Érdemes lenne beiratni aerobikra. Az ülésekkel sztreccsingel, a külső tükrökkel szinte még karkörzést is tud: a központi zár bekapcsolásakor behajtja a tükröket, tolatáskor pedig lebillenti. Utóbbihoz az kell, hogy hátramenetbe kapcsoljunk, és indexeljünk; az indexelő oldalon billen le annyira a tükör, hogy pont szemmel tarthassuk a járdaszegély. Ha mégis valami mást akarnánk szemmel tartani, kikapcsoljuk az irányjelzőt, és a tükör visszatér alapállásba.

hirdetés

	Gyöngyös belvárosában

Az agresszívebb, sportosabb mozdulatok közül a
fényszórómosás a bajnok. Bekapcsolt lámpánál hosszabb ablakmosás
esetén a lámpatestből
egy kungfuzó Mikrobi hirtelen határozottságával emelkedik ki
a kis mosoda, de elég messzire, úgyhogy gyerekeket szépen
ijesztgethetünk vele, feltétlenül ajánlom a vonatkozó mozi
megtekintését.

Hirtelen, nagy sebességről történő fékezéskor
automatikusan bekapcsolja az elakadásjelzőt, amit némi
ingerültséggel tapasztaltam: mit villog ez itt nekem, amikor senki
nem jön mögöttem. Két perc agymunka kellett de megérte - nem
felesleges: pont azért próbáltam ki a
sztrádán a satuféket, mert nem jött mögöttem senki. Ilyenkor
tényleg felesleges villogtatni, egyébként azonban a 607-es fékei
úgy fognak, hogy az elakadás jelzése abszolút indokolt.

Háromféle motor kétféle váltóval: 2.2-es, 160 lovas
benzines, egy háromliteres V6-os (210 LE), de a 2.2-es HDI egy
földre szállt angyal - alapjáraton kissé hangosan suhogtatja
szárnyait, de annyi baj legyen. A kézi váltó nem rossz, de az autó
többi részéhez képest nem olyan jó, úgyhogy a legjobb
607-kombináció az automata váltós HDI lehet, 10 150 000 Ft-ért.

Minden igényt kielégítő futómű nincs.
Kompromisszumok vannak, és egy jó, határozottan, de
puhán hintázó luxusautó-futóművel az ember már meg is lenne
elégedve. A 607-es azonban döbbenetesen jól vezethető, lehet vele
szlalomozni, hátratolatva parkolni (a tolatóradar hibájáról
később), vagy erős oldalszélben 160-nal közlekedni a
sztrádán.

Hanem egyszer - hasonlatosan a közúton
összegömbölyödéssel védekező sündisznó megmentésére tett kikerülő
manőverhez
("sündisznóteszt") - határozottan lelassítunk, és határozott
kormánymozdulatokkal teszünk egy kis félkört. Szépen bekeményedik
az első futómű, érezni, hogy valami természetfeletti elektronikus
hatalom is beszáll a vezetésbe, és pont úgy, ahogy szeretné az
ember. Sajnos a kis ívű, durván vett, gyorsítós kanyarokat
leszámítva már nem olyan nehéz megnyikkantani a gumikat és
sodródásra bírni a kasznit, de egy luxusbálnánál ez a természetes.

Direkt belementem vele abba az aszfalthullámba, ami miatt az
Árpád-hídon mindig sávot váltok, mert akkorát üt, hogy ha nem
tenném be időben a horkolásgátlót, eltörne az állkapcsom. Na, a
Peugeot-ban alig lehet észrevenni - tudom, hogy ez már nagyon
várható fordulat volt, de ha már ekkora feneket kerítettem a
történetnek, valahogy ki kellett jönni belőle.

Kívül szép. A motorház domborítása kívülről nem
is igazán látszik, belülről annál jobban: az ív mintha a legendás
stuttgarti luxuslimuzin elejéről származna, márpedig számos
gyanútlan érdeklődő vett már Mercit (tudat alatt) amiatt az ív
miatt. Szép az orra, az oldala, a hátulja, az egész együtt, meg a
részletek, egyedül egy elvetemült Saab-os találta túl nagynak az
első fényszórókat.

Belül valamennyi szín -és anyagösszeállítás
kellemes, belső atmoszférában a franciák mindig jók voltak, még
kisautóknál is, hát még a luxuskategóriában. A műszerfal kicsit a
Chrysler 300M minimal art-jára emlékeztet, ez most terjedőben van,
nem is baj. Jó a kormány,
rendesen megvarrták a bőröket és rakták össze a műanyagokat,
most már csak a legnagyobb tesztpilótára, az Időre vár, hogy
eldöntse, mennyire tartós a minőség. A valódi fabetétek mellett
sajnos vannak műfák is, például a hamutartó fedele.

Manapság a motorok nem néznek ki valami
szívdobogtatóan. A Peugeot-nak legalább eszébe jutott, hogy
bálnát férfiak vesznek, akik általában szeretik felnyitni a
motorházat, és vizuálisan kéjelegni. Nekik a mai, fekete
műanyagdobozok nem sok örömet nyújtanak, a HDI-ben viszont legalább
ezüstmetál műanyaglemezzel takarják a szelepfedelet; első
pillantásra egész jó, a másodikra viszont kénytelenek vagyunk
tudomásul venni, hogy 2001-et írunk. És a műanyag lap elég jól
zajszigetel.

	E heti csaj a csomagtartóban: Égô Ákos webszerkesztô (184 cm), nyújtott lábbal

A 600 literes csomagtartó széltében
természetesen jókora, hosszában ellenben váratlanul terebélyes. A
látens pickup ráadásul bővíthető rakterű; a hátsó üléstámlák
lehajthatók, ilyenkor az unalmasabb cargo, mint gereblye és síléc
mellett elfér valami érdekesebb is, például a túszul ejtett Kareem
Abdul Jabbar.

Hibalista:

A manuális sebességváltó nem rossz, de a tökéletességhez
lehetne jobb.
A tolatóradar alapjában véve működik, de egy aljasul a
járdaszegély mellé helyezett "Áruszállítás"-táblát egyszerüen nem
vett észre. Még szerencse, hogy csak próbára akartam tenni, és már
régóta készültem arra az Áruszállítás-táblára.

Máskor viszont tolatás közben pittyegni kezdett, bár nem láttam
semmit. Megálltam, hamarosan
elő is bukkant egy kiskölyök, aki a labdájáért szaladhatott oda.
Nagy áldás mindazoknak, akiknek rosszabbak a kapcsolatai, mint Császár
Elődnek.

Kétfedelű Rodolfo- bűvészdoboz a könyöklô alatt

"Nem szeretem, ha az elmúlásra emlékeztetnek.
Az élet úgyis oly rövid", konstatálta a
műanyag zsanért Boci, a kiváló retusőr. Nevezett alkatrész a
hátsó ülés támlájában,a lehajtható kartámasz mögött zárja a
csomagtérbe tekintö kis ablakot, melyen át ránézhetünk néha a
rakományra.

A műanyagzsanéros ajtó egy emberélet léptékével
gyakorlatilag örök életű, nem véletlenül szerelik ilyennel a
szerszámos ládákat. A másik műanyagzsanéros nyílászáró, mely a
csomagtartóban zárja a CD-tárat, se valószínű, hogy hamar feladná.
Nemcsak a motor,
a csomagtartó is tökéletesen zajszigetelt: 200 kilométeren
át sem hallatszott ki a két cekkernyi üres dunsztosüveg
csörömpölése - ritkaság az ilyen autóipari extra.

	1.: nem a ló harapta ki 2.: a háttérben nem marihuána ültetvény látható

A legsúlyosabb hiba egy apróság, de mivel szembeötlő helyen
van, szerencsésebb lenne, ha rendesebben megcsinálták volna. A
(motoros) napfénytető kézzel elhúzható árnyékoló lapján egyszerűen
felfeslett a kárpit. Elég ronda, és nincs ötletem, hogyan lehetne
feltűnés nélkül viszaragasztani, mert mintha a textil rövidebb
lenne, mint a műanyag lap.

A PSA turbódízeleiről szóló dicshimnszok már
mindenkinek a könyökén jönnek ki, de ez azért tényleg abszurdum: a
2.2-es Hdi úgy viszi a több, mint másfél tonnás bálnatestet, mint a
huzat. Tényleg nevetséges,
170 km/h-felett még harapna, de a belső sávban mindig
totyogott valaki. Ez a 136 lóerő nem az a 136 lóerő.

Jó lehet a V6-os, de manapság a HDI-től jó vétel egy francia autó.
És bár
a fogyasztáson behozni egy autó árát gazdasági képtelenség, nem
rossz érzés, hogy az ember pár napig közlekedik Pesten, aztán elmegy
Keszthelyre, aztán Gyöngyösre és vissza, és még mindig negyedéig van a
tank.

Szándékosan vagy anélkül, a Peugeot a 607 HDI-vel új kategóriát
teremtett. Ez az
ökonomi-luxuslimuzin, a gazdaságos tobzódás. Amíg 2026-ban
piacra nem dobják a napelemes Cadillac-et, aligha lesz hozzá
fogható.

Peugeot 607

Standard 2.2, 2230 ccm, 160 LE: 8 900 000 Ft Tiptronic: 9 450 000
Ft

Pack 3.0, 2946 ccm, 210 LE: 11 750 000 Ft

Tiptronic: 12 300 000 Ft

Standard HDI 2179 ccm, 136 LE: 9 600 000 Ft

Tiptronic:10 150 000 Ft