Bal kettő...jobb négy... Nyomd neki, nyomd neki!...bal három, ne vágd le, kövek!... Azt mondtam, ne...RECCS... Nem ennek mentünk neki a múltkor is? Ennyit a serlegről...
A hírhedt vírus után magát Bugbear-nek nevező finn csapat kicsit elkanyarodott a szokásos WRC-trendtől. Játékukat a ralizás hőskorába, illetve egy kicsit azutánra, a '70-es évek végére helyezték.
A hírhedt vírus után magát Bugbear-nek nevező finn csapat kicsit elkanyarodott a szokásos WRC-trendtől. Játékukat a ralizás hőskorába, illetve egy kicsit azutánra, a '70-es évek végére helyezték.
Ami először feltűnhet a dobozon, az
öklömnyi vörös betűkkel írt "Magyar szinkronnal" felirat. Sajnos
azonban a magyar szikronra egyébként jellemző kiváló minőség itt nincs
igazán jelen. A kísérőfüzet kellően részletes, mindenről tájékoztat,
viszont a fordító valószínűleg most találkozott életében először
ilyesmivel, mert a szövege annyira száraz, hogy szinte szétporlad az
ember kezében.
A menü már egy fokkal jobb, de itt egyébként se kellett igazán
megerőltetnie magát a fent említett illetőnek. A navigátort alakító
szinkronszínész játéka is meglehetősen lelombozó, semmi izgalom a
hangjában. Néha elsüt egy-két közepesen jó poént, amikor mondjuk az
árokban kötünk ki, de egyébként a szövegei elég laposak. Például olyan
hangsúllyal, mintha felolvasna valahonnan.- "Vigyázz, egy állat fut át
előttünk!"
Ezek után inkább
az eredeti angol szöveget állítottam be, ami hasonlóan
ingerszegény, viszont idegen nyelv mivoltában nem annyira zavaró,
ráadásul az angolt nem anyanyelvi szinten beszélők is könnyen megértik.
Mitfárerünk kiejtése alapján a brit felső tízezerhez tartozik, márpedig
nekik az ilyesmi megbocsátható.
Ennyi kritika után jöjjön némi pozitívum, még pedig nem is kevés.
A grafika, a fizika és a hangok ugyanis nagyon jól sikerültek. A
látvány egyszerűen magáért beszél. Habár a játék 2001-es évjárat, ez
csupán a gépigény terén tűnik fel. Az autók modelljei nagyon
részletesek, díszlécek, lámpák, irányjelzők, minden a maga
háromdimenziós valójában jelen van. Amit pedig háromszögekkel nem
lehetett érzékeltetni, arra ott vannak a hatalmas textúrák (1024X1024),
amik ráadásul egyre koszosabbak lesznek, ahogy a szakasz végére
érünk.
Az autók természetesen törnek is, igaz, előre tárolt séma alapján,
mindenesetre a végeredmény elég látványos. Kár, hogy ezt a
teljesítményben nem lehet annyira érezni, amennyire ezt a valóságban
kellene.
Úgy értem, ha százzal felcsavarodtam egy fára, illene az autónak
is bedobni a képzeletbeli törölközőt. Ehhez képest némileg gyengébb
motorral, de továbbmegy. Ilyenkor jöhetne a duma, hogy a játék
szélesebb rétegek számára készült, de akkor miért nem lehet például
menüből állítani?
A pályák egyszerűen szépek. Láthatóan mind előregyártott részekből
áll, ez mégsem zavaró, mivel sok egyedi részlettel és tereptárggyal
zsúfoltak tele minden szakaszt.
Kedvencem az Oroszországban előforduló töltés. Balról és jobbról
stratégiai alapossággal elhelyezett farönkök, némelyik gondosan
elrejtve a gazban. Csak egy kicsit megyek le az útról, máris elkapok
valamit. Meglehetősen frusztráló, de olyan látványos, hogy ezek a
szakaszok a kedvenceim. A másik véglet a kenyai esőerdő, ahol
szörnyűséges kétdimenziós lapfák és cserjék nőnek az út mentén. No
comment...
A hangok is illeszkednek a játékhoz. A legtöbb motor nagy fordulaton
zümmög verseny közben, de
alapjáraton és startkor is érdemes meghallgatni az öblös
kipufogóhangokat. Igazi felüdülés! Egyedüli kivétel a Stratos a
maga V6-osával és a hozzá tartozó szívdobogtató morajlással, amit meg
is őriz minden fordulaton.
Hétköznapi vezetőként úgy érzem, a fizika is kellően élethű, bár
egy profi ralisnak erről talán más lenne a véleménye. Mindenesetre az
elsőkerekesek valóban alulkormányzottak, hajlamosak kitolni az orrukat,
miután elfogy a terhelés az első tengelyről, ahogy eltöketlenkedem a
kanyart. Vagy ahogy a hátsóhajtásúak dobálják a farukat akár egyenesben
is. Oldalakat írhatnék erről, inkább tapasztalni érdemes. Ráadásul
kockázat sincs, hiszen miért kellene egy virtuális autót javítani?
A vezethető gépek sora a barátságos
Mini Morristól az öngyilkos hajlamú pilóták számára készült brutális
Lancia Stratos-ig terjed. Az istállóban álló paripákat három
osztályba sorolták:
novice, intermediate, expert. Eleinte, mint a hasonló játékok
többségében, csak az első (novice) kategória érhető el. Ha az adott
bajnokságot megnyerjük, megnyílik az út a következőbe, illetve
megkapjuk győztes autónk "hivatalos" változatát
(factory team car). Ez utóbbi más festést, illetve néhány lóerő
pluszt jelent.
A négy alapautó (Mini, Ford Cortina, Volvo Amazon, SAAB 96 V4)
viszonylag könnyen irányítható. A Mini pattog, mint egy gumírozott
nikkelbolha, jól szimulálva az eredeti gumirugós felfüggesztését. A
Cortina és az Amazon még csak sejteti, mi vár ránk később és a SAAB az
igazi aduász! Teljes mértékben egyetértek Karottával, egy ilyen kéne a
garázsba!
Nem túl gyorsak, de valahogy ezt nem is tűnik fel.
Egészen addig, amíg rá nem pillantunk a sebességmérőre. Ekkor jön a
felismerés:
Csak 130? Úgy van! Az NFS sorozat részein nevelkedett játékosok
számára furcsa lesz, (Nekem is az volt.) de bizony itt némelyik
gyengébb szekérrel nem nagyon vonnánk magunkra a rendőrök figyelmét
verseny közben. Tanulásra viszont kiválóak, és valóságos felüdülés lesz
később visszatérni hozzájuk, mert itt nem kell minden egyes
másodpercben küzdeni az úton maradásért.
A középkategóriával
(intermediate) azután kerül némi lóerő is hátsó felünk alá, így
lassan megtapasztalhatjuk azt a bizonyos sebességet. Itt jegyezném meg,
hogy a kijelző sebességmérője autónk teljesítményének megfelelően van
kalibrálva, így a fenti 130-as cammogás nem is annyira zavaró egy
180-ig mérő műszerrel.
Ebben az osztályban már megjelenik egy -két vérbeli sportgép is,
mint Alfa Romeo Giulia GTA, az Opel Kadett, illetve a kissé idegesen
pattogó méregzsák, a Fiat 600 Abarth. Egyetlen elsőkerekesként a Lancia
Fulvia árválkodik, de neki sincs miért szégyenkeznie. Laza talajon
könnyen be tud fűteni a többieknek.
A csúcskategóriával azután elérkezünk az igazi nagyágyúk világába.
Itt már minden másodperc számít, nagyon csillapítani kell a kanyart és
a startnál se pörgeti a motort aki jót akar magának.
A Ford Escort murván verhetetlen, de sajnos gyenge
teljesítmény/súly aránya miatt nehezen tudjuk behozni a hátrányt egy
hiba után.
A Renault Alpine külön világ. Farmotorjának köszönhetően az
eleje nagyon könnyű, így a többiekhez képest elég furcsán viselkedik,
mindenesetre havon élmény vezetni. Azt hiszem, a Skodások tudják, miről
beszélek.
Végére maradt egy ritkaság, a Lancia Stratos. Valószínűleg
minden játékos álma, legalábbis az első alkalomig, amikor vezetni is
kellene. Ugyanis hiába szereltek rá úthenger méretű hátsó kerekeket,
egyszerűen túl erős saját tömegéhez képest, és a súlyelosztása sem az
igazi. Mindenesetre aszfalton majdnem biztos a győzelem.
A szakaszok öt országban találhatók, ez ötféle stílust jelent:
Oroszország kellemesen egyszerű. Minden murvás, nincsenek
keskeny utak, csak az eső és az éjszaka nehezíti a dolgunkat. Itt
jegyzem meg, hogy a játékban nincs dinamikus időjárás, így ha egy
szakaszon egyszer éjszaka volt, akkor legközelebb is az lesz.
Kenya már más körülményekkel hívogat. Földutak és homok miden
mennyiségben, viszont vannak néha hosszú, gyors szakaszok, ahol
kiélhetjük ólomlábú hajlamainkat. Csakhogy ezek a szakaszok jellemzően
dimbes-dombos helyeken visznek át, ahol gyakran nem látni, mi van a
bukkanó mögött. Ez volt az első olyan helyszín, ahol valóban figyelnem
kellett a navigátorra.
Finnországban mindenütt aszfaltos az út. Ez így elsőre könnyűnek
hangzik, de sajnos korántsem az. Mivel ilyenkorra már mindenki jól
betanulja a csúsztatás mesterfogásait, jön a "kulturális sokk", főleg a
hátsóhajtásúak esetében. Az még rendben volna, hogy az autó
alaphelyzetben nem csúszik, csakhogy kanyarban immár nem szép
fokozatosan csúsztatja a hátulját, hanem egy bizonyos pontnál hirtelen
dobja ki. Ennek pedig gyakran kipördülés a vége.
Miután sikerül megtanulnunk csúsztatás nélkül vezetni,
jön az újabb hidegzuhany: Svédország, havas, jeges utakkal. Itt
már vigyázni kell a gázzal és jobb minden kanyart megtervezni, mert az
utak szélére kikotort hó alaposan lelasssít. Mármint ha fák vagy korlát
nincsenek a közelben, ami ugye még rosszabb. Mindezek mellett ez az
ország egyszerűen gyönyörű. Ahogy az alacsonyan járó Nap megnyújtja a
fák árnyékát, vagy éppen minden ismerősen komor, télies szürkeségben
úszik, azt egyszerűen látni kell.
A végére maradt Svájc kanyargós hegyi szerpentineivel. Itt
tényleg nem a sebesség számít, inkább a versenyző tudása. A nagyobb
teljesítmény nem nyújt annyi többletet, ami kompenzálná az állandó
kipördülés és korlátcsiszolás okozta vesztett másodperceket. Ez persze
nem jelenti, hogy lehetetlen volna, csupán csínján kell bánni a gázzal,
talán még inkább, mint Svédországban.
Most pedig ejtsünk néhány szót az
arcade (játéktermi) módról is, ami szinte különálló játék saját
bajnokságával és szabályaival. Itt öt ellenfél ellen kell bizonyítani,
akiket a gép sorsol ki véletlenszerűen. Ez számomra negatívum, mivel
nem állíthatjuk be, kiket szeretnénk alázni. Az is könnyedén
megesik, hogy én például az Escortot szeretném kipróbálni, de a mezőnyt
két Stratos vezeti, amik ellen nincs sok esélyem, ha a mesterséges
intelligencia irányítja őket. Szerencsére a legtöbb esetben azért a gép
kegyesen csal és lejjebb veszi a fentiek teljesítményét, de még nem
jöttem rá, mi alapján.
Az arcade mód sajátossága az is, hogy a gépek nem törnek, így
nyugodt szívvel lökdösődhetünk, eltakarítva egy-két kellemetlenkedő
nagyobb teljesítményű autót egy arra alkalmas kanyarban. Ugyanakkor
jobb vigyázni, mert ezt az ellenfelek is szeretik. Illetve ne
próbáljunk senkit farral kilökni, úgyis mi húzzuk a rövidebbet. Az az
ideális pozíció, amikor a belső ívről nagy sebességgel érkezve orral
épp csak megpöccintjük az ellenfél hátsó sárvédőjét. Ilyenkor szinte
mindig kipördül, mi pedig, mozgási energiánk nagy részét immár átadva,
gyorsíthatunk.
Más játékmódhoz más pályák is dukálnak. Ezek a rali szakaszainak
stílusában készültek, de egyszerűbb, szélesebb az út, és persze
mindegyik körpálya. Itt is Oroszország a kedvencem, illetve Kenya a
hosszú, gyors pályáival.
A játék hálózatban is játszható. Ez lehet LAN, vagy a Gamespy
szervere, habár utóbbit sokan nem ajánlják, mert állítólag kissé sok
spyware-t akar feltelepíteni. Én személyesen még nem jártam utána.
Hálózatban az egyik lehetőség, hogy a többiek szellemautóként legyenek
jelen, a mostani Monte Carlóról készült számítógépes jeleneteket
produkálva. A másik beállítás szerint teljes fizikai valójukban
játszanak és törnek is, így semmi sem állhat egy könnyed verseny (vagy
roncsderbi, vérmérséklettől függően) útjába.
|
További cikkeink
