Apósé volt, unoka használta, vő restaurálta

Újkora óta családon belül üzemelt ez a 2101-es Zsiguli, bőven több mint háromszázezer kilométert futva. Nemrég született újjá.

Felfutott a hegyre

Klaus-Joachim Kleint – illetve ahogy sokan ismerik, Jochi Kleint – életének csúcspontja volt, amikor 1987-ben a Volkswagen Motorsport által finanszírozott kétmotoros Golffal felhajthatott a Pikes-Peak-re. Arról az évről beszélünk, amikor Walter Röhrl a hatszáz lóerős, szörnyeteg becenévre hallgató, elöl is szárnyat viselő rövid Audi S1-essel rekordot döntve nyert. Ezekben az években a németek különös vonzalmat éreztek, hogy meghódítsák a hegyet, éveken át küzdöttek ezért.

Nagykerekű pöfögő

Az egyik leggyakoribb típus a púpos Wartburgok között a nagykerekű, limuzin karosszériás kivitel. Ezt a Deluxe-ot kétszer restaurálták, elsőre nem sikerült jól.

Dízellel hajtották ezeket az Opel GT-ket

A hetvenes években még reklámozni akarták a dízelmotort, kétezer után pedig a kisebb kategóriákba is behozni. A két Opel rekorderautó egymás mellett pihen Rüsselsheimben.

Könyvajánló: Urbach László élete

Mátra, Dongó, Berva – ki ne ismerné e három, hazai motorkerékpár márkát? Mindegyikhez volt köze a legendás motorversenyzőnek és kereskedőnek.

Emberek az ikonok mögött 2/1.

A wolfsburgi Autostadtban volt egy kiállítás, amely gusztusos körülmények között, szépen megvilágítva mutatott be jópárat az autó formatervezés bravúrjai és mérföldkövei közül. Kiválasztottam közülök az első részbe párat – amik közül jópár formatervezőjének köze van a repüléshez – róluk mesélek. Ezúttal nem a járművek vannak a fókuszban, hanem az emberek történetei a formák mögött.

A Porsche motoros motor, ami még a német autópálya-rendőrség motorja is lehetett volna

A Porsche négyhengeres, 356 Super 90 motorja repíti ezt a BMW vázas gépet.

Kupét a népnek

Messze nem hozta már elődei – a Scirocco I és II – sikerét az azoknál feljebb pozícionált és nevet is váltott Volkswagen kupé, a Corrado. Amíg a Scirocco I-esből vagy félmillió darab, addig az 1980-as évek sztárjából – az 1981-1992 között kínált Mk II-esből – már csak 290 ezer készült, az 1988-95 között kínált Corradóból pedig kevesebb, mint 100 ezer.

Gótikus templom, tető nélkül

Emlékszel a hatvanas években gyártott, limuzin karosszériás Benzekre? Szögletesek. Függőlegesek. Higgadtak. Formáikban semmi rendkívüli és hivalkodó sincs. Ezek a kocsik szinte teljesen egyformák, mindegyik hatvanas évekbeli stuttgarti csillagos szinte ugyanolyan – felejthetők. De, azért vannak üdítő kivételek! Például a szedánokból épített kupék, avagy a kabrioletek! A korabeli prospektus egyébként ezt az egyformaságot úgy fogalmazta meg, hogy a gyorsan változó divatot nem követik – na, ja. Így is mondhatjuk. Hihetetlenül unalmas őket nézegetni, de annál jobb vezetni őket!

Formavonzó

Kevés, ennyire ék alakú, lapos elejű és magas seggű, középmotoros és passzentos belterű sportgép készült – valójában ez is inkább egy prototípus. Annyira nagyon más mindene, mint amit megszokott a mai szem, hogy a más járművekből ismert egységek elsőre sem tűnnek fel rajta. Ráadásul – főleg a mai közlekedőedények között – megdöbbenten picike: épp hosszabb, mint négy méter, de csupán 125 centiméter magas – illetve 125 centiméter alacsony, de annak nincs értelme. Ráadásul középmotoros és nincs teteje. Semmilyen. Tedd félre a megszokott beidegződéseid, ha egy ilyen pimasz megjelenésű mini Ferrariban szeretnél vitézkedni!

Minden Bogarak nagyapja

Szövevényes és rejtelmes történet a német népautó, a Volkswagen megszületése. Több könyv is feldolgozta ezt, s nem is mindegyikben egyeznek az információk – ébred rá az ember, ha elkezdi magát beletúrni a történetbe. Van ebben az eseménysorozatban szinte minden, ami a harmincas évek Németországában történt – a korszakot nem kell bemutatni, a nácizmus erősödésnek éveit élték ekkor a Német Birodalomban. Röviden összefoglalom, mi s hogyan történt, hogy értelmezni lehessen, mekkora durranás is a bemutatásra kerülő hatos számú Bogár létezése, s miért fektetett annak feltámasztásába tulajdonosa euró százezreket.

Gyermekkori emlékből valóság

1966 július elsejétől már a 312-est váltó új Wartburgot – amit ekkor még Wartburg 1000/353-nak hívtak, s csak később lett simán 353-as – gyártották Eisenachban. A képeken látható világoskék színű kocsi 1967 őszi gyártású – amikor elkészült, még alig több mint egy éve volt programban a típus.