A franciák mindig jók voltak a kicsi, de erős és sportos autók
előállításában: Peugeot 205 1.9 GTI, Renault 5 Turbo,
Citroen Saxo VTS.
Ezek csak úgy döntötték magukba a benzint. A dízeltechnika
előretörésével már takarékos izmos kisautókat is lehet gyártani, így a
110 lóerős 206 1.6 HDI kicsi, erős -de nem sportos. Nagyon nem az..
Ez nem a motoron múlik. Arra a kérdésre, hogy elég jó-e a 206-osba a
16 szelepes, 1560 köbcentis közös nyomócsöves dízel, elég, ha annyit
mondunk: még a
407 SW-ben is
dolgozik ilyen. A 245 Nm csúcsnyomatékú motor rendkívül jóindulatú,
szépen pörög, csaknem leszabályozásig rendületlenül húz, öröm vele az
élet. A többi közlekedőt a HDI felirat piros I betűje figyelmezteti,
nem biztos hogy érdemes harcba szállni a kedves arcú, de ördögi lelkű
kis tojással.
A motor egyetlen hibája akkor mutatkozik meg, ha felnyitjuk a
motorháztetőt.
Hogy néz ez ki?! Ahány vezetékköteg, ahány cső, annyiféle
burkolat, szigetelés a szigszalagtól a használt nejlonharisnyáig.
Tetszik, ahogy a turbó szem előtt van, egyből az embléma mögé került,
de az már kevésbé, hogy egy olyan horpadt-gyűrött, valószínűleg
kalapáccsal formázott fémlemez mögé dugták, ami méltán indulhatna a
legnehezebben felismerhető gyári autóalkatrészek versenyében. No de nem
ez a lényeg, úgyis mindig szidjuk az agyonburkolt csicsás motortereket
- a fontos a száztíz dízel-ló.
Az erő tehát megvan, ahogy a menetdinamika is. 190 km/h végsebesség,
0-ról 100-ra tíz másodperc, nem rossz az 1,2 tonnás kisautótól. Minden
fokozatban, szinte minden fordulaton élénken kapja fel az orrát, ha
odalépünk neki. Ráadásul
jó szívvel tapossa az ember a pedált, hiszen hat liternél többet
még sok városi kilométerrel és klímával is igen-igen nehéz
lecsorgatni a torkán, átlagra vegyes üzemben nyugodt szívvel adok meg
öt és fél literes tesztértéket. Ha muszáj, egy ötven literes teli
tankkal simán meglehet az ezer kilométer.
A futómű és a váltó az, ami miatt belekeveredik az üröm az
örömbe. A Peugeot 206 olyat tud, amit kevesen: irdatlan hosszúak a
rugóutak, az autó mégis ráz. Arra tippelünk, hogy a vasfelnire szerelt
195-ös, 15 hüvelykes kerekek, tehát a nagy rugózatlan tömeg lehet ludas
a dologban. A váltóra viszont nincs mentség, sajnos úgy vacak, ahogy
van.
Jól van, jól van,
nem lehet csodákat várni egy olyan autótól, ami a legmodernebb, és
nem is a legkisebb dízel technikát hurcolja, méretéhez képest
kényelmes és csendes, de csak 3 580 000 forintba kerül. És ebben az
árban benne van az ABS, a vészfékrásegítés, a két légzsák, első
villanyablak-villanytükör, klíma, olajszint-érzékelő, sebességfüggő
szervokormány és ablaktörlő(!), no meg egy hathangszórós CD-s
rádió.
Ráadásul helyes kisautó. Nem tehetek róla, szeretem a 206-os
formáját, Sickratman biztos
megkérdezné tőlem, amit mindenkitől . Na jól van, bevallom, a tesztautóval
töltött egy hét után rájöttem, a 206-ost nem tudom reálisan, igazi
férfimódra értékelni. Hiszen anyukámnak is ilyen van, csak 1.4-es
benzines, azzal utaztam be ötödmagammal egész Európát, megszoktam,
kibírta, megszerettem.
A Peugeot-k apró-cseprő minőségi problémáival már annál az autónál
megbékéltem, most tehát arcizmom sem rándult a B oszlop belső
burkolatának laza illesztése miatt. Aztán amikor egy erőteljesebb
kettesbe váltásnál szoknyástul a kezemben maradt a váltógomb, úgy
éreztem magam, mint aki a levegőbe markolva ráébred, bizony épp nála
fogyott el a vécépapír. Akkor azért megrándult egy-két izmom.
A 206-ossal együtt töltött hetünket mégis az koronázta meg, amikor
egy hűvös reggelen a slusszkulcs elfordítására csak az indítómotor
elkínzott csühögését kaptam válaszul. Mindent megtettem, amit
ilyenkor szokás: kiszálltam, beszálltam, vakartam a fejemet,
kinyitottam, majd lecsaptam a motorháztetőt, próbáltam
zárással-nyitással becsapni az esetleg alkalmatlankodó riasztót - de
semmi. Végül isteni sugallatra sebességben hagyva a váltót
megmozdítottam kicsit a kocsit az önindítóval. Ezután a Peugeot pöccre
indult és úgy járt, mintha mi se történt volna.
A hibát megemlítettem a Peugeot Hungáriánál, kiderült, hogy más
kollégáknál is csinált ilyet a tesztautó, de
otthon a garázsban soha. Azalatt a három hét alatt sem, míg a
szerviz egyik munkatársa használta kísérletképpen. Hát - biztos
honvágya volt.
A két apró intermezzótól eltekintve eseménytelenül és derűsen teltek
közös napjaink. A kategóriához képest lakályos, világos és gazdagon
felszerelt munkakörnyezet egyetlen negatívuma a mindent elárasztó
rettenetesen kemény műanyag, a Peugeot még a napellenzőket is képes
volt ilyenből kifaragni.
Szépek a műszerek, okos a számítógép, a központi kijelzőn a
szokásos infók mellett még a behúzott kézifékről és az éppen nyitva
lévő ajtóról is szöveges tájékoztatást ad. Hülye helyen, középen vannak
az ablak kapcsolói, de a vezetőoldali ablakemelő legalább automata.
95 kilómnak és 181 centimnek az ülés még épp jó, kényelmes, mégis
meglepően erélyes az oldaltartása, de érezni, hogy női méretekre
tervezték. A korábbi 206-osok kormányát és kapcsolóit a
globalizáció jegyében PSA-egyencuccokra cserélték, még az index
klattyogása is citroënes lett. Sokat kritizáltam nagyobb Peugeot-kban a
bajuszkapcsolók és a klíma-vezérlőközpont egyszerűségét, de ebben a
méretben ez bőven belefér az igényes kategóriába.
A kesztyűtartó mindent tart:
pohár, toll, üzemanyagkártya nem probléma - viszont nem hűt.
Balra lent van egy kis rekesz, az ajtókban szintén; nem sok, de elég.
Fura, hogy nincs külön ajtózáró gomb, a sorjás és ronda zárgombot kell
nyomni-húzni. Ha gyerekülés kerül a jobb egybe, az utasoldali légzsák a
kormány melletti kis kulcsos kapcsolóval könnyedén kiiktatható.
Aki bekeveredett a 206-os hátsó traktusába, kevésbé volt
elégedett. Szélesnek széles a hely, hála a combot az ajtóba mélyen
beengedő ergonómiai trükknek, de alig van lábtér, normál méretű ember
belefejel a tetőbe. Akusztikailag is szegényes a hátsó éra, nem lehet
hallani semmit az elöl ülők beszélgetéséből, ráadásul ide kisebb
hangszóró is jutott, nincs magas hang és mély is csak alig.
Leghátul már végképp alig van hely, a 245 literes térfogat igencsak
kevés. De legalább van csomagháló, lefogatni azt a pár szatyrot, ami
befér. Ha lebillegetjük az üléseket, 1130 litert kapunk. Jó megoldás
lehetne, hogy defekt esetén nem kell mindent kipakolni, hiszen a
pótkerék kívül, a hátsó kerekek között lapul - de hülye megoldás, hogy
pár dolgot mégis ki kell venni, amíg hozzáférünk a leengedésére
szolgáló csavarhoz. Így
el is koszolódik a pótkerék és turkálni is kell a kárpitok alatt,
minden hátrány egy helyen. Szintén nem túl praktikus a színre fújt
műanyag egybe-tanksapka, a 206-os újszerűsége itt fog először megkopni
egy-két leejtés után.
Adott tehát egy időtálló szépségű, főleg a női szíveket rabul ejtő kis
tojás alakú autó.
Olyan hibákkal, amik engem halálra idegesítenek, de anyukám észre
sem vette őket az elmúlt öt év alatt. És megvásárolható ezzel a
remek, korszerű, erős, takarékos motorral. Kéne? Nem kéne?
| Értékelés: Jó motor, nem annyira jó autó, nagyon nem jó minőség: 3 |
 |
|
|
 |
|
További cikkeink
