lehet szeretni.

A hátsó ablaktörlő viszont kicsit hülyén töröl, egyszerűen rossz
helyre rakták a tövét, úgyhogy az alja, ahol átnéznénk, mocskos marad,
a felső tizenöt centi meg, amit eleve takar a tető, mint a
patyolat.

Egyelőre várni kell pár hónapot a 2,2-es dízelre, de
az 1,7-es benzines nekem tökéletes volt. A változó
szelepvezérlés ebben nem a klasszikus Honda VTEC-féle ötezernél
szétszaggatom az istrángot-érzet. Ez szépen, egyenletesen húz, a
változó szelepvezérlést épp az mutatja, hogy ötezernél nem kezd
befulladni a motor, hanem szép egyenletesen húz tovább egészen 6500-as
fordulatszámig.

A fogyasztását a fedélzeti számítógépnek nem hittem el, olyan
nincs, hogy egy elég pörgős, város, országút, sok gyorsítás után 10,2
legyen, de a tankolással ellenőriztem, és nagyjából tényleg annyi. Egy
széles, magas, 1457 kg tömegű egyterűnél ez ultratakarékos motort
jelent. Amit akár kétliteresnek is simán elfogadnék.

</section>

Árban rosszabbra számítottam. Az 1,7-es benzines
5 099 000 forint - körülbelül így áll a hasonló
felszereltségű Zafira. Jó, az 1,8-as, teljesítményben viszont ugyanott
vannak. Multipla már 4,5 millióért kapható, viszont az egy lényegesen
gyengébb 1,6-os, jóval aszkétikusabb felszereltséggel. Más konkurens
nincs, legfeljebb a
Renault Grand Scénic , de az már egy számmal nagyobb autó
(á 6 280 000 Ft). Nekem biztos hogy az FR-V kéne,
szép, kényelmes, jól megy, meghökkentő stabilitással kanyarodik,
ugyanakkor nagyon alaposan kifundálták a belsejét. És ez mégiscsak egy
Honda.