Németország két töltésre van
Miután kedden teljes fordulatszámon pörögtünk az arcunkon a világ legnagyobb játékkiállításán, szerdán megindultunk Nürnbergből, hogy újra megközelítsük Magyarországot. Útközben megnéztünk egy erősen nomád hangulatú, hatalmas téli motoros találkozót, szimpatikus őrültekkel, kipróbáltuk az automatás pizzát, és araszoltunk szakadó esőben kamionok mögött. Mesélek a németországi BYD-s túránk második, egyben utolsó részéről.
Közzétéve:
2026. 01. 31. 15:47
Korábban írtam róla, hogy néhány napja elrecsegtünk Sipiúrral Németországba, hogy megnézzük a világ legnagyobb játékkiállítását, a Spielwarenmessét. A rendezvény gigantikus volt, sűrű, és mérhetetlenül király, de most nem arról fogok beszélni. Nyugi, később érkezik több videó, illetve egy vaskos helyszíni beszámoló is. De előtt mesélek a közepesen kalandos túra második feléről, vagyis a hazaútról, amit egy BYD Seallel nyomtunk le – a félreértések elkerülése végett: odafele is ugyanazzal mentünk.
Mivel Sipiék tíz évvel ezelőtt elektromos autóval haladtak el Nürnbergbe, ugyanezen apropóból, úgy döntöttünk, hogy hülyeség lenne most máshogy csinálni. Egyrészt így kinézett egy remek hangulatú road trip, másrészt remekül megtapasztalhattuk (én csak Sipi anekdotái és cikkei alapján, közvetve), hogy mennyit fejlődtek a villanyautók ennyi idő alatt.
A Seal remek választásnak tűnt: az akkuja 82,5 kWh-s és WLTP szerint 570 kilométeres a hatótávja vegyes üzemben. Azt már az előző cikkben is említettem, hogy olyan üzemben használtuk a BYD-t, amilyenben elég gyorsan fogy a dzsúsz az akkujából. Fogcsikorgatós mínuszokban toltuk neki, nagyrészt autópályán, ahol lehetett, 130-cal, hideg is volt, szóvalt semmi sem ideális egy villanyautónak. Odafele az derült ki, hogy ilyen üzemben 100-ról 20 százalékra 260-280 kilométer alatt merül, ami 23-24 kWh-s fogyasztást jelentett száz kilométerre vetítve.
Szimpatikus őrültek a hóban
Reggel kicsekkoltunk a nagyon németes, már bő háromszáz éve létező Hotel Schusterből, elbattyogtunk az este feltöltött autóhoz, és megindultunk hazafelé. Azaz csak majdnem: Sipiúr említette, hogy pont most lesz az Elefantentreffen, a világ legnagyobb téli motoros találkozója, úgyhogy azt érdemes lenne megtekinteni.
Utóbbi a gyakorlatban azt jelentette, hogy autópályán elgurultunk Passau közelébe, majd onnan kanyargós hegyi utakon közelítettük meg a találkozót. Érdekesnek ígérkezett a dolog, kíváncsian vártuk, hogy az emelkedők és lejtők végül mennyire – és milyen irányban – befolyásolják a fogyasztást. Csodálatos, teljesen behavazott erdők mélyén és dombok között autóztunk a szikrázó téli napsütésben, már önmagában ezért megérte a kisebb kitérő.
Amikor megérkeztünk az Elefantentreffen közelébe, az agyam ledobta az ékszíjat. Az egy dolog, hogy eleve brutális mínuszban, havas terepen motorozni, az azonban még a körülményeknél is durvább, hogy mindezt milyen tárgyakkal tették néhányan. Olyan rommá faragott, háromkerekűvé alakított, autókerekes, platós, telecuccolt szörnyeket láttam, amilyenekhez előtte még hasonlóhoz se volt szerencsém.
Nem kevésbé meredek, hogy sok motoros nem gondolta túl a dolgot: többen érkeztek nyárigumis sportmotorral vagy böszme krúzerrel, sőt olyan is volt, aki robogóval jött. Mondom a slusszpoént: a találkozó full nomád, a srácok nem hüttékben lazulnak, hanem a hófedte dombokon vernek sátrat. Én már attól is megfagytam, hogy végiggondoltam ezt. Sajnos szögletes hozzáállásba ütköztünk, így a korábbi évektől eltérően végül nem engedtek be, ezért kútba estek a fotós-videós terveink. Még így is meghatározó élmény volt, abszolút megérte.
Hideg pizza, stabil fogyasztás
Kalkuláltunk, és úgy jött ki a lépés, hogy ismét Meggenhofenben töltjük csőre a BYD-t. A fogyasztás sokkal unalmasabban alakult, mint vártunk: a kitérővel együtt is hajszálpontosan ugyanannyit kért a Seal, mint korábban, vagyis 23,5 kWh-t. Birizgálta a fantáziánkat a hatalmas töltőkomplexum melletti pizzaautomata, ezért megnéztük, hogy milyen. A művelet végül nem lett zajos siker: Sipi pizzája hibátlan volt, az enyémet viszont hidegen köpte ki a gép, így végül csak egyet tudtunk megfelezni. Sofőrt váltottunk, Meggenhofentől én vezettem, addig se zavart annyira, hogy éhes vagyok. A biztonság kedvéért vettem egy kétlövetű Mars csokit az útra, az jól működött.
Odafele is kiválóan működött a két töltéses megoldás, így visszafele se spiláztuk túl, ismét Parndorfot tűztük ki célul a második töltéshez. Ragyogó ötletnek tűnt, végül kiderült, hogy kapitális hülyeség: Parndorfban szerettünk volna vacsorázni, azonban arra nem gondoltunk, hogy meg kéne nézni a nyitvatartást. Kicsivel este fél 8 előtt érkeztünk, minden létező üzlet és kajálda 7-kor zárt. Vagyis ezt el... sinkófáltuk. A Seal fogyasztása bezzeg stabil volt, mint a Drei Wetter Tafttal belőtt séró: 100 százalékról 20-ra ezúttal 280 kilométer alatt merült le, ami ebben az esetben is 23,5 kWh-s fogyasztásnak felelt meg. Pont, mint korábban.
Kissé morcosan ültem be az autóba, hiszen egyrészt éhesen semmit nem jó csinálni, másrészt tudtam, hogy a feltúrt M1-esen keserves, végtelennek tűnő araszolás várt. Mivel a kaja kimaradt, nem vártunk annyit a töltéssel, 80 százalékig tankoltunk a BYD-t. Parndorf csak 200 kilométerre van Budapesttől, ráadásul tudtuk, hogy a terelés miatt lassabban lehet majd haladni, ezért biztosan kevesebbet is fogyaszt majd a Seal. Eseménymentes utunk volt hazáig.
Tehát
Mivel viszonylag sokszor landol nálam valamilyen formában elektromos tesztautó, már a túra előtt sejtettem, hogy egy modern villanyautóval a hatótávpara valójában nem igazán para. Magabiztosan daráltuk a kilométereket a Seallel, és a körülményekhez képest a fogyasztás is korrektül alakult. Ausztriában és Németországban is könnyen találtunk gyorstöltőt, ráadásul úgy, hogy útközben csak Ionity-n töltöttünk, más csak erősen indokolt esetben jöhetett volna szóba. Már a navigációs alkalmazások is könnyedén terveznek útvonalat úgy, hogy számolnak a töltéssel.
Mindeközben teljesen egyértelmű, hogy egy villanyautó abszolút nem arra való, hogy sokszáz, esetleg ezer fölötti kilométerre menjünk vele egy seggel, szerintem ezt senki nem vitatja. Ugyanakkor ez már rég nem egy stresszes műfaj: nem kell 90-nel idegesíteni a kamionosokat, nem kell spórolás miatt dideregni, hiszen egy kávé-cigi-mosdó szentháromság néhány perce alatt is értelmes hatótávot lehet beletölteni egy modern elektromos autóba. Bármikor lenyomnám újra.
A túra és a cikkek támogatója a BYD Magyarország.
