hirdetés

A Skoda márka feltámadását elemző tanulmányt állítólag a főnixmadarak kötelező olvasmányként forgatják általános iskolában. Nyugaton, főleg a briteknél köznevetségből közcsodálat tárgyává küzdötte fel magát, rendszeresen csúcsközeli értékeket produkálva a fogyasztói elégedettségi indexeken. Ettől még a névválasztás merész.

A Superb kötelez. Gyatra termékkel előjönni ilyen névvel öngyilkosság volna. A Skoda magasra tette a lécet a keresztelőn. Nálunk még csak-csak rendben, hisz magyarul pont ilyen szó nincs, de angolul történetesen van. Képzeljük csak el: John és Matthew söröznek a pubban, és az időjárás és Beckham lábtörése után az autókra terelődik a szó.
- Hallom új kocsit vettél - modja Matthew - Milyet is?
- Egy Skoda Nagyszerűt - válaszol John, és zavartan kortyol egyet.

Nem reprezentatív kutatásunk alapján a Superbet mindenki kapásból felismeri: az emberek fele Passatként, a maradék Octaviaként azonosítja. Az egységes márkaarculat kialakítása olyan remekül sikerült, hogy colstok híján nem egyszerű a csúcs-Skodát a közepestől megkülönböztetni. Hátulról döbbenetes a hasonlóság, elölről pedig inkább a Fabia ívelt orrára hajaz a Superb, de pont úgy, mintha az Octaviáét görbítették volna Fabia formájúra.

A végeredmény egy kellemes, de távolról sem jellegzetes forma lett, a Superb olyan megszokott külsejű autó, hogy már a kémfotókon is régi kedves ismerősnek tűnt. Ha viszont mellérakunk egy másik autót, jó eséllyel feltűnik, hogy derék nagy darab. Annyira, hogy a szerkezeti donor Passatnál is jóval nagyobb, tovább nőni már nem kell. Ez hasznos dolog; képzeljük csak el, ha kijönne egy ennél is nagyobb Skoda, micsoda baj lenne a névadással. A Hiperb kacagtató, a Non plus ultra pedig grófkisasszonyok keresztnevének is túl hosszú.

Az érdekes részletek vadászai a Superb külsején nem fognak hosszan csemegézni. Elöl a fényszórómosó lámpatestbe integrált krómfedele tűnhet fel, oldalt a hátsó ajtó hétmérföldes hossza, hátul pedig hogy mégsem pont ugyanolyan, mint az Octavia. A forma tagadhatatlanul elegáns, a méret impozáns, az összhatás pedig annyira kihívó, mint egy középkorú német mérlegképes könyvelő munkaruhája.

A minőségi ingerek hibátlanok, de ezt egyrészt a VW csoporttól megszoktuk, másrészt ebben a kategóriában alapelvárás. Nincs más hátra, be kell ülni.

A nemrég nálunk járt Passatból a Superb-be átülve olyan érzés kerített hatalmába, mint a szút, aki szorgos munkával átfúrta magát egy matrjoska baba külsőbb rétegébe. Minden pont olyan, csak kicsit nagyobb. Azonos anyagok, azonos formák, azonos elemek, még a színe is ugyanaz a kvázi-fekete mindenütt. Ez nagy kár, mert ebben a felállásban a belső se nem otthonos, se nem szép. A szalonban és a katalógusokban láttunk rengeteg világos belsejű, bőrkárpitos Superbet, azok nagyon megnyerők. Ez nem.

Legalábbis nappal. Éjjel ugyanis a feketeség nem érvényesül, de a fények hangulatosak, és felbukkan egy bájos unikum: a krómkilincsek hátulról diszkrét kék megvilágítást kapnak, ami nagyon jól mutat. Szerettük volna lefényképezni, de a technika kifogott rajtunk, a digitális kamerák nem tudtak mit kezdeni a sötétben derengő kékes fénnyel. Pedig szép.

Szintén fotózhatatlan a visszapillantó tükör fészke mögötti két kis vörös lámpácska, ami látszólag egyáltalán nem bocsát ki fényt, mégis segít eligazodni odabent. Amatőr fotósoknak költséges sötétkamra helyett ideális szükségmegoldás.

Elöl rengeteg a hely, az ülés legalsó állásában egészen elveszettnek és gyámoltalannak éreztem magam, pedig normális körülmények között ott szeretek ülni. Minden állítható mindenfelé, de a kormány vagy beletakart a műszerfal tetejébe, vagy túl magasra került. Ezért viszont nem jár szidás, embere válogatja. Az ergonómia úgy általában hibátlan.

Hátul akkora a lábtér, hogy bukfencezni is lehet, de azt állítólag nem illik egy ilyen felnőttes nagyautóban. A fejtér kisebb, de ez szerencse: ha arányosan nagy volna, nem férnénk át a kocsival Diadalív alatt. Az uras megjelenés nagyszerű kiegészítője az ajtóban kiképzett esernyőtartó (Figyelem! Az ár az esernyőt is tartalmazza!) és az utasülésből kihajtható lábtámasz - de nem az alapmodellben. Igazán pedáns gentlemanek külön értékelni fogják, hogy az esernyőtartó a belecsurgó nedvességet akkurátusan kivezeti a szabadba, az ernyő pedig baktériumölő kezelést kapott. Tényleg.

A légkondi alapáron hűti a kesztyűtartót és az ülések közti dobozkát is, és hátul külön fúvókákon át érkezik a bacilusokra kínos utasokhoz, akik oldalanként szabályozhatják kedvükre. A középső utas nem kap külön légbeömlőt, cserébe kardánalagútból kisebb duzzasztógátat tarthat a lábai közt. Miniszoknyás protokollvendéget sose ültessünk középre.

A kardánalagút persze csak tiszteletbeli titulus, a Superb egyelőre csak elsőkerekesként létezik. Mivel azonban van Octavia 4x4, Passat 4Motion és A6 Quattro, nem nehéz elképzelni, hogy egyszer még kerül oda valami hasznos mechanikai elem is.

Hogy aggódni tényleg csak a mikrobák miatt kelljen, van négy légzsák és négy övfeszítő alapáron, felárért függönylégzsákkal kiegészítve. Balesetkor a pedálok nem nyomulnak a lábtérbe, mert ravaszul visszahúzódnak, az elektronika pedig oldja a zárakat, felkapcsolja a világítást és leállítja az üzemanyagrendszert. Mindezekkel a Superb 4 csallagra volt jó a törésteszten, érdemes ugyanekkor megjegyezni, hogy a karosszéria csúnyán belerogyott a frontális ütközésbe, így lehet, hogy 64 helyett 74 km/h-val ütközve már alaposan beütnénk a buksinkat valamibe. És még egy apróság a környezettudatos autóvásárlóknak: a Superb az ENCAP szerint minden idők legvérszomjasabb gyalogosgyilkosa.

Vezetni

A kívül ezüst, belül fekete, PDTDI Passat után igazi felüdülés volt a kívül ezüst, belül fekete, PDTDI Superb. A motor még mindig jellegzetes. Nagyon alacsony fordulaton döbbenetesen nem történik semmi, 50-nél ötösben nyugodtan kiolvashatjuk a Svejket, mire padlógázzal felérünk 60-ra. Van megoldás: ne kapcsoljunk ötösbe ötvennél. Sőt, ha egyetlen fejezetet sem akarunk elolvasni, akkor négyesbe se. 1800-as fordulat felett viszont meglepő az erőnlét, ilyenkor lapozni sincs idő, és már váltani kell.

Váltani pedig még mindig jó dolog, a Superbre igazán nem lehet panasz. Jószerivel a nem haladás és a lökésszerű gyorsulás között lehet választani, de az 1,9-es TDI méltán népszerű motor. Tud rendesen hasítani, takarékos üzemben pedig többször láttunk 3-6 liter közötti fogyasztást - lejtő és hátszél nélkül. Átlagnak 9 liter jött ki városban, ez egy ekkora autótól jeles. Dízeles kerregés csak kívül fülelhető, a hangszigetelés remek, és a Superbből a turbófeltöltő szívóhangját is eltüntették, ami a Passatban férfiasan hallható volt.

Az olajcsere idejét a komputer jelzi, de hivatalosan 50.000 kilométer. Ez annyira sok, hogy egy csere után indokolt eltűnődni rajta, vajon lesz-e még olaj a földben, mire a következő aktuálissá válik.

A futómű akár a Passaté; kényelmes, de tisztességes. Standard modern átlagautó-recept: kormánymozdulatra előbb kis billenés, aztán stabil ívmenet, túl nagy tempónál diszkrét orrtologotással. A méretét és a tömegét is érezni, de inkább megnyugtató, mint nehézkes. Szlalomversenyre meg ott az ültetett Rapid, vagy a remek Octavia RS.

A Superb nem sportlimuzin, nem is tűnik annak, nem is olyan vezetni, de kellemes. Szubjektíve kellemesebb, mint a génazonos Passat. Ha lenne még két hét gondolkodni ezen a bekezdésen, akkor sem nagyon tudnám tudományosan alátámasztani, hogy miért jobb vezetni a Superbet, talán csak a tesztelt Passat kombisága a titok nyitja. Kormány, fék kipipálva, szépen teszik a dolgukat, semmi említésre méltó.

Jó értelemben vett közlekedési eszköz, mindent nagyon jól csinál és semmit se különlegesen jól. Hosszan lehet benne utazni bármelyik ülésben, csendben, kényelemben, nyugalomban. A legjobb talán mégis hátul ülni, a gát és az esernyő közt, és mosolyogva végigaludni az egészet.

A Superb a legfolkszvágenebb Skoda, de véletlenül sem Audi. Úgy félmillióval drágább, mint az azonos motorú Passat, így alapfelszereltséggel 7.192.000 forintért elvihető. Cserébe 10 centivel hosszabb a tengelyek között, és egy kevéssel szélesebb is. Sőt, egy kicsit még az Audi A6-osnál is hosszabb, ami ugyanezzel a motorral 3,3 millióval kerül többe. Belül bizarrul nagy.

Nem kapott hatsebességes váltót, a motorja is gyengébbre van hangolva a hatgangos Passaténál, a nyomatéka csak 285 Nm 310 helyett. A méretéhez inkább a hathengeres motorok illenek, a karakteréhez az automataváltó. Ilyenkor 9-10,5 millió forint közé kúszik az ára , de még így se drága a testéhez képest.

A Superb őrlődő helyzetben van: nem szabad megbuknia, de nem lehet elég jó ahhoz, hogy összekutyulja a VW konszernen belüli márkarangsort. Nem lehet olcsó, mert azzal leértékelné a nevét, és nem lehet drága, mert nem vennék meg. Nehéz ügy ez. Hiába a méret, presztízsben még mindig a VW és az Audi vezet, és ezen a névadás nem, legfeljebb az idő változtathat. Ami meg a nevet illeti, szerintem inkább Good.