Fényterápia

Első hallásra fura ötletnek tűnt a 307 SW. Kombi üvegtetővel. Jó. És? Tájékozódjak a csillagok állása szerint? Aztán megláttam az út szélén, annyira megtetszett a tető kétharmadáig hátrafésült szélvédő, a kiegyenesített púp, a vállas hátsó lökhárító és a kerek sarkú, trapezoid hátsó szélvédő, hogy a turistaszextánsomat még este magamhoz vettem.

Szélesebb és tetővonalban alacsonyabb - a tetősínekkel 3,4 cm-rel magasabb - lett az ötajtós változatnál, így a kombi forma ellenére dögösebben néz ki annál. A hátsó túlnyúlás 12 cm-es és a tengelytáv 10 cm-es meghosszabbítása áramvonalasabbá tette az eredetileg kissé orrszarvú-külsejű 307-es púpját. A kidomborított oldalsó ajtók a belső tér szélességén is érződnek.

A növekedés ellenére nem lett ormótlan a 4,42 méter hosszú kombi. A Golfnál játékosabb, nem annyira sarkos, mint egy Focus, szellemesebb, mint egy A4 Avant, de mondjuk a Corolla Versonál is szebb. A buszlimuzinok közül pedig igazán egyénisége talán csak a Voyagernek, a Multiplának és a Picassónak van.

Utóbbiak úgy jönnek a képbe, hogy az SW-be kaphatunk két plusz ülést, darabonként 75 000 Ft-ért (nem része az alapcsomagnak, a csomagtartóban rögzíthetjük). Hétüléses kombit csinált már 20-30 évvel ezelőtt a Peugeot (az 504-es és 505-ös típusokból), de az SW-t most többre predesztinálták.

Egy újabb nehezen kategorizálható autó. Mini-egyterű, kombi, fényhangár: ezeket mind magában foglalja az SW jelölés, ami lehetne a Station Wagon (kombi) rövidítése is, mégsem az. Alors, c'est un SW, compris? Ez egy SW, érted, he?

Kívülről az üvegtető hasznára nem kapunk magyarázatot, de tagadhatatlanul látványos. Beülve kerülhetünk közelebb a megoldáshoz. A minden oldalról, összesen 5,34 m ²-nyi üvegfelületen beáramló fény nagyon feldobja a belső tér hangulatát. A sötétített és hővédő üvegezés meggátolja, hogy a napsugarak túlzottan felmelegítsék a foncsoron kívül gyors és hatásos automata klímával is felszerelt utasteret.

Elegáns krómkilincsek, markáns krómozott tetőcsomagtartórudak, a tető 2/3-ad részét képező 1,33 m ²-es üvegtető, egyedi felszereltség és az említett két ülés rögzíthetősége különböztetik meg az SW-t a sima kombi, Break verziótól.

Az autó MPV jellege az utastérben ücsörögve domborodik ki. A szélvédő messze előretolva, elöl-hátul bőséges a fejtér, és a sofőrülésből hátrapillantva meglehetősen távolinak tűnik az autó hátsó sarka. Az elülső két ülésen levő kartámaszok és a beltér szélessége tovább erősítik ezt a benyomást.

Az ülések variálhatósága inkább buszlimuzinos, mint kombis: a 108 féle lehetséges ülésrend kialakítása közben 137 liter és 2,3 m ³ között változik a csomagtér térfogata. Pompás dolog a sokoldalúság, ugyanakkor bejön a képbe egy kellemetlen fogalom, a kompromisszum. Egy papa-mama-három gyerek felépítésű család választhat, hogy a nyaralásra vagy két nagyszülőt és hitelkártyát visz magával, vagy a szokásos módon nyaral, de akkor a nagyszülők otthon maradnak. Mindent azért nem lehet.

Az üléshelyzet majdnem hibátlan. Autós viszonylatban foteles formájúak, ugyanakkor elegendően keményre tömöttek a három irányban állítható első székek, fekete cirmosmintás halványzöld plüssborítással. Az oldaltámaszok nem engednek kiesni az ülésből, a kormánykerék 6 centis fel-le és 5 centis tengelyirányú állíthatóságával lehet végleg ideálissá tenni a vezetői pozíciót.

Kicsit zavaró a középkonzol szélessége, a gázpedálon nyugvó jobb láb folyamatosan a barázdált műanyaghoz súrlódik. Ennek ellenére a pedálok lábra esnek, benyomásukhoz nem kellenek focista combok, de nem is a lötyögős, ellentartás nélküli fajtából vannak.

Kézre esik a kormánykerékkel megegyező bőrözésű, krómgombos váltókar, lehajtott könyöklővel is könnyen elérhető. Az egyes és kettes fokozat közötti váltóút 16 centi, nem kevés, a kapcsolások érzete kicsit nyúlós.

Műszakilag talán a váltó az autó leggyengébb pontja. Nem nagyon gyenge, de az autó egésze van annyira jó, hogy feltűnik a kapcsolások elnagyolt jellege. A manuális szerintem nem is illik túlzottan az autó karakteréhez, a hamarosan érkező négysebességes Tiptronic automata valószínűleg jobban illeszkedik majd a rajtam pavlovi reflexként megjelenő hátradőlős stílushoz.

A belső tér burkolatai jó és nagyon jó minőségű anyagokból állnak. Nagyon barátságos az alu-körgyűrűs Sagem sebesség-, fordulatszám- és egyéb mutatókat árnyékoló puha, zöld, szivacsos anyag. Tapintása annyira ingerlő, hogy az embernek kedve lenne beleharapni, hátha finom is. Kár, hogy az ajtókon folytatólagosan húzódó, ugyanilyen mintájú zöld burkolaton már lehet kopogni.

A bőr váltószoknya és a bőr bevonatú kormánykerék szintén nagyon jó minőségű, utóbbi fogása jó, öltései - bár mutatósak - kicsit talán nagyra sikerültek. A műanyagok ebben az autóban is csak műanyagok, de az elemek illesztései precízek, a különböző színű panelek harmonizálnak egymással, és egyelőre még nem adták nyomát a zörgésnek.

Az 1,6-os és 2,0 literes benzines egységeken kívül kétezer köbcentis közvetlen befecskendezéses, közös nyomócsövű turbódízellel kapható az SW. A miénkbe ebből a motorból az erősebbik, 108 Le-s és 250 Nm forgatónyomatékú vátozatot szerelték. A gyengébb verzióban nincs töltőlevegő-hűtő, így 90 lovas. Ehhez a változathoz részecskeszűrő sem jár.

A 108 Le-s motor mackós dinamikát biztosít az 1 421 kg-os autónak. A 100 km/h-s sebesség eléréséig tartó 14 másodperc nem csak leírva hosszú idő, az autóban ülve is éveknek tűnik mire a nehéz kasztni lassú cammogásból tempós loholásba fog. Az SW jellegéhez úgyis sokkal jobban illik a laza, türelmes krúzolás az üvegtető alatt a napfényben. A cirkálás állítólag 140-150-nel is komfortos, és öt személlyel sem érződik, hogy különösen megterhelő lenne a motor számára. A gyár által megadott végsebesség 183 km/h. A motor ereje összességében kielégítő a mindennapi használatban, de aszfaltszaggatásban nem érdemes gondolkodni.

A 307 SW amúgy is a kényelem autója. Hátul három ember számára nyújt elhelyezkedési lehetőséget, a középső hely hajszálnyival keskenyebb a szélsőknél. Fej- és lábtér szempontjából azonban egyenlő a mérce, és a tervezők bőkezűen bántak mindkettővel. Mivel a hátsó ülések külön síneken mozognak és támlájuk dőlésszöge is külön szabályozható, három felnőtt számára sem lehet probléma a hátsó pad elosztása.

A hatodik és hetedik ülőhellyel kapcsolatban az az igazság, hogy csak kisnövésűek, gyerekek és kutyák számára nyújtanak elegendő helyet. Inkább csak rövid utak megtételére ajánlható, de ezek alkalmával is megnyugtató, hogy a kiegészítő ülésekhez is teljes értékű biztonsági öv jár.

Rengeteg a tárolóhely. A kesztyűtartó nagy (17,5 l) és légkondicionált, ajtajában pedig aprópénz, szemüveg- és tolltartó fachokat alakítottak ki. A térképzsebben egy 1,5 literes palack is elfér. További rekeszek találhatók a középkonzolon és a sebváltó körül, a hab a tortán a két első ülés alatti kihúzható fiók. A csomagtérben hálóval lehet rögzíteni a gurulós holmikat, a kalaptartót pedig kihúzható csomagtérponyva helyettesíti. Az első ülések háttámláin lehajtható tálcák, a második sor középső helyének hátoldalán pedig egy komplett zsúrasztal.

Minden elfér: a CD-k a kesztyűtartóban, a térképek az ajtózsebekben, a napszemüveg és a telefon a jobb kéz felé elöl, a hűtőszekrény pedig a csomagtartóban, szellősen. Minden elérhető; tárolók, kezelőszervek egyaránt, a belső rendkívül felhasználóbarát, példásan praktikus. Kényeztetésből a franciák mindig is erősek voltak, az Év Autójának agyafúrt variációja meglehetősen otthonos lett.

Teljes méretű pótkereket rögzítettek a csomagtartó aljára, ehhez belül, egy műanyagflepni alatt rejtőző csavar kilazításával lehet hozzájutni. 16'-os, szép acélfelnikre szerelt 205/55-ös gumikon gördülünk, ez egyaránt jót tesz a megjelenésnek és a menettulajdonságoknak.

A felnik mögött elöl belső hűtésű, hátul tömör tárcsákból álló, úszónyerges fékeket találunk. Harapásuk megfelelő, a józan ész határain belül, de határozottan fognak, a fékpedállal szépen lejátszható a szolid sebességcsökkentés és a blokkolásgátló-kattogtató vészfékezés közötti széles skála.

A kormányzás urasan közvetlen, amennyire egy ütközéstől-ütközésig 2,9 fordulatot teljesítő fogasléces kormányműtől kitelik. A kerék menetirányának beállításával nincs is probléma, visszafelé viszont eléggé süketnéma párbeszéd-jellegű az információáramlás. Sebesség- és elfordítási sebességfüggő a szervo, így a haladási sebesség növekedésével egyre inkább eltűnik az egyujjas jelleg, és élvezetesebbé válik a kormány tekergetése.

Az elöl-hátul független, gáztöltésű hidraulikus lengéscsillapítókkal szerelt felfüggesztések a kategóriához képest fejedelmi kényelmet eredményeznek. Az autó stabilan viselkedik, nehéz letéríteni nyomvonaláról (ekkor különben is beavatkozik a Bosch 5.7-es ESP menetstabilizátora), csak szűkebb kanyarokban tűnik fel, hogy elég rendesen tolja amúgy sem könnyű orrát az ív külsejére.

Az útegyenetlenségeket elegánsan kezeli a futómű, csak a nagyobb gödrök jelentkeznek be, de ekkor is pattogásmentesen, jó csillapítással halad tovább a menet. A futómű kényelmessége mellett halk is, az autó egészéhez hasonlóan. A gördülési és a szélzajból kevés jut el füleinkhez.

Ebből a szempontból inkább a klíma jeleskedik. Egy alkalommal a motor beindítása utáni rendezkedés közben a közelben dolgozó munkagép hangjára lettem figyelmes. Pedig csak a nap által felmelegített utasteret hűtötte csúcsteljesítményen dolgozó ventilátorral az automatika. Eco módra állítva a robaj eltűnt, csak az elöl 820-as percenkénti fordulaton halkan dörmögő kétezres HDI hangja maradt.

Bőséges, Break feletti biztonsági és kényelmi felszereltséggel kerül forgalomba az SW. Alap a két első, két oldalsó és a két függönylégzsák. Mind a hét biztonsági öv hárompontos, az első ülésekbe aktív gerinctámaszt építettek be. Széria az ESP, és a hozzá kapcsolódó kipörgésgátló és vészfékasszisztens. Ráfutásos balesetek ellen védelmet nyújt az erős fékezéskor felkapcsolódó vészvillogó, kéztörés ellen a mind a négy (!) elektromos ablakemelőbe beépített becsípődés-gátló automatika.

Egyetlen játszótéri anyuka sem akarta a berendezés tesztelésére kölcsönadni a gyerekét, így saját alkaromon próbáltam ki, tízből egyszer mintha nem érzékelte volna, de a másik kilenc alkalom is megtanított vigyázni az elektromos ablakkal.

A multiplex elektronikai rendszer nagyszerű dolog, de egyes részei még finomítást igényelnek. Besötétedéskor felkapcsolja a lámpákat, de a szürkületet még nem ismeri. Esőben magától dolgozik az ablaktörlő, csak a szenzor valahogy jobban lát át a vízfüggönyön, én erősebb fokozatot igényeltem. Megoldás lehetne például, ha a vezető saját maga állíthatná be az egyes funkciók automatikus aktiválásának értékhatárait.

Viszont nem kell a világítással bajlódni parkoláskor és induláskor, az ugyancsak maguktól behajló külső tükröket nehezebb letörni, a távoli sarkok miatt jól jön a parkolóradar, hasznos látni a fogyasztás és menetinformációkat a központi képernyőn. Az ilyen rendszerekkel kapcsolatosan mindig vannak aggodalmak, az adott egy hétben ezzel semmi probléma nem volt, de itthon egyelőre még nem is lehetne komolyabb időszakon/példányszámon alapuló hibastatisztikát készíteni.

MPV-vetélytársainál kisebb, mini-MPV vetélytársainál a plusz két üléssel nagyobb. A kombikba nem lehet hét ülést rakni, és senki másnak nincs üvegteteje. Előnyeivel, mint méret, praktikusság, szépség és takarékosság (a tesztút alatt mért átlag 7,4 liter volt), legfeljebb a picit gyengécske motort és az 5 260 000 Ft-os árcédulát lehet szembenállítani.

Ennyiért kapható jobb autó, de SW csak egy van. Aki nem érti, fogja a szextánst, és menjen el kipróbálni egyet.

Értékelés: 4.5 - de automatával kérem