hirdetés

A 996-os Turbót idézi az első spoiler

Szúrós, hideg veríték csurog végig a hátamon. Izzasztó a bohócülés
műszálas huzata, az orfűi tó felett befülledt nyári pokol épp most
pukkan ki súlyos esőcseppek formájában. A Lambo-ajtó bőrkárpitja már
teljesen elázott, de a tüdőmre egy jeti lábaként telepedő, fullasztó
légnyomás nem enyhül. Most már rettegek.

Épp ötödször próbálom a Sony lencséjébe mély meggyőződéssel, baki
nélkül elmondani, hogy összkerekes, ezért nem zavar a szakadó eső,
mehetünk autózni. Tamás, az operatőr és a milliós kamera lassan
teljesen elázik, rémesen sajnálom őket, de a nyelvem nem akar
engedelmeskedni. Egy teljesen egyedi, tizenegymilliós, 350 lóerős,
kölcsön-Porschéban ülök, egy igényesen tuningolt, farmotoros
sportkocsiban. Nem zavar az eső… Hát persze. Mégis kit akarok
átverni?

Nemcsak a parkoló, de a Mecsek királya is

Dehogynem zavar. Minden zavar: az eső, a kamera, a Mecsek, a
Porsche. Ebből egy is elég, hogy megremegjen a hangom és a kezem. Hogy
az esővel mi bajom, azt talán nem kell magyarázni, a kamerától pedig
olyan lámpalázam van, hogy a hónom alatt simán fel tudnék robbantani
egy higanyos hőmérőt. A 911-es és a Pécs környéki szerpentinek pedig
úgy vonzanak, mint anno a zűrös csaj a gimiben. Már az elején
tudtam, hogy baj lesz belőle, de képtelenség volt neki
ellenállni.

Előtérben a K&N légszűrőszett. 19 colos az Antera felni, ultraperes a Dunlop gumi

Azért vagyunk itt, hogy kiderítsük, az első igazán puha, már
vízhűtéses és félig Boxster 911-esnek mennyire erős a karizmája, el
tud-e csábítani olyan menetteljesítményekkel, olyan lóerőadatokkal,
amelyek ma már annyira nem is különlegesek? Aztán az is nagyon érdekel,
hogy tíz év használatban mennyire fáradt el az elnyűhetetlen sportautó?
De legfőképpen arra vagyok kíváncsi, hogy mennyit javítottak rajta a
tuningkiegészítők − már ha javítottak egyáltalán.

A lehetőséget ismét a pécsi
O.CT tuningműhelynek
köszönhetjük, az ő demóautójuk ez a Porsche, benne minden földi jóval,
aminek a forgalmazásával, beépítésével foglalkoznak. Védőfólia és
dekoráció, optikati kiegészítők, futómű- és motortuning, kipufogó,
felni és persze fékrendszer. Ez szerepel a kínálatban, és ezek nagy
részében kínál is valami csemegét ez a Porsche.

Csodálatos a Supersprint kipufogó hangja

De mi lesz, ha mérgező ez a sok csemege, ha nem javítanak, hanem
rontanak az autón? A Porsche híres arról, hogy minden modelljének
minden egyes alkatrészét addig finomítja, teszteli és hangolja, amíg a
kész autó egy harmonikus egységgé válik, ahol a motor, a váltó, a
kormányzás, a futómű és persze a fékrendszer csak egy célt, az
élvezetesen gyorsan haladást szolgálja. Alkatrészeik tudását sváb
következetességgel csiszolják egymáshoz, a főbb egységek képességei
között érzékeny egyensúlyt hoznak létre.

Jöhet akármilyen igényes cuccokból építkező tuning, ezt a kényes
egyensúlyt csak felborítani lehet − gondoltam én, s ezért voltam
különösen kíváncsi az OCT Porschéra. Mert ennél igényesebb
alkatrészekből építkező tuning-Porsche itthon nem nagyon akad.

Csupa sportos kiegészítő: kagylóülés, négypontos öv, bukókertet

Az utastérben néhány − szerintem felesleges − karbonmatricát
leszámítva csupa Porsche- vagy homológ versenytartozékot találok. A
légzsákos, extra kormány egy mérettel kisebb, mint az eredeti volt,
mögötte szép alufülek az automata váltó kézi vezérlésére. Ez a 400 ezer
forintos extra is a Porsche-tartozékok katalógusából való. Méltó párja
a gravírozott alu kézifékkar, ami csupán a kormány árának negyede, de
sokat javít az összképen.

Ennek a kocsinak a belseje eredetileg bőrös és zöld volt, feltűnő,
de szép pisztáciazöld. A harsány szín az eredeti ülések száműzése, a
szőnyegek és kárpitok cseréje után teljesen elveszett az utastérből.
Helyére a fekete katonás, versenyautós funkcionalitása költözött. Elöl
GA kagylóülések és négypontos OMP övek várnak ránk, hátra pedig egy
bukókeret került.

Látványos, de nem könnyíti meg a beszállást a Lambo-ajtó

A teátrálisan feltáruló Lambo-ajtók mögött összességében igényes és
célszerű utastér fogad. Kint nem csupán a felfelé nyíló ajtók miatt
több a látványelem. Ha eltekintünk a matricázástól, a matt fehér fólia
önmagában is különleges megjelenést ad a kocsinak, de igazán vaddá a 19
colos, fehér Antera felnik és a Speed-Art optikai csomag teszi.

Mini szoknya a küszöbön, első-hátsó lökhárító és kiegészítő szárny:
ennyi jött a sebesség művészeitől. A szett precízen illeszkedik,
látványos, de nem hivalkodó, egyedi, mégis nagyon gyári hatást kelt. Ez
nem csoda, ugyanis a korabeli 911 Turbo megjelenéséhez hasonlít. Nekem
a Turbo felirat nélkül kicsit sok így ez a külső, de ebben nem vagyok
mérvadó: sportautó nem show-elemekkel, hanem rejtett értékeivel tud
elcsábítani, az OCT Porsche viszont tuningkiállításokra jár.

Szépen illeszkedik az utólagos lökhárító

Az agyzsibbasztóan dübörgő basszussal, villogó stroboszkóppal és
vakító neonfénnyel tömött sportcsarnokokban nehéz az egy g feletti
keresztgyorsulás vagy a 0−100-as sprint eredményeivel villogni, pedig
ez a Porsche igazán ebben jó. Rejtett értékeire csak versenypályán vagy
kanyargós szerpentineken derülhet fény.

Futóművét keményebb szilentekkel, a KW kínálatából vett vastagabb
hátsó kanyarstabilizátorral és az elmaradhatatlan KW Variante 3
gólyalábakkal tuningolták. Az eredmény könnyfakasztó és velőtrázó
egyszerre. Még délelőtt Pécsről Orfűre tartottunk, amikor a kocsi és az
OCT tulajdonosa megmutatta, mire képes. A Remeterétre vezető
szerpentinen, az egykori legendás helyi felfutón a helyiek
magabiztosságával terelte kocsit.

Sokat ültet rajta a KW Variante 3 futómű

Jelentősen leromlott a pálya minősége, amióta nem rendeznek itt
gyorsasági futamokat, ezért a rövid egyenesekben szüntelenül liftezett
a karosszéria. Mire felértünk, a hasüregem belső szervei olyan
mértékben kavarodtak össze, hogy belgyógyászt akartam hívni a
kibogozásukhoz. Rázott az autó, persze, de akkor is bámulatos volt,
hogy az elöl 9, hátul 11 col széles úthengerek egy röpke pillanatra se
veszítették el kapcsolatukat az úttal. Olyan erővel passzírozta őket a
gátló az aszfaltra, hogy attól féltem, beszakad alattuk az útburkolat.
A másik döbbenetet az okozta, hogy minél gyorsabban mentünk, annál
inkább kisimultak a vertikális mozgások.

A hatalmas rémisztő segg

A kanyarokat lényegében karosszériadőlés nélkül veszi a 911-es, és
nem azért, mert olyan lassú a tempó. Minden élesebb fordulóban
megcsúszik egy kicsit a kocsi, az első kerekek minimális radírozása
után a fara, az az átkozott, hatalmas fenék lendül a szalagkorlát felé.
De Gábort, a tulajdonost ez a legkevésbé sem zavarja. Az
összkerékhajtás ilyenkor az alap 5 százaléknál kicsivel több vonóerőt
irányít az első kerekekhez (maximum 40%-ot), és ezzel szó szerint
kihúzza az autót a bajból. Ha mégsem, akkor a PSM menetstabilizáló a
kerekek finom, de hatékony fékezésével rendezi a helyzetet. Ez az extra
épp a 996 Carrera 4-esen debütált.

A 996-os nem csupán a biztonsági elektronika megjelenése miatt
fontos mérföldkő a Porsche 911 történetében. Először ebbe szereltek
vízhűtéses bokszermotort, amivel eltűnt a régi gépek jellegzetes, fémes
hangja, helyette viszont érkezett pár friss lóerő. Eredetileg egészen
pontosan 300-at tudtak a 3,4 literes szívó hathengeresek. Ami épp
mögöttünk dübörög, az ennél picivel többet.

Nincsenek mélyreható módosítások a motor környékén, de a gázcserét
javító intézkedések biztos hoztak pár plusz lóerőt. A K&N
sportlégszűrő kitnek tulajdonított plusz 20 lóerő talán kicsit
optimista becslés, bár a gyártó ezt fékpadi mérésekkel igazolja. Az
igazán drámai változást azonban a komplett Supersprint kipufogórendszer
okozza. Nem is a szintén kicsit hihetetlennek tűnő 30 lóerős
teljesítménynövelésével, hanem hátszőrborzongatóan csodás
hangjával.

Nem is kérdés, hogy ez az OCT Porsche legjobb és egyben legsúlyosabb
addikciót okozó tudatmódosítója. A mély, recsegős dörmögésből fémes
üvöltésig széles skálán játszik a két ovális csőben végződő, művészien
tekergőző kipufogó. Minden egyes fordulatszámhoz és minden egyes
gázpedálálláshoz más-más hang tartozik, de mindegyik fülfakasztóan
szép. És akkor a gázelvételkor hallható hörgésről még nem is
beszéltünk.

Elindulunk lefelé, Remeterétről Orfű irányába. Persze évente egyszer
ez az út is versenypálya, igaz, a legendás Orfű−Árpádtető szakaszt
többnyire az ellenkező irányból jelölik ki a Mecsek Ralin. A hegyi
felfutó pályájánál gyorsabb, hosszabb egyeneseket, enyhébb ívű
kanyarokat felvonultató részt nemrég aszfaltozták újra. A finom, friss,
tapadós és tükörsima burkolaton szinte szárnyalni kezd az OCT Porsche.
Kinyújtóztatja izmait, és könyörtelen tempóban, megingathatatlan
nyugalommal falja az utat. Csodás.

Vágyok a vezetőülésbe, és egyszersmind rettegek is tőle. Kíváncsi
rá, milyen volt? Lapozzon!

Alig fér a kerékjárat alá a 11 col széles felni

Mielőtt vezethetnék, el kell készíteni a kötelező külső képeket, fel
kell venni minden fontos részletet. Orfűn, a nagy parkolóban táborozunk
le, fullasztó a meleg, a nap gyilkos erejű sugarakkal tűz, nekem
viszont öt perc is elég egy kiadós napszúráshoz. Szerencsére profi a
stáb, jó tempóban haladnak. Pont, mint a felhők az égen. Mire készen
vagyunk, szakadni kezd az eső.

Jó ég, mi lesz itt? Ha nem tiszteled, és főleg, ha szakad az eső, a
Mecsek könyörtelen, de ugyanez igaz a Porschéra is. Elég egyetlen apró
hiba, egy rossz mozdulat, és a leghátra tolt motor túlméretes
parittyaként lendít az árokba. Ráadásul itt a büszke tulajdonos, aki
ezt az autót ritkán bízza másra, és itt az egész stáb is, akik egy ütős
anyag reményében jöttek velünk. Nincs idő sopánkodni.Szerencsére
annyira azért nem is kell. A PSM gombját nem bántom, és ilyenkor jól
jön a Tiptronic automata váltó meg az összkerékhajtás is. Finoman
ismerkedünk az autóval.

Ami rögtön feltűnő, hogy mennyire komoly fizikai erőkifejtést
igényel a vezetése. Minden súlyos, férfias ellenállással működik, a
kisebb átmérő és a szélesebb kerekek miatt a kormányt erőből kell
tekerni, de még a gáz taposása is munkára fogja a vádlit. A 911-es már
a parkolóban érezteti, hogy a sebességet nem adja ingyen.

Mint a Ladában: gyújtáskulcs balra. Valamit nagyon tudnak a fiúk

Az utastér még így, tízévesen is különleges helynek érződik, és nem
csak a kagylóülések meg a hózentróger-öv miatt. A balkezes
gyújtáskulcs, az öt órából álló műszeregység − középen a mindennél
nagyobb fordulatszámmérővel − és az igényes burkolatok egyedi, értékes
autó benyomását keltik, hamisítatlanul visszaadják a Porsche-érzést.
Kicsit kilóg a sorból a középkonzol a navigáció óriási kijelzőjével.
Egy ennyire kihegyezett autóban ez felesleges luxusnak tűnik, de nem
szabad elfelejteni, hogy ez a Porsche azért automata, összkerekes,
fullos luxusautóként kezdte pályafutását.

Jobb, mint a repülés

A kor egyedül a kapcsolókon, nyomógombokon érződik, ezek kemény,
bakelithez hasonló fekete műanyagja ma már nem menő, de azért meg
tudnám szokni ezt a környezetet. Különösen, hogy minden elképesztően
masszívnak és tartósnak tűnik. Csak a műszerfal belsejében nyikorog
valami, de egyébként elpusztíthatatlan bunkerként vonul az autó az
úton, amitől lassan megjön az önbizalmam is.

Kezdetnek csak külső képeket készítünk, már vagy tizedszer megyek el
ugyanazokban a kanyarokban a kamera előtt, de egyáltalán nem bánom. Van
idő megismerni a kocsit, és szép nyugodtan, fokozatosan tudom
kitapogatni a határait. Káprázatos.

Automata váltó és navigáció: nem kéne

Annyira lelkes, élettel teli és beszédes ez a Porsche, hogy szinte
várom, mikor szólal meg végre:
Itt még nyomhatod, még ne vedd el! Ez az, na most fékezz,
keményebben! Kicsit megcsúszott az eleje, érezted? Jöhet a gáz finoman,
és a padló, hadd szóljon! Ha nem is szavakkal, de a fenekem, a
hátam, a lábam és tenyerem felé közvetített jelzésekkel időben és
egyértelműen elmond mindent. Imádom.

Még mindig tartok tőle egy kicsit. Az agyam hátsó szegletében
folyamatosan ott motoszkál a farmotor tudata, hiába a PSM meg az
összkerék, nem akarok meglepetést okozni magamnak. De azért nagyon
élvezem. Rövid idő alatt hozzászokok a gyorsuláshoz és a
teljesítményhez, ami azért ma már nem olyan félelmetes, de fent még
mindig izgalmas és élvezetes. A széria fékrendszer hatékony, bár nem
döbbenetes, a lassuláshoz ezt a pedált is keményen kell tiporni. A
futómű még mindig ráz, de már nem érdekel.

Szinte érzem, ahogy befészkeli magát a bőröm alá a kínzó, bizsergető
vágy: egy ilyen kell nekem. Nem ez, de egy ilyen. Azért nem ez, mert
automata. Eleinte még jó volt a Tiptronic, és megkönnyítette az életem,
de most már zavar. Jelentős adagot fal fel a teljesítményből,
érezhetően visszafogja a kocsit, lerontja a gyorsulást. De a nagyobbik
baj, hogy lassú. Dühítően, szánalmasan lassú. Annyira kilóg ebből az
egyébként parádésan sportos és kerek csomagból, hogy szinte fáj.

Nagyobb tempónál kiemelkedik a hátsó szárny közepe

Aztán lassan ehhez is hozzászoktam, bár még a nap végén is zavart. A
hidas kanyarban viszont már a menetstabilizálót is kikapcsoltam, és
ezzel teljesen rabul ejtett a kocsi. Lassabb kanyarokban, kicsit vizes
aszfalton vidáman csúszkáltam vele, és éreztem, hogy el vagyok veszve.
Kell. Nekem. Egy.

Tíz év után sem tűnik fáradtnak, és ha vigyáznak rá, a következő tíz
évet is gond nélkül abszolválja. A tuningkiegészítők pedig igenis
javítottak rajta, bár a Lambo-ajtó, a spoilerszett és a fóliázás nekem
nem kéne, mint ahogy az egyik gyári alkatrésze, az automata váltó se.
Mindig ez van ezekkel az átkozott Porschékkal. Először rettegek tőlük,
aztán menet közben imádom őket, majd a végén szent fogadalmat teszek:
egyszer nekem is kell egy. Igen, újra elcsábultam.

Eltérő a véleménye? Mondja el
blogposztunkban!