hirdetés

A mentor-tanítvány dinamika egy unalomig ismert recept Hollywoodban, ennek ellenére tény, hogy az F1 - A film érdekes felütéssel kezd. Az abszolút sereghajtó kiscsapat, az Apex GP nehéz helyzetbe kerül: muszáj legalább egy futamgyőzelmet szerezniük a szezon végéig, különben a tulajdonosok eladják az istállót. Ha ez a feladat önmagában ne lenne épp elég lehetetlen, a csapat vezérpilótája szezon közben lelép, így a tehetséges, de tapasztalatlan fiatal versenyző, Joshua Pearce (Damson Idris) mentor nélkül marad. Az Apex GP ekkor - amolyan utolsó mentsvárként - szerződteti a régen hatalmas reménységnek tartott, de mára lassan kiöregedő lecsúszott pilótát, Sonny Hayest (Brad Pitt). Innentől a Pearce és Hayes között feszülő gigantikus kor- és tapasztalatkülönbség magával hozzá a szokásos ellentéteket, a bizonytalan jövő és az eredménykényszer pedig a csapat és a versenyzők között is feszültséget szül.

Kifejezetten jó ötlet, hogy a film a világbajnoki győzelemért folytatott harc helyett egy fennmaradásért küzdő kiscsapat mindennapjait helyezi a középpontba. Ez kellő egyediséggel dobja fel az egyébként ismerős alapfelállást. Legyünk azonban őszinték: az F1 - A filmet senki sem a története miatt fogja megnézni, ezt pedig a marketingesek is jól tudták. Már a forgatás idején az folyt a csapból, hogy a stáb közel két szezonon keresztül együtt élt és lélegzett bajnokság mezőnyével, a versenyjeleneteket mind valós körülmények között, valós helyszíneken vették fel, a történetben valódi F1-es versenyzők és csapatfőnökök is megjelennek, a film egyik producerét pedig Lewis Hamiltonnak hívják. A premiert megelőző hónapokban már arról cikkeztek az újságok, hogy ez lesz a valaha készült legautentikusabb Forma 1-es film, az előjelek alapján pedig joggal bízhattunk benne, hogy ez valóban így is lesz.

Épp ezért hatalmas meglepetés, hogy az F1 - A film pont sportszakmai szempontból sikerült különösen gyengén. A sportág rajongójaként meggyőződésem, hogy a film írói egész életükben egyetlen Forma 1-es futamot láttak, de annak is elaludtak a közepén. A nagy alapvetések nagyjából a helyükön vannak, de a mélyebb rétegek hemzsegnek az arcpirító pontatlanságoktól és hibáktól. Csak hogy néhány példát említsek: a film elfelejti, hogy az F1-es csapatok nem tesztelhetnek az aktuális autójukkal év közben, hogy az egyik pilótát érintő stratégiai döntésekért nonszensz a másik pilótát hibáztatni, vagy hogy a verseny szándékos, többszöri manipulálása az egyik legdurvább kihágás a sportágban, amit általában kizárással és eltiltással büntetnek. Ha az F1 film a fociról szólna, 11-esnél sorfal állna a kapu előtt, a bíró 22 piroslapot tartana magánál, hogy mindenkinek jusson, a szupertitkos győztes taktika pedig az lenne, hogy az egyik játékos elrejti a meze alá a labdát, majd besétál vele az ellenfél kapujába.

A helyzetet tovább rontja, hogy az F1 film készítőinek láthatóan halvány fogalma sincs arról, hogy az emberek miért szeretik a motorsportokat. Odáig sikerült csak eljutniuk, hogy a balesetekről szóló videókat általában sokan nézik a YouTube-on, így roskadásig pakolták ütközésekkel a filmet. Dráma kell? Csatt! Feszültség kell? Csatt! Izgalom kell? Csatt! Egyszerűen nincs más eszközük a figyelem fenntartására. Ja igen, van egy szexjelenet is.

A fentiekből az érződik, hogy az F1 - A film nem a sportág rajongóinak szól - de akkor mégis kinek? Ki fog rá jegyet venni, ha nem ők? Azért játsszunk el mégis a gondolattal, hogy valaki úgy ül be a moziba, hogy semmit sem tud a Forma 1-ről. Ő vajon jól fog szórakozni?

Azt mindenképp el kell ismerni, hogy a főbb szerepekben parádés színészi alakításokat kapunk. Brad Pitt, Damson Idris és Javier Bardem egyaránt brillírozik - a film élvezeti faktorát nagyrészt az ő játékuk adja. Ettől még viszont tény, hogy ha a motorsportos körítést figyelmen kívül hagyjuk, a történet csak üres, elnagyolt konfliktusokat görget maga előtt.

A legfőbb mozgatórugó talán a két versenyző, Pearce és Hayes közötti súrlódás lenne, de ez a szál a film egyik gyengébb pontja. Az egyik jelenetben még utálják egymást, a következőben szinte puszipajtások, a harmadikban pedig már megint fújnak egymásra, csak azért, hogy a negyedikben varázsütésre ismét kibéküljenek. Szólhatna a film Sonny Hayes személyes drámájáról is, de ehhez messze nem mélyülünk el eléggé a karakterében. Lehetne a lényeg a főbb szereplők jellemfejlődése, de ilyen szinte egyáltalán nem történik. Állhatna a középpontban egy antagonista elleni harc, de ilyen karakter csak a cselekmény utolsó negyedében tűnik fel, túl későn.

Egy szó mint száz: az F1 - A film képtelen eldönteni, hogy miről és kinek akar szólni. A sportág rajongóit halálra fogja idegesíteni a megszámlálhatatlan bugyuta hiba, az egyszerű filmkedvelők számára pedig - a remek színészi alakításokon túl - nem szól valódi érv mellette.