Az MG Midget teljesen átlagos angol autó. Több mint félmillió készült belőle, közülük sokat még ma is használnak. Szerte a világon árusították, egyetlen érdekessége a karosszéria: kétüléses nyitott sportkocsi. Azon típusok egyike, melyek megalapozták a brit járműgyártás legendáját.

hirdetés

Magyarországon a sportos járművek fogalmába
sokáig leginkább a Skoda Felicia férhetett csak be. A
rendszerváltással együtt végre lehetőség nyílt elhozni a világ
oldtimer-termésének színe-javát. Sajnos a vámrendelkezések útját
állják a legtöbb kezdeményezésnek, de még így is remek
klasszikusokkal gyarapodott a a hazai autópark.

Immár magyar rendszámmal fut ez az MG Midget
is. Gazdájától tipikus történetet hallhattunk arról, miért is
választotta ezt a típust. Az MG Midget a hatvanas és hetvenes
években a kispénzű európai ifjúság sportkocsija. Legelső változata
40 évvel ezelőtt debütált, amikor a British Leylands konszern profi
mixert megszégyenítően kezdte vegyíteni márkáit és típusait. A
Midget
tulajdonképpen egy Austin-Healey Sprite - eltérő
hűtőjelvénnyel, krómcsíkozással, picit átalakított műszerfallal.

Az árkülönbség jelezte az elképzelés lényegét:
a negyven fonttal drágább MG volt az elegánsabb, az exkluzív
modell. Valószínűleg ezért is élesztették fel a harmincas években
szintén kis sportkocsikon használt Midget nevet. Szépen eléldegélt
egymás mellett a két típus, folyamatosan javítottak rajtuk. Így
1966-ban megkapták a Mini Cooper 1275 köbcentiméteres, 65 lóerős
motorját, majd 1970-ben a Sprite karrierje véget ért. A Midget még
közel egy évtizeden keresztül gyártásban maradt, végül az
anyakonszern megváltozott elképzeléseinek áldozata lett.

Az általunk kipróbált Midget 1977-ben készült,
az utolsó széria tagja. Ezt szokták lekicsinylően
"gumi-lökhárítósnak" nevezni. Az amerikai biztonsági előírások
miatt a '70-es évek elején az MG mindkét típusát
hatalmas, keménygumiból készült lökhárítókkal szerelték fel.
A hívők egy része megbotránkozott, hiszen a krómozott példányok
sokkal elegánsabbak voltak. Ezért több autót utólag alakítottak át.
Úgy tűnik, erre a Midgetre is hamarosan ez a sors vár.

Különleges, cirkuszi akrobatákat megszégyenítő
mutatványok, és már bent vagyok! Lábam a motortérbe nyúlik, orrom
szinte a szélvédőt böki. Nem probléma: indítógomb, aztán
egyest kapcsolok az icipici váltón, és gurul a kicsi kocsi.
Az autó építésmódjának köszönhetően egyedi fordulatszámmérésben
lehet részünk: minél jobban pörög a motor, annál jobban rázkódik a
kaszni. Az önhordó szerkezet egyik hátránya.

50 km/h sebesség körül a szél úgy dönt, hogy a fejem rossz
helyen van. Nem sokkal később mindenféle beszélgetést beszüntetünk,
kevés értelme lenne. Ha felhúzzuk a tetőt, a helyzet nem sokat
változik. Bármilyen vonzó is lenne, most nem gyönyörködöm a kör
alakú kijelzőkkel tagolt, a modern hifi berendezés miatt
kontrasztos műszerfalban. A kanyarvételre érdemes odafigyelni,
ilyenkor lehet igazán élvezni a kis méret előnyeit.

Aggódni persze nincs okunk, hiszen a Midget nem
szupersportkocsi,
esze ágában sincs 140 km/h-nál gyorsabban menni. Az 1.5
literes, négyhengeres 66 lóerős OHV motort még elbírta az alváz, de
körülbelül itt volt a lehetőségek végső határa. Tulajdonosa nem is
a maximumot akarja kihozni belőle, de azért demonstrálja, hogy a
Mazda MX-5 előtt is létezett agilis, olcsó fenntartású
roadster.