hirdetés

Itt a Peugeot. Sorra nyerik WRC-jükkel a rali-világbajnoki
futamokat. Na jó, mostanában már nem annyira, de akkor is
begyûjtöttek már néhány világbajnoki címet, csapatszinten is.
Az utcai típusaik között mégsincs jó ideje egyetlen rendes
izomgép sem, mert a 138 lovas GTI azért csak harmatgyenge
próbálkozásnak számít egyes, esetleg szintén ralibajnok vagy
honfitárs kategóriatárshoz képest (RenaultSport Clio: 170 le, Mini
Cooper S 164 le). A négykerék-hajtásról meg már rég lemondtak a
fanatikusok is. Tudják, hogy a padlólemez az autó egyik legdrágább
alkatrésze, és senki sem fog kis szériában újat gyártani (kis
kivétel: Renault Clio V6, középmotorl, hátsókerék-hajtás dupla
áron).

Ezért aztán hideg reszketés futott végig a tarkómon, mikor
megkaptam az új 206 RC bemutatójára és tesztvezetésére szóló
meghívót a Hungaroringre.
Mindössze annyi derült ki az autóról, hogy 180 LE búvik meg
benne, mégis megkönnyebbülve sóhajtottam fel: végre! Másodszor
akkor sóhajtottam fel ugyanígy, mikor kiszálltam az autóból a
Ringen, és elindultam hazafelé. Közben ugyanis sok minden történt.

A kiállított példányra vetett elsõ pillantásnál már
éreztem, itt nem valami nagy volumenû fejlesztésrõl lesz
szó, hanem amolyan hiánypótlásról. Csak azt nem értem, miért
most készült el ez a típus. Legalább három évvel ezelõtt meg
kellett volna születnie. Késõbb kiderült, hogy a szóban forgó 180
LE-t a már futó GTi motorjából bányászták elõ a változó
szelepvezérlés segítségével. Eddig biztos a fõtengely alatt,
baloldalt a sarokban bujkált. A 202 Nm-t toló motorról talán ennyit
elég is, hiszen az adatok majd pályán úgyis bizonyítanak.

A belsõ a már megszokott 206-dizájn némi bõrrel és
karbonnal. A mûszerfal bõrborítást kapott, ahogy a kormány, a
váltógomb, és a szoknyája is. Ezek sportautóknál már alapszintû
dolgok. Ahogy az is, hogy az üléseket is át kell alakítani.
Valamiért a székfejlesztõk azt hiszik, attól lesz sportos egy ülés,
ha van rajta válltámasz, meg rés a váll fölött a biztonsági övnek,
ami nem is ott bújik át, hiszen akkor a hátsó ülés funkcióját
veszítené. De így legalább a lehetõség adott a tuningüzletekben
kapható hárompontos automata öv installálására. A 206 RC-be
készített ülésekkel semmi baj nincs. Kényelmesen, keményen tartón
és szépen kárpitozottan ölelik körül a volán mögé ülõt. A másik
oldalt nem próbáltam, de valószínûleg ott is ez a helyzet.

"Kívül sportos, belül elõkelõ" - írja a sajtóanyag. Nos, ha ez a
belsõ az elõkelõ, akkor a külsõ valami ultrabrutál kellene legyen.
De nem az. "A feltûnéstõl mentes küllem a sportos karakternek
megfelelõ" - tesz helyre a sajtóanyag egy mondattal késõbb. Így
persze már érthetõ, hogy a 17 colos felnik (205/40), a távcsõ alakú
kipufogóvég és a hátsó spoiler kivételével miért nem találni más
szembeötlõ különbséget az 1.1-eshez képest. De vajon
miért álltak meg itt a gyár optikai tuningolói? Hogy szabad
kezet kapjanak a cicásító tuningmesterek? A túlzottan leültetettnek
korántsem mondható futómû meghagyja a lehetõséget a küszöb mögé
szerelhetõ neonnak.

A felniken jól mutatna a világító szelepsapka és a fehér tollal
kiszínezett Pirelli felirat, feltéve, hogy "ez a legjobb választás,
ha a maximumot akarjuk kihozni a felfüggesztésekbõl". Mögé pedig a
perforált féktárcsát utánzó alulemezt javaslom, hogy nagyobbnak
mutassa a 17 col mögött szerénykedõ féktárcsát. Az esõérzékelõs
ablaktörlõt meg kimondottan feldobná, ha pirosan világítanának a
mosóspricnik, és már csak az antenna végére kellene egy-két
kindertojásgumó, hogy tényleg sportos legyen a külsõ.

Ezek után kíváncsian vártam a vezetést. Elsõ menetben magán a
versenypályán lehetett menni két kört. Többször felhívták
figyelmünket a módosított vonalvezetésre, és
a meglepetésre, amit az erõs autó okozhat, valamint a
technikát mentõ személyzet készenlétére. Embert mentõ személyzetet
nem láttam sehol. Az elindulás után kellemes bizsergéssel tapadtam
az ülésbe. Mindenféle kóbor híreszteléssel szemben tényleg jól húz
az autó, bár a nagy, széles úton ez egyáltalán nem érezhetõ.
Egyszercsak jött egy kanyar, ami elõtt ugye lassít a tesztautót
felborítani nem akaró sofõr, aztán megint gyorsít. Vált, gyorsít,
fékez, vált, és így tovább.

A stabilitás érzékelhetõ, ezen a téren semmi kivetnivaló az
RC-ben. A gólyalábas elsõ és a hosszanti lengõkaros hátsó - ez az
SW-ben dolgozó két keresztrudat is megkapta pluszban, jópofa, hogy
a teherfuvaros adta a tuningeszközt a sportolónak - futómûvön sem
érezhetõ a tervezõk izzadságszaga, tökéletesen teszik a dolgukat.
Ahogy "a fordulatszám függvényében változó rásegítésû kormány" is
rendesen tette a dolgát. Itt még.

A versenypálya után a boxok mögötti parkolóban kialakított
szlalompályán kaptunk lehetõséget a 206 RC határainak
feszegetésére. Itt is két kör - egy ismerkedõ és aztán még egy -
jutott mindenkire. Egy kék és egy ezüstszínû autó képezte a
választékot.
A mûszereket fehér lappal takarták el, mert a feladat
szerint a pálya végén levõ egyenes szakaszt "érzésre" 40 km/h-val
kellett teljesíteni, amit traffipaxszal mértek.

Az elsõ körben kiderült, hogy
a kormányszervó nincs a helyzet magaslatán, már a második
kanyarban felkeményedett, és meglepõdve vettem észre, hogy nagyobb
ívben fordul az autó, mint azt szerettem volna. Keményen be kell
rántani, hogy oda forduljon, ahová én szeretném. Mielõtt valaki
lebénázna, több kolléga is panaszkodott erre a hibára. Addig
küzdöttünk a kék autó kormányával, míg feladtuk. Sorbaálltunk az
ezüstszínûnél, hátha az jobb.

De az is Peugeot volt, így abban is keményedett a kormány. Utólag
arra gondolok, talán a fordulatszámmal lehetett a baj - hiszen arra
érzékeny a rásegítés. De vajon a magas fordulat volt a baj vagy az
alacsony? Mert amíg a gázpedálon álltam és pörgött a motor, nem
volt gond, de aztán a kanyarban visszaesett a fordulat - pedig
ugyanúgy álltam a pedálon -, és soha többet nem is pörgött föl.
Csak úgy volt hajlandó, ha leszálltam a pedálról, és újra
benyomtam, miközben persze szinte megállt az autó. A kormány
azonban továbbra is kemény maradt. Rejtély.

Szóval a szürke autó ment talán három kört, mikor az egyik
egyenesben tiltásig felpörgött a motor. A bent ülõ sofõr
hidegvérrel levette a gyújtást, és megigazította a szõnyegbe akadt
gázpedált. De sajnos a következõ körben ugyanígy járt. Kiderült,
hogy a gázpedál elgörbült, ezért akad folyton a szõnyegbe. Biztos
az volt a baj, hogy a lábával taposta. Néhányan ekkor visszaültek a
kék autóba, én pedig szomorúan elindultam haza.