Csupor, amit csak kívülről nyalogathatsz
Nürnbergben minden évben ezrével gyűlnek össze a katonai repülők, a versenyautók a markológépek, a kamionok, a tankok, a vonatok és a traktorok. Ez nem valami furcsa, össznépi közlekedési találkozó, hanem a Spielwarenmasse, a világ legnagyobb játékkiállítása. Megtekintettük, mesélek róla.
Közzétéve:
2026. 02. 07. 06:43
Korábban megírtam, hogy milyen élmény volt Németországig – és vissza – villanyautózni mínuszokban, a road trip apropóját, vagyis a Spielwarenmessét viszont csak érintőre említettem. Ez a világ legnagyobb szakmai játékkiállítása, és Sipiúrral úgy döntöttünk, hogy élőben is megtekintjük. Mivel Sipi feketeöves játékrajongó, nem először jár emiatt Nürnbergben – tíz éve is elektromos autóval volt –, ráadásul perfektül beszél németül, jobb túravezetőt nem is találhattam volna.
Mivel mindketten autós beállítottságú arcok vagyunk, egyértelmű, hogy elsősorban a kicsi és nem annyira kicsi járművek piszkálták a fantáziánkat. A hatótávparánál nagyságrendekkel nyomasztóbbnak tűnt a kiállítás brutális mérete: az idén hetvenötödik alkalommal megrendezett Spielwarenmesse mérete ép ésszel teljesen felfoghatatlan. Idén 2300 kiállító hozott bő egymillió játékot, amiket 175 ezer négyzetméteren (!) terítettek szét.
Teljesen egyértelmű volt, hogy még akkor sincs esélyünk mindent aprólékosan végig nézni, ha kizárólag az autós témájú gyártókra koncentrálunk. Előre kitaláltuk, hogy milyen gyártóknál szeretnénk mindenképp szaglászni, a többit meg majd menet közben kitaláljuk. Spoiler alert: nem minden úgy alakult, ahogy gondoltuk, de így se csalódtunk. Kellemetlen körülmény, hogy bár mindenhol olyan tárgyak vettek körül, amik birtoklási vágyat ébresztettek bennem, sajnos, mivel ez egy szigorúan szakmai kiállítás, sehol nem lehetett vásárolni semmit.
Modellautók lógtak a csilláron is
Már sokszor beszéltem róla, hogy rajongok a modellautókért: az utóbbi időben erősen elszaporodtak nálam az 1:64-esek, az 1:18-asokat – és a többi méretarányt – se vetem meg. Éppen ezért a Spielwarenmesse nekem maga a kánaán: azt se tudom hova nézzek, úgy forgolódtam csillogó szemmel a fantasztikus modellek között, mint tízevesen a Duna Plaza első emeleti játékboltjában. Még az a közepesen demotiváló tény se riasztott el, hogy az igényesebb és nagyobb méretű autókért simán elkérnek annyi zsét, mint egy használt igaziért.
A gyártók mindent bevetettek, hogy levegyék a lábukról az autós arcokat. Az Ixo standján például több prototípust is megnézhettünk: egy üvegezett fiókból szürke, fényezetlen 1:12-es 964-es Porschék csúsztak ki, mellettük egy vitrin dugig volt 1:18-as, még tervezési fázisban lévő modellekkel.
A személyes kedvencemet is náluk találtam meg: az 1:8-as méretarányú, Ueno Clinic dekoros McLaren F1 GTR mellett percekig csak csendben álltam, hogy én ezt nem hiszem el. Annyira lenyűgöző volt élőben az 1995-ös Le Mans győztesének kicsinyített változata, mint semmi más. Egyébként ez is prototípus volt, és megtudtam, hogy még ők se tudják, hogy otthon összeszerelős szettként vagy egyben árulják majd. Azt viszont elárulták, hogy nagyjából 1200 eurót, vagyis 460 ezer forintot kérnek majd érte. Legalább nem 8 milliárd, mint az eredeti.
Az olcsóbb modelleknél is voltak érdekességek. Nagy szám, hogy a japán Tomica, a Takara Tomy kisautós márkája végre kilép Ázsiából, és megcélozza az európai piacokat – korábban írtam róla részletesen is. A Tamiya és a Kyosho standján a gyönyörű távirányítós autók mellett időztem hosszasan, egy apró standon Pecco Bagnaia MotoGP-s Ducati versenymotorja miatt dobtam le az ékszíjat, a Schucónál egy 911 GT3 R miatt remegett meg a lábam. Befogadni is durva volt ennyi autót, mindről mesélni lehetetlen, így ez természetesen egy nagyon vékony szűrlet.
Minden a kockákról szól
Ha azt gondolod, hogy csak a kínaiaknak jutott eszébe, hogy meglovagolják a Lego elképesztő sikerét, akkor tévedsz. Korábban teljesen más tárgyakról ismert cégek mutatták be az elmúlt években a saját építőkocka-rendszerüket. Ennek a nagyrésze nem újdonság, de engem azért meglepett, hogy milyen sok standon találkoztunk meglepetésszerű, Legóra emlékeztető készletekkel.
A legnagyobb troll toronymagasan a Revell: úgy döntöttek, hogy látványosan kifigurázzák a Legót. Elmagyarázom. A dán gyártó 2020-ban kiadta a Bell Boeing V-22 Osprey szettet – 42113-as cikkszámon keresd –, aminek az igazi változata egy helikopter és egy repülő szerelemgyereke. A Lego megtervezte, legyártotta és kiadta a készletet, azt azonban valahogy menet közben valamiért nem realizálták, hogy ez egy katonai repülő. Mivel a Lego irányelveivel ez totálisan szembe megy, gyorsan visszavonták a készletet a boltokból, ami a ritkasága miatt manapság nagyjából 350-400 ezer forintért kapható másodkézből. Na! A Revell kiadta a saját, kockákból álló Osprey készletét, amivel nyíltan odaszúrt a Legónak.
Egyelőre az látszik, hogy sokan próbálkoznak, hogy lehasítsanak egy szeletet a tortából, a Lego akkora név, és annyira népszerű, hogy lehetetlen a saját pályáján megverni. Ettől függetlenül több gyártó évek, sőt évtizedek óta köszöni, jól van, és ügyesen ellavíroznak a Lego mellett. Ilyen például a Cobi: ők 1992 óta gyártanak a Legókhoz hasonló szetteket príma minőségben. Látványos standdal érkeztek, még egy igazi Audi Quattrót is kiállítottak. Náluk nagyon pörög a retró vonal, csorgattuk is a nyálunkat az egyes Golfokra, Opelekre, Trabantokra és Barkasokra.
Szerintem autós vonalon az egyetlen valós konkurencia a Mattel. Ők a Brick Shop szettekkel egyértelműen az autórajongókra lőnek, és nagyszerűen kihasználják a Hot Wheels kisautók körüli, óriási felhajtást, illetve a márkájuk erejét. Sorra adják ki a csodás készleteket, ráadásul csavartak a Lego filozófiáján: a Brick Shop autók több egyedi alkatrészből állnak, így pontosabban követik az eredeti autók alakját. Ráadás, hogy minden szetthez jár egy ahhoz illő Hot Wheels kisautó, ami ügyesen összeköti a modellautós és legós arcokat. Nem hibáztatok senkit, akiben birtoklási vágyat ébresztenek a Brick Shop készletek, én is köztük vagyok, a piros NSX-et már tavaly megvettem.
Ledózerolnának a kínaiak
Ahogy beléptünk az első pavilonba, több standnál gyanúsan ismerős cuccokat szúrtam ki. Szinte a homlokomra csaptam: hát persze, én ilyesmiket már láttam aliexpresszes és temus hirdetésekben. Az egyik kiállító például temérdek menő, Legóra emlékeztető – és azokkal kompatibilis – kockákból felépülő autókat hozott.
Annyi kívánatos autót láttunk egy helyen, hogy nehezen tudnám kiválasztani a kedvencemet. Például az első Halálos iramban mozi narancssárga Suprájának félméteres változatát bármikor hazavinném, ahogy az a két Audi Quattróból, trélerből és furgonból álló szettnek is találnék helyet a polcon. Gondoltak a tuning és a japán autós kultúra rajongóira is: látványos, apró driftautóból és JDM cuccokból se volt hiány.
Olyan részletekkel dobják fel a szetteket, amivel a Lego nem szokta: rengeteg autón láttunk egyedi, szinte már modellautó kidolgozású felniket, illetve a sok építő által gyűlölt matricák helyett több a nyomtatott elem. Látszott, hogy a Speed Champions méretű, vagyis 250-350 elemből álló autók domináltak, a legtöbbhöz állítólag gyári licenc is tartozott, vagyis az Audi, a Toyota és a többi márka logója nem illegálisan került rájuk.
Pont ugyanaz a helyzet, mint a kínai autóknál: ezek már rég nem gagyi, európai szemmel vállalhatatlan cuccok, hanem gyakran komoly konkurenciái az eredetiknek. Eközben azért azt is érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbbször a kockák minősége, a csomagolás és a körítés még nem éri el a Lego szintjét.
Az egész kiállításon azt láttuk, hogy a kínai gyártók ezerrel nyomulnak, és nemcsak a kockákból álló játékoknál, hanem minden téren. Nem annyira látványos standokkal érkeztek, mint a legnagyobb nevű gyártók, de látszik, hogy minden termékkategóriában van alternatívájuk a nagyok cuccaira. A legtöbb esetben versenyképes.
Minden más
Végtelen témakör a játékoké: az autókon túl annyi végtelenül klassz cuccot láttunk, hogy még felidézni is megterhelő. Sipiúr szerint a modellvasutak népszerűsége csökkenhetett, ugyanis jóval kevesebb kiállítóval találkoztunk. A tematikus, rajongói játékok viszont úgy pörögnek, mintha muszáj lenne: mindenféle tárgyból létezik olyan, amin Harry Potter, Star Wars, Transformers, vagy más logókat láttunk.
Vicces volt látni, hogy a hihetetlenül népszerű Labubuk szellemi elődje, vagyis a Monchhichi is pörög még. A plüssállatoknál sincs megállás: olyan oktatójellegű aranyosságokat is láttam, mint a terhes anyamacskába visszacsomagolható kiscicák. Az egyik kedvenc, nem autókkal foglalkozó kiállítómnál minden a Kisvakondról szólt, még az autóját is meg lehetett venni.
A legnagyobbakat buktuk
Nálam az egyes számú prioritás a Mattel volt: rajongok a Hot Wheelsekért és Matchboxokért, gyűjtöm is őket, fúrta az oldalamat, hogy mivel készül a gigászi amerikai gyártó. Kiderült, hogy ezt nem a helyszínen fogom megtudni, ugyanis a korábbi évektől eltérően a Mattelhez csak külön regisztrációval lehetett volna bemenni, amit jóval korábban kellett volna lezongorázni a Mattellel. A Legónál ugyanez volt a helyzet.
Mindössze néhány nappal az indulás előtt pattant ki Sipiúr fejéből az ötlet, hogy menni kéne, így az előregisztrációkra már nem volt lehetőségünk. Suta tanulság, hogy legközelebb jóval hamarabb ütni kell a nagyokat, mert hiába akkreditáltunk sajtósként, őket csak a saját regisztráció érdekli. Onnan nézve kevésbé szomorú a szituáció, hogy ezúttal semmilyen grandiózus újdonság nem érkezett. Azért mindketten adtuk volna, ha körbenézhetünk, de majd legközelebb.
A túra és a cikkek támogatója a BYD Magyarország.
