Számos erényének legnagyobbika az alacsony ár. Új korában is a kategória egyik legolcsóbb autója volt, ráadásul a Nexiáról szólva áresés helyett nyugodtan alkalmazhatjuk az árzuhanás fogalmát. Így aztán a Nexia 6-7 éves korára akaratán kívül Best Buy-já válik; korántsem annyira rossz, mint az ára alapján gondolnánk.

hirdetés

A Nexia külsejére nem érdemes sok szót vesztegetni. Nem
különösebben szép darab, de aki Daewoo-t vesz,
úgysem nézegetni akarja. A Nexiáról elég legyen annyi, hogy
vannak szexi nézetei, a morcosra vett fényszórója például nem
rossz, de összességében a klasszikus harmóniát nem ezzel az autóval
fogják szemléltetni.

	Nicsak, egy ZIL-alkatrész

A műszaki tartalom szintén nem az ínyenceknek való. Legyünk
nagyvonalúak, és nevezzük "kiforrott technológiának". Az autó
műszaki alapja az Opel Kadett E-generációja ("csepp Kadett"), ami
tíz évvel a Nexia megjelenése előtt sem számított high-tech
szerkezetnek. De aki Daewoo-t vesz, úgysem akarja baráti társaságát
az autója technikai kifinomultságával traktálni.

Egy megbízható konstrukció

Aki Daewoo-t vesz, használni akarja az autóját. Márpedig a Daewoo
erre maximálisan alkalmas. Cikkünk alanya 70 ezer kilométert
futott, és ez idő alatt nem hibásodott meg.
Apróbb bosszúságok előfordulnak, ilyen például a
kontakthibás gyári rádió, vagy a jobb első ülés támlaállítójának
szabotázsakciója, de az autó csaknem 7 éves fennállása alatt csak a
kopó-fogyó alkatrészek cseréjére kellett költeni.

Az utastér kellemesen ronda, a koreai dizájnban a 80-as évek
német feelingje (Kadett, ugye) keveredik generáljapán
megoldásokkal. A mellékelt képen például jól kivehető a klasszikus
japánautós kvarcóra. Minden nagyon szürke, minden nagyon műanyag,
ugyanakkor az ergonómiára egy szavunk sem lehet. Nekem például
bejön a vészvillogó kapcsolója, amit a kormánykerék elengedése
nélkül, ujjbeggyel lehet kezelni.

Ugyanígy kellemes meglepetés a rendkívül
csendes, mégis hatékony szellőzőrendszer. Kedvencem a figyelmeztető
hangjelzés: míg más autókban gyakran agresszív sípolás emlékeztet
vétkeinkre (bekapcsolva felejtett világítás, rosszul becsukott
ajtó), a Nexia a fülnek kedves,
visszafogott bimm-bamm effektussal jelez.

Azért nem minden fenékig tejfel. A vezetési pozíció elképesztő
hibája, hogy
a kormánykerék nincs középen. A dudagomb nem az orrunkkal,
hanem a jobb fülünkkel esik egyvonalba. Ez beszállás után rögtön
észrevehető, száz kilométer után pedig egyenesen fárasztó.

	A két zajforrás

Szintén nehezen megszokható, hogy a kilométeróra spirálja
folyamatosan érzékelteti jelenlétét: sebességfüggő perregése már a
parkolóból kiállva is idegesítő. A műszeregységet körülvevő műanyag
keret a folyamatos surrogást
fülsértő nyiszogással kiséri. Érdekes módon más zajt viszont
csak módjával produkál az autó beltere, a szemre nem éppen
precíziós illesztések csendben maradnak.

A visszajelző fények halvány derengése miatt
előfordulhat, hogy bekapcsolva felejtjük a hátsó ablak fűtését, ami
az elektromos hálózatra mér csapást, illetve a ködlámpákat,
ami viszont közlekedőpartnereink szeme világát veszélyezteti. A
benzin fogyására nem figyelmeztet visszajelző lámpa, a
fordulatszámmérőt is kispórolták.

A gyári Daewoo rádió sem egy ütős darab, nincs benne RDS-funkció, a
magnórésze pedig nem oda-vissza játszós (autóban ezek fontos
szolgáltatások), ellenben van benne Dolby zajcsökkentő (ez viszont tök
felesleges). A magnó fő baja az, hogy a tolvajok ellen nem védekezik,
pedig szabványos méretű, más autóba is passzol. Így aztán
az orgazdák simán kifizetnek érte egy spanglira valót.
Kiszerelés után elvileg kódot kér, ám bizonyos források úgy tudják,
mindössze háromféle kód létezik a Daewoo rádiókhoz.

A csomagtartó használható méretű, viszont a pótkerék felett rögtön
a kárpit található, semmi merevítés, semmi deszka-alátét.
A padló így inkább a Somogyi dombságra hasonlít, semmint a
csomagtérpadló-ügyben kívánatosabb Nagyalföldre. Viszont a pótkerék
mellett teljes szerszámkészletet találunk, csavarkulcsokkal,
csavarhúzó-készlettel, normál méretű kerékkulccsal - mint utoljára
a Kockaladákban.

	Koreai fejlesztés

Az 1.5-ös, nyolcszelepes motorral tök jól megy a Daewoo.
Maga a motor, istenuccse, kellemes darab. Van nyomatéka, egész
alacsony fordulatszám tartományban is, ugyanakkor könnyű a kasztni
(mondjuk az NCAP töréstesztek nem sok jóval kecsegtettek volna, ha
a Nexia idejében már lettek volna), és rövidek a sebességváltó alsó
fokozatai. Aki mindebből visszafogott városi terminátorra
következtet, nem sokat téved.

A terminátorkodás elleni fő érvet a futómű szolgáltatja.
Alacsony sebességnél ugyan pontosan irányítható, könnyen
manőverezhető a Nexia - a beparkolás tiszta szórakozás-, de
hetven-nyolcvan felett az autó elkezd lebegni. A fene se tudja, mi
okozza, de tény, hogy országúton az ember csak akkor érzi jól
magát, ha a szokásos oldaltávolságoknál nagyobb tér veszi körül.
Minden útszűkület kaland. Lehet, hogy a nyárias tavaszban a virsli
Debica téligumik jelentették a gyenge láncszemet, lehet a lágy
felfüggesztést okolni, de az sem kizárható, hogy a kormánymű
túlzott szervo-effektusa felelős a bizonytalan érzetért.

Az agyonszervózott kormány egyébként a koreaiak azon törekvésére
utal, hogy
kifejezetten könnyen vezethető autót csináljanak. A kuplung
például puhán és rövid úton működik. A korabeli tesztek
megállapításaival szemben a sebességváltó sem okoz sok bosszúságot.
A fék ellenben nem a Nexia erőssége, ezt még a leglelkesebb
Daewoo Fan sem állíthatja.
A kéthetes tesztautózás alatt mindig sikerült vele éppen idejében
megállni, de több pozitívumot nehéz lenne felsorakoztatni.

A használt Daewoo Nexia azoknak kitűnő
választás, akiknek
az ideális autó a Wartburg vagy a Kockalada volna, ha lenne
még belőlük fiatal darab. A Nexiát ugyanúgy lehet jellemezni, mint
azokat: puritán funkcionalitás ("Presztízsérték? Az mi az?"), a
kisebb műszaki hiányosságok ellenére is megbízható működés, az
élményautózás teljes hiánya ellenére is komfortos vezethetőség, és
elegendő térfogat a pereputty fuvarozásához.