hirdetés

Gyermekkori nyaralásaim idején erõs elhivatottságot éreztem a traktorosi pálya iránt. Gyönyörûek voltak a piros, óriási kerekû izék, amik soha sem siettek. A nagymamám a kocsma mellett lakott, így gyakran közelrõl is megcsodálhattam az egyszer trágyázóval, másszor csillogó ekével ékesített gépeket. Sajnos a Szondi György TSZ széthullásával minden reményem szertefoszlott, maradtam álmodozó pesti gyerek.

Május 3-án minden emlék felelevenedett, traktormajális volt a Nógrád megyei Bokor faluban. Az eseményre hangolódva fokozott figyelemmel vizslattam az utazás alatt a cserháti dombokon dolgozó munkagépeket. A táj egyre szebb és a szembõl érkezõ gyönyörûen restaurált UAZ-ok és egy Csepel teherautó jelezte, nem lehetünk már messze.

A Traktormajális nem közönséges traktortalálkozó, hanem egy igazi veterán szemle. 1925-tõl a hatvanas évekig gyakran máig is dolgozó traktorokat csodálhattam meg. A traktorok mellett stabil motorok is voltak, köztük - azt hiszem - egy 1909-es amerikai gép volt a legrégebbi.

Deutz MA 608 1934-bõl

A stabil motor, ahogy nevébõl könnyen ki lehet találni, univerzális, egy helyben álló berendezés, ami képes más, motor nélküli gépezet meghajtására. A kor divatjától és mûszaki fejletségi szintjétõl függõen lehetett gõzgép vagy robbanómotor. Legtöbb esetben áttétel nélkül egyenesen a fõtengelyrõl egy széles szíjjal adta át az erõt. A fõtengelyre szerelt lendkerék az egyenletes járás mellett az indításnál is segített.

Ha valaki kíváncsi a stabil motorok mûködési elvére, legegyszerûbb, ha egy nagy köbcentis Harley-Davidsont néz meg. Alsóörsön a HOG találkozón biztos lesz néhány épített motor, ahol egy széles nyitott szíj adja át a motor forgó mozgását a váltónak, ahogy a stabilmotor a cséplõgépnek.

A Prés és Kovácsoltárúgyár terméke 1956-ból

Egy vidáman pöfékelõ stabil motor mellett azon gondolkodtam, micsoda veszélyes üzem lehetett a szabadon suhanó, a kellõ áttétel miatt sokszor több tíz méter hosszú bõr szíj. Érdekes, hogy régen - a drága petróleum miatt - a traktorokat sem használták szántásra, hanem a stabil motorokhoz hasonlóan egy helyben állva hajtották a gépeket. A szántás az igáslovakra maradt.

A Traktormajálison viszont szántottak a traktorok. Hogy milyen eredménnyel, nem tudom, mert mire leértünk, a szántóversenynek már vége volt. Bekapcsolódhattunk volna tudományos tanácskozásokba a megújuló energiaforrásokról, vagy a nyugat-európai szántóversenyekrõl, de mi inkább a gépek felé indultunk. Ahogy minden veterán jármûnek, minden egyes traktornak érdekes története van. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két szerkezetet.

Az elsõ, amit megláttam, az egy 1929-es Tóth-féle motoreke prototípus volt. Ló helyett 20 lóerõs, 1910 körül készült kéthengeres, folyadékhûtésû Peugeot benzinmotort fogtak az eke elé. Sárváron Tóth György gépmûhelyében egy országos mezõgazdaságigép-pályázatra készült, amelyet alkotójának keresztneve után Gyurcsinak neveztek el. A sorozatgyártás az 1929-es gazdasági világválság miatt nem kezdõdhetett el, de a prototípust rendszeresen használták, sõt az államosítás elõl elrejtve megmenekült a beolvasztástól is. Az üzemképes, restaurálatlan jármû jelenlegi tulajdonosához, Zarowny Ferenchez az alkotó fiától került. Õ pótolta és más színnel jelölte a hiányzó burkolatlemezeket.

A beolvasztás elöl menekült meg egy benzin/petróleum üzemû 1925-ös Fordson F modell traktor is. 1939-ben került sor az utolsó felújításra, majd a második világháború idején zsírral konzerválva elásták, és csak 1955-ben vették elõ. Az elsõ tulajdonos örököseitõl került jelenlegi gazdája, Hadfi Ferenc birtokába.

özv. Zsupányi Gyuláné is igy indított

Volt még egy régi detroiti Fordson is. A Veterán újság fõszerkesztõje - és a Traktormajális szervezõje - Ocskay Zoltán 1927-es traktora. Eredetileg egy szombathelyi márkakereskedõ értékesítette, majd 1947-ben kiadott traktorigazolványa szerint özv. Zsupányi Gyuláné birtokában volt Tüskeváron. Teljesen restaurált és üzemképes. A szemem elõtt kurblizták be. A traktorhoz csatolt Oliver 7/A ekét a Fordson F modellekhez fejlesztették.

	Csaj a traktoron

Az egyik legfurcsább szerzet egy angol 1957-es David Brown 2D kéthengeres dízel 22 LE-s furcsaság volt. Ezt a traktort a Budapest Nemzetközi Vásárra hozták bemutatásra, majd egy termelõszövetkezetnél állt munkába. Elhasználódása után elõször a Gödöllõi FM Mûszaki Intézetbe majd a Mezõkövesdi Mezõgazdasági Gépmúzeumba jutott, ahol 2001-ben Nemzeti Kulturális Alap támogatásából felújították. Magyarországon az egyetlen ismert példány.

A Vörös Csillag Traktorgyár 1956-os Dutra U 28/A dízel traktorát 1970-ben vásárolták a babócsai termelõszövetkezetbõl romos állapotban, ócskavasként. Hiányzott róla az üzemanyagtartály, a hûtõ, a vízpumpa, az önindító, a dinamó, a hengerfejek, az adagoló. A nagyatádi ócskavas-telepen sikerült hozzá minden hiányzó dolgot megvásárolni - darabonként. Komplett fõdarabot abban az idõben nem adhattak el. Tulajdonosa - Jancsár József - szerint még ma is tud új alkatrészeket vásárolni hozzá. A traktor érdekessége, hogy oldalán HSCS (Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Mûvek Rt.) embléma látható. Alvázszáma 12412/10, vagyis ez a tizedik gyártott példány.

Gyönyörûen kuttyogott a 1949-es dízel Hofher G35. (35 LE). Szinte meg lehetett számolni a robbanásokat. Egy henger - 6800 cm ³! Szarvák Béla hét stabil motorért cserélte a Vörös Csillag remekét. Alapos felújítása során a Makrai gépmûhelyben készült új hajtókarcsapágyakkal, köszörült fõtengellyel rakták össze ismét. Az adatok alapján a kiállítottak közül az egyik legerõsebb traktor volt.

Az 1956-os mannheimi Lanz-Bulldog 22 igen szemrevaló teremtés, bár amint látják a kedves olvasók, igencsak soványka buldog. Nem csoda, mert az 1 hengeres, 22 lóerõs univerzális traktor különösen gazdaságos mûködésûnek számított, fogyasztása 180-190 g/LEh. (A 13 lóerõvel erõsebb Hofher G35 fogyasztása 270-300 gr/LE/óra.) Helyreállította Simon Lajos (Kunfehértó).

Saját kerekein a legmesszebbrõl a csehszlovák 1962-es Zetor 3011 (30 LE) érkezett. Hirei László a mai napig használja, ráadásul egy speciális kihajtással mobil fûrészgépet is mûködtet vele. A képen elõtérben Béke Antal 1955-ös Zetor 25K gépe látható, ami arról híres, hogy nekem ilyen volt felhúzósban. Fémbõl volt és négysebességes, rükverccel, kormányozható kerekekkel. A hátsó tengelyénél kellett felhúzni.

A lengyel gyártmányú, 30 lóerõs 1962-es Ursus mindvégig magánkézben szolgáló traktor volt, amelyet egy kertészetben használtak. Gelei Sándor tavaly megvásárolta, és az eredeti fényezést követve külsõleg is felújította. Kétfejes, igavontatású ekét alakítottak ki hozzá. Sajnos kimaradt a fotózásból, de szerencsére a tulajdonostól kaptunk róla fotót, igy mindenki megcsodálhatja a medve helyes kis orrát.

A majális egyik legszebb traktorának oldalán érdekes felirat díszelgett. Porsche System. Tudtam én, hogy egy igazi Porsche rajongó nem maradhat traktor nélkül. Ha már félmillióért vett egy Porsche szánkót, egy traktornak is illik helyet szorítani a Carrera mellett. Felvinczi István 1954-es dízel Allgaier-Porsche traktorának minden eleme tökéletesen kidolgozott. Még a szerelvények elektromos csatlakozói is szépséges Hella felirattal pompáztak. A formáját pedig sok mai traktor megirigyelné.

Farkas Albert 1962-es dízel, angol gyártmányú Fordson Super Major traktorja tetszett a legjobban. Összkerék-hajtású traktor, amelynek a mellsõ és hátsó kerekei azonos méretûek. Hidraulikus szervokormányzású, óriási fordulókörû gép. Ki lehetett próbálni. Mivel társaságuk gyermek tagjai közel sem olyan nagy rajongással szemlélték a gépeket mint jómagam, ezért eltekintettem a sorban állástól.

Távozóban, a bejárathoz közel egy kívánatos, eladó UAZ szélvédõjén a következõ felirat búcsúzozott tõlünk: Eladó vagy T25 traktorra cserélhetõ. Elhoztam a névjegykártyát, ami az ablaktörlõ alá volt csíptetve, igaz, nem tudom milyen az a T25, de ha lenne, tuti hogy nem adnám oda érte.