A legmenőbb amerikai vasak, szerintem – Második rész
Repülőgépmotoros szörny, amerikai MX-5, kólásüveg és egy animációs film fontos szereplője: a kedvenc amerikai autóim következnek.
Közzétéve:
2025. 07. 26. 18:12
Ahogy az előző gyűjtésnél is említettem, bár nem az Egyesült Államok autóipara termelte ki életem legnagyobb szerelmeit, azért nem esik nehezemre rajongani az amcsi cuccokért. Elkezdtem agyalni, hogy mikkel rotyognék be az álomgarázsomba, és hamar kiderült, hogy jóval több ilyen van, mint elsőre gondoltam. Bele se fértem egyetlen cikkbe, de semmi pánik, gondoltam, szerencsére van még elég hely a számítógépes interneten. Legutóbb öt autónál tettem éket a felsorolásba, és ahogy akkor ígértem, itt a folytatás. A lista ezúttal is maximálisan szubjektív: ezek nem az általános közvélekedés szerinti legfaszább amerikai autók, simán csak az én személyes kedvenceim. Enjoy!
Ha felvennéd a fonalat, az előző részt itt keresd:
Shelby Cobra – Amerika megalomán MX-5-öse
Úgy kerek a sztori, ha ott veszem fel a fonalat, ahol az előző alkalommal letettem: említettem, hogy erős a korreláció a Dodge Viper és a Shelby Cobra között. Idegesített is, hogy az előző ötösbe nem fért bele a Cobra, ott dőlt el végleg, hogy készítek második részt is. A legendás, kétüléses roadsterrel ugyanaz a helyzet, mint a Viperrel: a Cobra is egy olyan szerkezet, ami zsigeri, ösztönös módon igázza le a férfiember agyát.
Carroll Shelby legendás remekművében az a legnagyobb poén, hogy úgy lett az amerikai autóipar egyik legfényesebb csillaga, hogy az alapjai az Egyesült Királyságból érkeztek. Shelby látta a fantáziát az AC Cars kicsi, könnyű sportautójában, az Ace-ben, de úgy gondolta, hogy ebből többet is ki lehet hozni.
Shelby megkereste Charles Hurlockot, az AC Cars tulaját, hogy mi lenne, ha Ford V8-asokkal hevítenék fel az eleve nagyszerű Ace-t. Hurlocknak tetszett a biznisz, és ahogy mondani szokták, a többi már történelem. 1962-ben a Shelby American, a Ford, és az AC Cars összefonódásának gyümölcseként elkészült az első AC Cobra, ami később Shelby Cobraként lett világhírű.
A csővázas roadster még ma is borzasztóan félelmetes és brutális eszköz, a hatvanas években pedig egyenesen hihetetlennek tűnhetett. Gondold el: a létező összes biztonsági tényezőt nélkülöző, habkönnyű – az Mk I 916 kilós volt – sportautó legelső változatának orrába is 4,3 és 4,7 literes Ford V8-asokat lógattak. A kezdetben laprugós, később tekercsrugós szörny legkeményebb kivitelébe, a 427 S/C-be egy 7 literes, 492 lóerős V8-ast szereltek és 298 km/h volt a vége. Kegyetlen, rémisztő, csodálatos.
Hudson Hornet – Hudson doki
Na, a Hudson Hornet tipikusan az az autó, ami eszembe se jutna, ha nem szerepelt volna a valaha készült egyik legkirályabb animációs filmben, vagyis a Verdákban. Azt tippelem, hogy senkinek nem kell bemutatnom Doc Hudsont, vagyis Hudson dokit, a mogorva exversenyautót, akivel Villám McQueen Kipufogófürdőben fut össze, és aki később a fiatal versenyautó mentora lesz.
Bár a film nagyrészt kitalált eseményeken alapul, rogyásig pakolták valós alapokon nyugvó utalásokkal. A Fabulous Hudson Hornet elnevezés és az elsöprő versenysiker például nem a Pixar forgatókönyvíróinak agyából pattant ki.
1952-ben Marshall Teague az AAA (American Automobile Association) versenysorozatát úgy zárta, 13 versenyből 12-t megnyert, ezzel 1000 pontot vert a második helyezettre. A NASCAR-ban is versenyző Hudson Hornetekel összesen 48 alkalommal tudtak futamot nyerni a pilóták.
Feltűnhet, hogy Hudson doki rajtszáma nem egyezik egyik valós versenyautóéval sem. Az 51-es szám azonban egyáltalán nem véletlen: Marshall Teague 1951-ben állt először rajthoz egy Hudson Hornettel Daytona Beach-en. Teague nyert, és egyből el is nevezte Fabulous Hudson Hornetnek, vagyis Hihetetlen Hudson Hornetnek az autóját. Innen nézve talán senkinek sem meglepő, hogy miért döntöttek úgy a Verdák alkotói, hogy Hudson doki karakterét milyen autóról mintázzák.
Duesenberg Mormon Meteor – Eszményi égszakadás
Egy merőben más koncepció alapján készített, de a Cobrához hasonlóan minden aspektusában túlzó autó következik: a teljesen elborult Dousenberg Mormon Meteor. A sztori az 1930-as években Ab Jenkinsszel, a sebességrekordok megszállottjával kezdődött, aki a Duesenberggel közösen – és olajcégek támogatásával – megépítette a Duesenberg Specialt, hogy rekordot döntsön vele.
A 7 literes, 400 lóerős sornyolcassal (jól olvasod) szerelt Duesenberg Special sikeresnek bizonyult: Jenkins 1935-ben két rekordot is megdöntött vele. Bonneville-ben megdöntötte az egyórás és a 24 órás hosszútávú sebességrekordot is: előbbit 247,79 km/h-s, utóbbit 218,18 km/h-s átlagsebességgel.
Jenkins azonban többet akart: átalakíttatta a Duesenberg Specialt, és nem aprózta el. Az eredeti motor helyére egy 26 literes, V12-es, 750 lóerős Curtiss Conqueror került, egyenesen egy repülőgépből. Így született meg a gyönyörű és pusztító Duesenberg Mormon Meteor, amivel további elképesztő rekordokat döntöttek.
Továbbra is a hosszútávú sebességrekordokra fókuszáltak: 500 kilométeren 264,69 km/h-s átlagot értek el. 1937-ben Ab Jenkins és Louis Meyer 253,1 km/h-ra javította a 24 órás rekordot. Később a Mormon Meteorból kikerült a V12-es repülőmotor és visszaalakították utcai használatra. A pompás Duesenberget később felújították, és a mai napig nagyszerű állapotban van.
Ford A-modell – Minden hot rod őse
Henry Ford és a Ford Motor Company az 1900-as évek elején alapjaiban reformálta meg az autógyártást a futószalagon, gyorsan és olcsón gyártható T-modellel. A világ mai napig egyik legsikeresebb autója után ismét óriásit kellett gurítani és ez sikerült is a Fordnak. A T-modell utódja az 1927-ben bemutatott A-modell lett, ami elődjéhez hasonlóan felháborítóan sikeres lett: közel 5 millió darabot gyártottak belőle.
Nálam azonban nem a klasszikus történelmi jelentősége miatt akadt be a típus, hanem azért, mert ezzel és a Ford Flathead V8-asával indult el a világ egyik legmenőbb tuningirányzata, egyben életstílusa, hot rod kultúra. A receptet talán senkinek nem kell bemutatni: betolták a garázsba a Ford A-modelleket (és T-ket, illetve B-ket) és erősebbé, gyorsabbá és nem utolsó sorban menőbbé és látványosabbá faragták őket.
Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy az A-modellekről lekapták a sárvédőket, leültették őket, leszerelték a tetőt és alacsonyabb szélvédőt, illetve szélesebb felniket és nagyobb gumikat szereltek rájuk. A hot rodozás a harmincas évek óta töretlen népszerűségnek örvend, és szerencsére nem feledkeztek meg a legnagyobbról: a Ford A-modell a mai napig az egyik legnépszerűbb tuningalap. A The Beach Boys még egy komplett albumot is elnevezett a mokány Fordról: a Little Deuce Coupe cím az 1932-es Ford A-modell becenevéből jön.
Chevrolet Camaro – A legszebb kólásüveg
Rengeteg amerikai izomautó létezik, amiért könnyű megveszni: ott a Charger, a GTO, a Cuda, a Nova, meg még sokan mások. Mindegyiket adom, de nálam az abszolút favorit a Chevy Camaro. A Mustangnál és a Corvette-nél egyáltalán nem tudtam dönteni, hogy melyik a legzorallabb, a Camarónál viszont könnyen: egyértelműen az 1969-es a csúcs, és senki nem tud meggyőzni az ellenkezőjéről.
Az első generációs, 1966-ban bemutatott Camaro a Mustanghoz hasonlóan pony carként kezdte a pályafutását, a vadabb verziók később érkeztek. Az eleve hibátlan arányú, zseniális forma 1969-ben ért zenitre: a Camaro ekkor kapta meg a süllyesztett fényszórókat, a látványos díszrácsot és egyéb apróságokat.
Az 1969-es, polgári Camarók közül egyértelműen az SS az ász – ha nem nézzük az olyan különleges változatokat, mint a COPO-k és Yenkók. A nagyobb, 396-os (6,5 literes) V8-assal szerelt SS még mai szemmel nézve is tisztességes 375 lóerőt tudott, miközben felháborítóan csinos darab volt. Viszonylag kicsi az esély arra, hogy a közeljövőben beszerzek egy valódi 69-est, egy kisebbet azonban beszereztem: a Lego korábban kiadta egy Camaro Z/28-at, aminek nyilván nem tudtam ellenállni, úgyhogy megvásároltam.
