Tudják ezt az Opelnél is, és úgy gondolták, az állapot
tűrhetetlen. A régi kapcsolatra alapozva segítségül fordultak az
olaszokhoz, nem sokra rá a Bertone Group kezelésbe vette az
Astrát.
A Bertone Studio 1987-ben már megálmodta a borzalmas Kadett
Kabriót, majd 1993-ban az első generációs Astrának is eltávolította
a tetejét. Az igazi csapás 1999-ben az új generációs Astra Coupé
megjelenése volt, amit 2000-ben a Coupé alapokra építkező fedetlen
változat követett.
A Cabrio az első időkben 1,6-os (100 LE) 1,8-as (125 LE) és
2,2 (147 LE) motorokkal került a vásárlókhoz. Ez úgy látszik még
mindig kevés volt a lelkes jelzők számának növeléséhez, ezért idén
januárban - a 100 éves jubileumát ünneplő Brüsszeli Nemzetközi
Motor Shown - bemutatták a 192 lóerős kétezres turbót is.
Ki az, aki előítéletektől mentesen tud beülni egy Astrába?
Gyarló vagyok, én sem voltam másként, de sajnos nincs mit tenni, a
kocsi elismerést érdemel. Az új Astra alapjában véve sem ronda
autó. A Bertone Group nem kezdett radikális átalakításokba, kivéve
azt az apróságot, hogy fedetlent készítettek egy zártból. Ez pedig
nem kis feladat.
|
Azonnal észrevehető, hogy az Astra Cabrio belül kicsit
szűkösebb. A lábtérnél a doblemez jobban benyúlik, és a - turbó
feliratos króm csíkkal borított - küszöb is jóval vastagabb, mint
szolíd testvéreinél. Ha az autó alá nézünk, láthatjuk az alján
hosszirányba húzódó fém profilt, ami szintén a merevségett hivatott
szolgálni. Ezt a merevséget legegyszerűbben a rossz minőségű úton
tesztelhetjük. Ez Budapesten könnyű feladatnak bizonyult, és mint a
középső tükör rázkódásából kitűnt, az Astra Cabrio nincs a helyzet
magaslatán. Földúton felhúzott tetővel is kissé nyiszorgott, ami a
karosszéria csavarodására utal. Az országúti autózáskor a mozgás
nem volt észlelhető.
Fedetlen autónál a csukott vászontető fémváza is
tehermentesít. Sajnos az Astránál ez a szerkezet statikailag nem
meggyőző. Kicsit gyengének találtam a mechanikai elemeket. Ami
viszont nagyszerű, hogy nyitáskor, csukáskor nem kell a szélvédő
fölött karokkal küzdeni, a kézifék behúzása után egyetlen
gombnyomásra működik minden. Lecsukáskor a mai elvárásoknak
megfelelően hátul fém ajtóval fedett rekeszbe kúszik a tető. Nagyon
tetszett, hogy nem csupán két rétegű, hanem a külső ponyva és a
belső borítás között hőszigetelő bélés is van.
Egy finom lelkületű
Astrás nem nyugszik
bele a szürkeségbe és igyekszik minél inkább egyedivé tenni
népautóját. A szárny, a lámpaborítások és a teljesítménynövelő
matrica után a könnyűfém felni a leglátványosabb elem, amit érdemes
installálni. Az Astra Cabriót gyárilag a megdöbbentő méretű, 17
colos felnikkel és 215/40 gumikkal gördítik a vásárló elé.
A járófelületek a felhördülésen túl fontos szerepet
töltenének be a stabilitásban. Komoly feladatuk lenne, ugyanis az
autó százra 8 másodperc alatt gyorsul, és a végsebessége 240 km/óra
felett van. És ezeket az értékeket bizony mondom néktek, teljesíti
is.
Mindezért a már említett 192 lóerős kétezres turbómotornak
kell tisztelettel adóznunk. A maximális nyomatéka 250 Nm (1950
fordulatnál), ami jó hatással van a dinamikára. Szorítani is
kellett a kapcsolókkal gazdagon ékesített kormányt, ha egy
rendesebb gyorsulásra ragadtattuk magunkat. Eközben átlagban tíz
liter körüli fogyasztást mértünk, ami önfeledt szórakozás mellett
finoman szólva is elfogadható.
Tudományos kísérletekben a TotalCar sohasem szűkölködött.
Egy péntek éjjel bebizonyítottam, hogy kiváló szerzőktől halálra
magasztalt
A4 cabriót az Astra
vidáman legyorsulja. A kísérlethez közvetítő közegként egy
Fiat Barchetta
kellett. Ugyanis előző nap a Barchetta legyorsulta az A4-et. Nem
volt más feladat csupán, a Barchettát kellett leverni. Sikerült. A
Barchetta könnyebben indult, de nyolcvan fölött nem ellenfél.
Sajnos hiába a turbó, tuti felni és gumi. Hiába az erősített
futómű, az elöl hűtött 308 mm-es, hátul 264 mm-es féktárcsák, az
Astra Astra marad. Élvezzük a dinamikát, de ne ragadtassuk el
magunkat, ha úton szeretnénk maradni.
Ráadásul egy száguldó autóból mit lehet látni? Maximum a
hátsó lámpát, ami nem az Astra büszkesége. Elegánsan guruljunk,
hadd csodálják a népek. Mert megnézik nagyon. Nem csak megnézik, át
is szólnak, fényképezik. És ha véletlenül szembejön egy másik
ugyanilyen - ami velem előfordult a Moszkva téren - a sofőr integet
és dudál, ahogy igazi márkatársakhoz illik.
Ha egy klasszikus testvér mellett áll, azonnal feltűnnek a
különbségek. A vászontetőn kívül a legradikálisabb eltérés a sokkal
kisebb szögben dőlő, jóval nagyobb szélvédő. Ez jól áll az
Astrának. Az első és hátsó spoilerek minimálisan különböznek, az
első és a hátsó fényforrások tökéletesen megegyeznek.
Sajnos belül is túl sok a hasonlóság. A hihetetlenül unalmas
műszerfalat króm karikákkal nem lehet feldobni, és a homokszín
klasszikus Astra műanyagoktól sem tapsikoltam. A kedvencem mégis a
teljesen oda nem illő alumínium váltógomb volt.
Ki találta ki, hogy sportos autóban kötelező az alumínium
váltógomb? Talán aki a hetvenes években bevezette a "hekus" szót,
amitől azóta egyik szinkronstúdió sem tud szabadulni. Lehet, hogy
ezzel a nyomorult váltógombbal is így járunk? Nyáron kafán
átforrósodik, télen meg hozzáfagy a kezünk. De legalább jó
sportos.
Az Astra Cabrio unalmas belsejét
csak a kiváló székek dobják fel. Nem csak szépek, nagyon
kényelmesek is. Az Astrák kínpadjairól legendákat hallottam, így
örültem a kellemes, jó oldaltartású műremekeknek.
A hátsó ülés fejtámlája nem illik a képbe, de mentségére
legyen szólva, boruláskor biztonsági szerepet tölt be. Hátul
különben boldogan elfér két ember, és közben az egyiknek még
kispárna is jut. Középről ki lehet emelni a kartámaszt, amit egy
madzag rögzít, megelőzvén az elvesztést. Az így keletkező lukat a
csomagtartó felöl átjárhatóvá tehetjük, és így akár sílécet is
szállíthatunk leengedett tetővel.
Nyáron elengedhetetlen a klíma. Az Astra Cabrio digitális
klímáján a megszokott módon állíthatjuk a hőmérsékletet.
Természetesen csak amikor tető alatt utazunk. Leengedett állapotban
értelmét veszti a konkrét érték, és ezt az okos klímaberendezés is
belátja. Ilyenkor 0-tól 10-ig állíthatjuk a hűtés mértékét.
Utoljára egy, a Bertone stúdióhoz méltatlan, gagyi megoldást
szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a fröccsöntött műanyagból
készült napellenző. Nem akartam hinni a szememnek. A 408-as
Moszkvicsban szebbek voltak. Ahogy recsegve lehajlik, már az is
borzalom. Emberek, miért kell ilyet csinálni?
Nekem mégis megtetszett az új, vad Italo-Opel.
Árával igazi vetélytársa a teljes értékű négyszemélyes, négy
évszakos konkurenciának. Ha nem az egyik legnépszerűbb és
leggyakoribb típusnév lenne ráírva, tökéletes megjelenésű, szép
autónak tartanám. És akkor az előítéletekre alapozott kérdés sem
hangozna fel minduntalan: egy Astrát? Kilencmillióért?!
|
|
























