Pedál Pista
Pedál vidéken nőtt fel, a nyolcadikos ballagására kapta első biciklijét, egy félverseny Csepelt. A középiskolát már Pesten végezte, így a biciklizés csak a nyári időszakokra korlátozódott. A sorkatonaság letöltése után a vendéglátásban helyezkedett el. Ezzel együtt járt a késői nyitva tartás, és a napi másfél órás éjszakai bkv-zások. Megoldást kellett találni, így tért vissza Pedál mindennapjaiba a kerékpár. A másfél óra negyven percre rövidült, és még bérletre sem kellett költeni. A közlekedési eszközből fél év után munkaeszköz lett, mert Pedál felmondott, és beállt biciklis futárnak.
Bő másfél évet töltött egy kis magáncégnél, majd 2002-ben beállt a Hajtás Pajtáshoz. 2006-ban Pedál úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, és Skóciába költözött. Kint visszatért a vendéglátáshoz, először mint mosogató, később mint szakács. Itt már a kezdetektől biciklivel járt a munkába. Ahogy meséli, ott más típusú a kerékpáros kultúra, mivel a teljes közlekedés üteme nyugodtabb. A biciklizők többsége inkább túra jelleggel teker, de így is sokkal több a kerékpársáv, és az autósok is nagyobb oldaltávokkal előznek. Igaz az útburkolat minősége elmarad az itthonitól, sokkal érdesebb az aszfalt. A vonaton nem kell fizetni a kerékpárszállításért, sőt a nagyon leterhelt időszakokban plusz kerékpáros kocsit is csatolnak a szerelvényhez. Amikor először utazott ki, még a Csepeljét vitte, némileg átalakítva, de a hazautak alkalmával mindig vitt, vagy hozott egy másik biciklit. Kint kezdett el fixizni és spd-t (a cipő hozzákapcsolódik a pedálhoz) is használni.
Mikor 2008-ban hazajött, első útja a Hajtás Pajtásba vitte, ahol szinte egyből újra munkába állt. Sokáig napi nyolc órában szállította a csomagokat, az utolsó években a továbbtanulása miatt ez hat órára szűkült. Pedál azt mondja, a futárkodás fizikailag csak az első egy-két évben terheli meg az embert, utána hozzászokik a szervezet a napi 80-100 kilométer tekeréshez. Egy sűrű nap inkább mentálisan tud igazán leterhelő lenni, mivel szinte folyamatosan figyelni kell a forgalom másodpercről másodpercre változó tényezőire. Dolgozott diszpécserként, vagy ahogy ők hívják DJ-ként, betanítóként és pénzügyi segítőként is.
Akit beszippant ez a világ nehezen szabadul. Egy olyan életforma és társaság, amiben nem lehet félig benne lenni. Mindenkit befogadnak, de aki csak menőségből áll futárnak, és nem éli meg sajátjaként ezt az életérzést, hamar lekopik. Nincsenek magasztos célok, nincsenek igazán klikkek sem, nincs széthúzás a különböző futárcégek között, az összetartó erő a mindennapi kerékpározás.
Hogy telik egy futár napja?
Reggel nem feltétlenül a központban kezd, csak beszól rádión, hogy hova menjen csomagért. Elmegy érte, elviszi a címre, és jelentkezik a következőért. Szélben, hóban, fagyban, de időre el kell juttatni a csomagot. Nem ritka, hogy többmilliós pályázati anyagokat, vagy titkos dokumentumokat visznek igen feszes határidőre a megadott helyre. Mivel a legkevésbé sem nevezhető helyhez kötöttnek ez a munka, ezért a munkaidő végének a helye is változik. A diszpécserek rendesek, igyekeznek nem Kőbányára háromnegyed hatra küldeni azt, aki elvileg hatkor végez, és a harmadik kerületben lakik, de azért ilyen is megtörténhet.
Pedál végül tavaly, 34 évesen hagyta abba a futárkodást. Ennek egyetlen oka volt, az anyagiak. A futárkodás fénykorában, 2003 és 2006 között egy nap legalább tizenkét munka jutott egy átlagos napra, míg 2013-ban már a napi tíz jónak számított. A kis cégek, akik korábban sok futárt dolgoztattak, eltűntek a piacról. Akik maradtak, azok is kétszer meggondolják, hogy el kell-e küldeni valamit. A futárcégek száma stagnál, az alkalmazottak száma pedig lassú ütemben csökken. A biciklisfutár-cégek ugyan igyekeznek szélesíteni a szolgáltatásokat, jellemzően kargókkal, hogy nagyobb és nehezebb küldeményeket is tudjanak szállítani, de a motoros és autós cégek közül is sokan nyitottak a bicikli felé, mivel gyorsabb és olcsóbb. A kialakult piaci helyzet, és a teljesítményfüggő munkabér eredménye lett az, hogy Pedál fizetése tavaly, jóval százezer forint alatt maradt havonta. Ezen kívül ugyan kapott még utalványt és szervizköltséget is, de ebből így is csak nagyon szűkösen lehet megélni.
A futárkodás végeztével Pedál Pista egy sportáruház kerékpárosztályán kezdett el dolgozni, de ez a munka végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most, a katonai tapasztalatoknak köszönhetően, egy katonai felszereléseket árusító boltban eladó. Ez már stabil megélhetést biztosít, de azért vannak további tervei, és folyamatosan képzi magát. A futárkodás adta szabadság és pörgés hiányzik neki, a napi mókuskerék miatt kicsit beszűkült a világ előtte. A bringázás jelenleg csak közlekedési- és sporteszközként van jelen az életében.
Ennyi év persze nem múlik el lenyomat nélkül, jelenleg is négy kerékpárja van, mindegyik Bianchi. Két, korábban futárkodásra használt városi; egy nyári, régi acélvázas országúti sárvédőkkel, kétszer hétsebességes váltóval és egy téli acél országúti, ami fixi, agydinamóval. Ezeken kívül van egy sportolásra használt, és egy nagy becsben tartott gyári állapotában megőrzött darabja is.
Kiscsúcs
Kiscsúcs életének sokáig nem volt része a bringa. Programtervező matematikusnak tanult, de úgy érezte, hogy a gép előtt ülve nagyon kiesik a világ ritmusából, ezért halasztott egy évet. Kellett valami, ami az emberek között tartja, ezért 2004-ben elkezdett biciklizni, sőt rögtön futárkodni, a bátyja cégénél. Ez tökéletes ellentéte a programozásnak, ahol beszorul az ember a saját mikroklímájába, és nem érik külső hatások.
A futárkodásban folyamatosan külső ingerek érik az embert. Rengeteg, sokszor érdekes figurával lehet találkozni. Ez a fajta munka feküdt Kiscsúcsnak, ezért a következő évtől a futárkodás mellett folytatta a tanulmányait. Diploma után sem hagyta abba a tekerést, azóta is egész állásban futárkodik, de mellette otthonról programoz. Ez úgy néz ki, hogy reggel felkel bringára pattan, nyolc órán át kézbesíti a csomagokat, aztán este leül a gép elé. Még így is marad ideje szórakozni, és további energiáit lekötni, például egy baráti focizással.
Kiscsúcs szerint önmagában a futárkodás anyagilag nem egy fenntartható létforma, vagy legalábbis jó néhány nadrágszíjat meg kell hozzá húzni. A futároknak nagyjából a fele próbálja valami más munkával is kiegészíteni a keresetét. Aki nem, az pedig koplal, hogy meg tudjon venni valamit.
Mostanában fontolgatja, hogy tíz év után felhagy a futárkodással, de nem tudja elképzelni, hogy ezután már csak a gép előtt ülne. A programozás marad, mellette valami olyan munkát keresne, ahol emberekkel kell kommunikálni. A bringás szubkultúrából semmi esetre sem szeretne kiszakadni. A közös bandázások, bulik, sportprogramok pörgetik komoly közösséget kovácsol.
Bringás baleset?
Kiscsúcsnak is volt balesete, nem ő volt a hibás. De, ahogy az autósnak is lehet rossz napja, úgy persze a biciklisnek is. Ha a bringás sodorja magát veszélyes helyzetbe, az sem feltétlenül túlvállalásból fakad, van, hogy egyszerűen csak nem adja ki. Igaz, itt nincs gyűrődőzóna és légzsákok, ezért a tét is magasabb.
Szerinte a bringázás egyre jobban része a városi létnek, nem véletlenül választják egyre többen. Szerencsére évről-évre egyre kevésbé gerillaharc. Az autósok toleránsabbá válnak, jó irányba halad a közös közlekedés. Az átlag biciklisek előtt pedig egyre jobban kinyílik a futárok világa. Az egyszerű biciklisek is átérzik az adrenalinbombát, amit egy biciklis rendezvény, például egy futárverseny nyújt. Ezek a versenyek egyébként sokszor túlvállalások, itt mindenki sokkal tovább feszíti a határait, mint egy munkanapon. Ettől is működik a show. Alapvetően ugyan ezek is a belső futárköröknek szólnak, de szeretettel látnak mindenkit, aki érdeklődik. Sőt, már kívülállók is rendeznek ilyeneket.
Kiscsúcs most csinálja az autós jogosítványt. Nemcsak azért, mert társadalmi elvárás, szándékozik is autót vezetni. Csak azért várt ennyit vele, mert eddig mindig elsikkadt a fontosabb dolgok mellett. Egyébként is a belvárosban lakik, ahol értelem szerűen bringával közlekedik. Három biciklije van, mindegyik olasz. Egy dolgozós, egy templomba járós (azaz szép, becsben tartott), és egy fixi. Utóbbit kifejezetten pályahasználatra szánja, de mivel nem tagja egy bringás klubnak sem, nyílt nap pedig csak elvétve akad, ezért ritkán tudja használni. Pedig szeretné.
Az ex-főállású futár és a programozó matematikus után jön a bicikliversenyző térinformatikus és a biciklisfutár zenei producer. Lapozzon!
Heki
Heki már gyerekkorától érdeklődött a biciklik iránt, de először inkább csak a gép és a szerelés vonzotta. Meg is kapta apukája harminc éves Favoritját, és nekiállt faragni. Az eredmény mai szemmel nem lenne túl kívánatos, össze nem illő alkatrészek, sárgára színterezett váz, de sokat tanult az építgetésből. Heki tizennégy éves volt, amikor anyukája azzal állt elő, hogy elkezdhetne bringázni egyesületben, mert a kolléganője fia is teker, és nagyon szereti. Így került a BVSC-be. Júniusban kezdte, júliusban győzött egy időfutamon. Heti hat-hét edzés, nyáron napi kettő, nem meglepő, hogy hamar le is dobott magáról tizenöt kilót.
Tizenhat éves volt, amikor elege lett a lassú és unalmas tömegközlekedésből, ezért biciklire váltott. Érettségi után megkérdezte a házukban a gondnokot, aki biciklis futárkodott, hogy nem lehet-e nyárra beugrani. Persze nyáron nincs munka, így tovább kellett keresgélnie. Közben kiderült, hogy nem nyert felvételt az ELTE geográfus szakára, muszáj volt valamit kezdenie magával, a Recycle nevű kétfős futárcéghez sikerült bekerülnie. Munka alig volt, ezért amikor áthívták a Hercehurcába, könnyű szívvel ment. Itt ideiglenesen megüresedett egy hely, mivel egyik futáruk, Ninja, kosarában Fixi nevű kutyájával elment Lengyelországba a futár világbajnokságra. Sajnos a Hercehurcától menni kellett valamivel több mint két hónap után, de rendesek voltak, és átszóltak a Hajtás Pajtáshoz, hogy van egy srác aki jól megy, nézzék meg. Itt egyből közölték vele, hogy sajnos nincs hely, de megkérték, hogy ugorjon el kifliért. Amíg távol volt a DJ (diszpécser), aki Heki egyik csapattársának apukája volt, szólt, nehogy elengedjék mert a srác versenyző, nagyon tud menni. Így végül felvették.
A következő egy évben Heki teljes munkaidőben tekert, és közben készült az emelt szintű felvételire. A felvételi ezúttal sikerült, be is iratkozott geográfiára, a következő hét évben a Pajti és az egyetem osztoztak a nappalokon. Így sem lehetett rá panasz, sorra nyerte az Alley Cateket (futárversenyeket). Mivel a kevesebb munkaórával kevesebb pénz is járt, ezért az utolsó években pohárszedéssel és más esti alkalmai munkákkal egészítette ki a fizetését. Néha dj-zett is, sőt volt, hogy 8-9 óra bringázás után átült egy riksára, és hajnalig hajtotta.
Az egyetemen a térinformatika kezdte igazán érdekelni, de mivel nem volt még ilyen szakirány, ezért kutató geográfusként végzett. A térinformatikai irányba továbbképezte magát, diplomamunkája egy webes kerékpáros útvonaltervező volt. Nagyon élvezte a futármunkát, de végül dönteni kellett, jelenleg egy nagy cégnél dolgozik, mint térinformatikus.
Áhítattal beszél a biciklizésről, a futárkodásról, a futár szubkultúráról. Jelenlegi munkáját nagyon szereti, de a futárkodás adta szabadságot nem tudja semmi pótolni. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma munka. Érzed az arcodon, ahogy változik az időjárás, nem tudod egy percre sem elveszíteni a várossal és a környezettel való kapcsolatot. Kialakul egy bio-GPS, mindent tudsz a városról. Mi, hol van? Hol, kik a recepciósok? Hol adják a legjobb jattot? Hol nem engednek be vécére? Ha többet lehetne keresni napi nyolc óra futárkodással, elgondolkozna a váltáson, de legszívesebben félállásban azt csinálná amit most, a másik felében pedig tekerne.
Nem tudsz visszaadni, kedves futár úr?
A futárnak alapesetben saját pénzből kell visszaadnia. Hónap elején, és hónap végén is. Hónap végére pedig gyakran előfordul, hogy csak pár ezer forint marad a futár tárcájában. Ha szól előre a megbízó, hogy tízessel vagy húszassal fizet, akkor persze visz magával a futár, de ha nem, és ez ott derül ki, akkor azt éreztetik, hogy örülhet, hogy nem rúgnak belé. Másik véglet a „jajj, kedves futár úr”. Ilyen például, ha negyedóra maradt egy milliárdos pályázat leadási határidejéből, és a futár gyorsaságán múlik a cég jövője.
A néhány negatívum ellenére, Heki szerint így is az egyik legjobb munkahely egy futárcég. Az emberek kompromisszumképesek, a vezetők emberiek. Nem véletlenül, ők is ugyanúgy dolgoznak az utcán is. Munkaidőn kívül pedig megy az együtt bandázás, bulizás, a punkoskodás.
Hekinek nincs jogosítványa, mert eddig nem volt rá szüksége. Most már lenne, ezért tervezi, hogy nekiáll megcsinálni a közeljövőben. Az autósokról egyébként az a véleménye, hogy nagyon pozitív irányba változott a hozzáállásuk a bringásokhoz az elmúlt tíz évben. 2000 környékén még alig volt bicikli az utakon, akik nap mint nap tekertek, legalább arcról ismerték egymást. Ehhez képest most már rengetegen tekernek, szinte mindenhol. Heki szerint, ha kiszámíthatóan megy az ember, akkor nincs gond, és a buszsofőrök is jó fejek. Amennyi hülye autós van, annyi hülye a bringások között is van.
Ennyi év versenyzés és futárkodás után Hekinek szép kis bringagyűjteménye lett. Körülbelül nyolc bringa és még egy köbméternyi alkatrész. Van egy full karbon országútija, két klasszikus pályabiciklije, egy időfutam pálya, két cyclocross (félterep-verseny), egy nyári és egy téli dolgozós fixije, és még van ami kölcsön van adva. Ha tudná hol tartani, szívesen venne egy cargót is. Korábban dolgozott ilyennel, sőt még a Bánki Tóra is eltekert vele fesztiválozni, de a hatodikra felvinni nagy mutatvány lenne.
Sabák
Sabák nagyon sokszínű figura. Ha a forgalomban meglátja valaki, biztosan azt gondolja, hogy futár, pedig már nem. Zeneszerző és zenei producer. Persze van kötődése a futár világhoz. A kétezres évek elején Buppával, a rapper futárlegendával, a Bubi-bázis atyjával, és dj. Mangóval megcsinálták az IMMC futár-rap csapatot. Ekkoriban Sabák is klasszikus futár volt egy fél évig, a Hajtás Pajtásnál tekert. Aztán elutazott Kínába egy hónapra.
Mikor hazajött, fotósnak kezdett tanulni. A suli péntekenként volt, a hét többi napján pedig négy órában DVD-futárkodott. Annyi volt a dolga, hogy minden nap körfuvarba megy és felveszi, illetve leadja a DVD-ket. Ezután még kicsit maradt a szakmában, egyedüli futár volt egy grafikai cégnél. Összesen három telet nyomott le futárként, de a szubkultúrában azóta is benne van. A futár szervezkedésekből aktívan kivette a részét, legyen az tábor, kirándulás, farsang, vagy egy átlagos toldis buli.
A korai punk évek
Minden csak hozzáállás kérdése. Az első években, ameddig ment a punkoskodás a futárok között, a kreszt elég rugalmasan kezelték. Sabáknak is voltak konfliktusai, például egy klumpás IFA sofőrrel a Margit-hídnál, meg néhány kergetőzés, de azóta az autósok és a bringások hozzáállása is sokat fejlődütt. Egy durva balesete volt, saját hibából, egy esős napon megcsúszott a villamossínen. Akkor még az idegek is megsérültek a kezében.
A fotózás végül nem kötötte le Sabákot, ezért másik hobbija, a zene felé nyitott inkább komolyabban. Tíz éve kezdték a Studió H nevű hangstúdiót, ahol filmek, reklámfilmek és zenekarok felvételeit és utómunkáit csinálják. Sabák stúdió alkalmazott zenészként játszott a Kamu zenekarral, a Másféllel és a Rewind partysorozattal. Buppával kitalálták az Omnifix nevű formációt, aki végül kihátrált, de így jött össze a Fixi4, ami azóta már öt főre hízott. A Fixi4 zenészei egyébként háttérfomációként, Amoeba néven rendszeresen játszanak más zenekarokkal és a Slam Poetryken is.
A zene mellett a bringázás megmaradt, mint közlekedési eszköz. Sabák még a jéghoki edzésekre is ezzel jár, csak ügyesen kell felpakolni a cuccokat. Vannak helyzetek, amikor persze nem lehet megkerülni az autózást, ilyen például a hangszerszállítás. Sabáknak van jogosítványa, vezet is. Korábban volt egy Renault 19-ese, de mióta az kirohadt alóla, maradt a kölcsönkocsi, vagy a taxi. Heti egy-két alkalommal még ez is olcsóbb, mint egy autót fenntartani. Egy kisbuszt, a szélesebb felhasználási lehetőség miatt, el tudna képzelni.
Autósként jobban figyel a bringásokra, mint az átlag vezetők. Tudja, hogy meddig tart a bringások komfortzónája. A budapesti közlekedésen egyébként úgy érzi lenne fejleszteni való, bringás szemszögből, mert aránytalanul sok az autó a belvárosban. Nemrég New Yorkban töltött néhány hónapot, ahol szintén bringával közlekedett. Ott szinte mindenhol van bicikliút az autóút és a járda között, de a rendőrök komolyan veszik, hogy csak itt lehet bringázni. Sabákot is megbüntették, amikor egyszer felment a járdára. Mivel a tárgyalás időpontjában már itthon volt, és erről levelet írt, a büntetést elengedték. Legalábbis most úgy tűnik.
A többiekkel ellentétben Sabák nem halmozza a bicikliket, mindig szigorúan csak egy volt neki, és sokszor más levetettje, vagy kölcsön. Most is egy sokat látott fehér országútija van, és addig akarja használni, ameddig ki nem hullik alóla.
További cikkeink
