Minden idők legjobb autóreklámjának zárószlogenje így szól: Hát nem nagyszerű, ha a dolgok egyszerűen csak működnek? Az Accord hirdetését nem csak azért kellene gravírozott repi-tollkéssel bevésni minden reklámszakember agyába, mert égrekiáltóan zseniális, hanem mert tökéletesen megragadja tárgyának lényegét. És még csak nem is hazudik róla.

hirdetés

Aki netán még nem látta volna a neten az
Accord reklámfilmjét, fejvesztés terhe mellett nézze meg azonnal. A lényeg
röviden: Accord alkatrészek elképesztő techno-dominóként hatnak
egymásra, minden megpöcköl-kilő-elgurít-lespriccel-bekapcsol valamit,
mígnem elérkezünk a kész autóhoz. George Lucas vagy a Wachowski
testvérek simán megcsinálnák számítógépes effektekkel, és őket is állva
tapsolná meg a közönség, de
a Honda-verziót igazi vasdarabok játsszák. Tökéletesen beteg
ötlet, a létező legnehezebb út kéjes vállalása - a 606. kísérletre
sikerült csak felvenni, amikorra már a stáb minden tagjának egységesen
őszbe fordult a frizurája.

A valódi Accord pontosan erről szól, simán csak hibátlanul teszi a
dolgát minden porcikája. A Honda elvileg a kategória prémiumautói ellen
küldi az Accordot, így előre rettegtünk, hogy a prémiumság a temérdek
idétlen kényelmi elektronika és az elburjánzó műfa rengetegét hozza
majd, gonosz áremeléssel. Ehelyett egy
átlagosan felszerelt, egyszerűen szép autót gyártottak, amit
minden áldott nappal egyre jobban szerettünk.

Füge: Hátulról szép, akár egy
vasalódeszkába oltott ping-pong asztal!

A szedán külsejét már a
TotalCar tévéműsorában
alaposan megdicsértem. A formanyelv ismerős, a legtöbb részletet már
viseli egy vagy több másik autó, de az Accordon egy értelmes, szép
egésszé áll össze minden. Fa Nándornak kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen
erős élekkel megrajzolt autóról a vízcsepp jusson valakinek az eszébe,
de
az Accord légellenállási együtthatója 0,26, minden ma kapható
nagyszériájú autó legalacsonyabbika.

Mindez a négyajtós verzióra vonatkozik.
Az Accord Tourer háta ugyanis egy gusztán becsomagolt tégla, így
fel is tolja a légellenállási mutatót 0,32-re, ami már csak a kombik
között számít jónak. Ennél sajnos nagyobb bajt is okoz: diszkréten
elcsúfítja a Hondát. A kasztni 8,5 centivel hosszabb a szedánnál, a
tengelytáv 5-tel, és mindez a csomagtartót gyarapítja. Hátul ülni
ugyanakkora a hely, és ez így is van jól, mert eddig is pont elég
jutott. Nem divatkombi, rendes haszonállat a pofásabbik alomból.

Oldalról nézvést idegenül hosszúnak tűnik az Accord, főleg a hátsó ajtó
mögötti rész. A hátsó oldalablak lefelé ível a sportosság jegyében, de
a tető fölötte szép egyenes, így a csomagtartó belmagassága a
kategórián belül nagyon nagy. És mivel az áttervezett hátsó futómű alig
vesz el helyett, így
576 liternyi csomag fér be, vagy 1657 liter lehajtott ülésekkel.
Az első szám nagyobb a
Citroën C5 Break
vonatkozó adatánál, és a második is csak egy literrel kisebb, pedig a
C5 akkora autó, hogy sorsot húztunk, ki mer először a közelébe
menni.

Optikai csalás lesz ez -
Az Accord és a
C5 kívülről is majdnem
centire ugyanakkorák, bár a Citroën 4 centivel magasabb. Ez tehát
egy nagy autó, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a kilincs
megfogásának a pillanatától minden, amivel kapcsolatba kerülünk, úgy
jó, ahogy van. A gyönyörű, masszív, krómozott kilincs egy meglepően
súlyos, kísértetiesen simán nyíló ajtót tár ki, ami mögött az egyik
legkényelmesebb beltér sötétlik.

Majdnem teljesen fekete autóbelsőt ritkán talál otthonosnak az ember,
de az Accord formái annyira a helyükön vannak, hogy a szín fel sem
tűnik. < b>A sivárság ellen a középkonzolra szép műanyag
díszburkolat került, ami lényegesen elegánsabb az álságos műfánál. Van
egy tucat CD-re méretezett, csillapítottan nyíló tárolódoboz,
hamutartó, kesztyűtartó, szemüvegtartó, kapaszkodó, nehogy egy hirtelen
mozdulat megriassza a stresszbeteg tulajdonost.

<
>

Az összes ülés kényelmes, a hely temérdek. Szükség esetén a hátsók
olyan elegáns tökéletességgel hajthatók össze, hogy a többi gyártónál
felpofozták az összes ergonómust.
Az ember meghúz egy kart, és ahogy előredönti a támlát, a
fejtámlák lekókadnak, az alsó ülőlap hidraulikusan felemelkedik, és egy
makulátlanul kárpitozott, tökéletesen sík padló várja csomagokat.

A folyamatban az Accord lényege, a megszállott átgondoltság, a
mániákus igényesség. A csomagtér krómperemétől a padlókárpitig olyan
minőségű anyagok közé hajíthatjuk a cementeszsákot, amiket az autók
kilencven százalékánál az utastérből is kispórolnak. Hihetetlen. És
persze a padló alatt ott lapul a pótkerék, melynek kiemeléséhez nem
kell félkézzel tartani a takarólapot, mert megáll magától. És mindkét
oldalon van lámpa, nehogy pont rossz oldalra vetüljön árnyék. Meg
elektromos csatlakozó.

A jószerivel példátlan összeszerelési minőség (jó, Lexusban és
Mercedesben is van hasonló) elpusztíthatatlannak mutatja az Accordot.
Ehhez jön a szerkezet iszonyatos masszivitása - nehéz ezt meghatározni,
mert nincs gépzsír és lőporszag, mégis döbbenetes, micsoda tanknak hat
belülről. Ennél tankabb már csak a szedán volt, a dobozforma egy
keveset ronthatott a karosszéria merevségén, de a legtöbb vetélytársa
még mindig tejfelesdoboznak érződik a Tourerhez képest.

A merev kasztni a jó futómű alapja, mint tudjuk, és az Accord
futóművét a TCTV-s ámokfutás során már illendőn felmagasztaltam. A
Tourerben elöl ugyanazt a kettős keresztlengőkaros megoldást találni,
hátul viszont helytakarékoskodásból átalakították a multi-link
felfüggesztést, a gátló kiköltözött a rugó belsejéből, az egész
szerkezet laposabb lett. Mivel a kombi még nehezebb is, másként
viselkedik, megfontoltabb, kényelmeskedőbb, kevésbé pengeéles, de még
mindig remek. Ráadásul lecsillapodott a fenéktáncolási hajlam - a
tévésztár négyajtós Accord készséggel körbejárta a hátával az elejét,
amitől a hordárkivitel kedvesen tartózkodik.

A motorban semmi különleges, hacsak az nem, hogy ezúttal a
rendes irányba forog, ami a Hondák közt relatíve friss fejlemény. 155
lóerős kétliterest a Hondánál még a titkárnőknek is tudni kell
tervezni, mérnököt csak a 100le/liter fölé hegyezett motorokhoz
alkalmaznak. Az I-VTEC vezérlés miatt elvileg alul is jól és
egyenletesen húz, ráadásul tiszta és takarékos is. Ez majdnem mind
igaz, alul normálisan megy és nagyon halk, de rendesen hajtani csak
4500 felett akar, és ekkor sem fog halálra ijeszteni senkit.

Egyszerűen pont jó, pláne a tökéletes váltóval, a tökéletes kuplunggal,
a tökéletes fékekkel. Hangja nem sok van, de az is kellemes, minden jó,
na.
Kivéve talán a hifit, ami az autó egyetlen eleme, ami nem
lényegesen jobb az átlagnál, épp csak jó átlagos. De a hifit
megbocsátja az ember, ha egy hétig használ egy autót, és egyáltalán
semmi de semmi rosszat nem tud róla mondani.

A felszereltség józan, van alapáron kétzónás, digitális
légkondi, CD, 4 légzsák plusz függönylégzsák a belső teljes hosszán, (
4 csillagos törésteszt ), plusz az apróságok. A képeken látható szép felni
feláras. Mindezekért 6,5 millió forintot kérnek. Azonos teljesítményű
motorral az ekkora kombik rendszerint minimum ennyibe, de inkább többe
kerülnek, az Accord minőségét megközelítők pedig milliókkal drágábbak.
A szintén kiváló
Mazda6 a legközelebbi
konkurens, de ha paraszthajszálnyival is, érzésre az Accord a jobb. Ha
a saját pénzemen kéne a középkategóriából autót választani, egy percet
sem tűnődnék. Az Accord kéne. A szedán.
<
>