Meghalt a CD-tár a céges autóban. Nem garanciális. Használhatót találni nem lehetetlen, de nem sokkal nagyobb az esélye, mint mondjuk szép állapotú bontott hátsó ajtónak egy kombi zöldséges Mercihez.
A Gateway 500 az Opel kapcsán ágyúval verébre módszernek
bizonyult. Mint arra a gyártó a figyelmünket felhívta, az
optikai rendszert nélkülöző gépkocsikba - ilyen a tesztben
szereplő Zafira B is - elegendő a Gateway 300-as rendszerük is,
amelynek ára beszereléssel együtt alig haladja meg a
negyvenezer forintot.
Nem tudom, mi az a bitráta. Nem érdekel, hogy az emberi fül
képes a 20 kHz feletti hangok észlelésére is, és nekem tényleg
tökmindegy, az V. szimfóniát Furtwängler vagy Karajan vezényli. Minél
több zenét akarok az autómba, lehetőleg jó minőségben, a gyári
rendszer szétbuherálása nélkül. A hangsúly a mennyiségen van,
nem a minőségen.
iceLink ONE
Azzal nem akartam elrontani a napomat, hogy megkérdezzem
a márkakereskedésben, mennyit mernek elkérni egy újért, maradt
a dilemma: repüljön a gyári, kazettás fej, és menjen
a helyére valami új, csillivilli CD-s, mp3 kompatibilis lejátszó.
Vagy inkább maradjon a gyári, és keressünk alternatív
megoldást.
Az első tűnt kézenfekvőbbnek, ráadásul az autóban (
Opel Zafira A)
gond nélkül lehetett volna cserélni a régimódi, 1DIN-es keretbe
épített Philipset. Ellene szólt, hogy a gyári rendszert
a kormányról is lehet vezérelni, ami új fejegységgel élből ugrik,
illetve némely gyártó megoldja az illesztést, de annak borsos felára
van. Meg ott a macera is, hogy olyat válasszunk, amelyik stílusban
a kocsiba illő, nem üt el a középkonzoltól, és hasonló színű
a világítása, mint a műszerfalé. Kritérium az is, hogy legyen
USB és/vagy iPod csatlakozási lehetőség, lusta vagyok mp3 CD-ket
írogatni, címkézgetni, egyszerűbb pendrive-on az egész, az iPod pedig
szintén adott.
Ilyen kritériumok mentén nem sikerült az 50-60 ezer forintos ársáv
alá lemenni, ennyi pénzért pedig nem veszünk cuccot a céges
autóba. Már csak azért sem, mert ha leadjuk, a kiszedett
berendezést maximum a beszerzési ár feléért lehet értékesíteni,
garancia ide, karcmentes előlap oda. Így jött a képbe
a Dension iceLink ONE, mint a legegyszerűbb – és
a fejegységcsere árának fele alatt kivitelezhető – megoldás.
Az ötlet nagyon egyszerű: a készülék gyakorlatilag egy FM adó,
ez adja a jelet a gyári fejegységnek. Most megkérdezhetik, mi
a fene a különbség egy párezer forintos FM transmitter és ez
között. Az ördög a részletekben, kérem szépen, csak haladjunk
sorjában.
Mi az FM transmitter?
Az FM transmitter olyan műsorforrás, amely arra szolgál,
hogy kábel igénybevétele nélkül tudjunk valamilyen tartalmat
hallgatni az autó fejegységén keresztül. Általában USB eszköz
vagy SD kártya fogadására alkalmas, a fejlettebbek saját,
1-2 soros kijelzővel rendelkeznek. A jelet egy választható
frekvencián sugározzák, amelyet a fejegység rádiója URH
sávon tud befogni. A kapott hangminőséget erősen
befolyásolhatja a rádióvétel minősége, illetve hogy
a beállított sugárzási frekvencia közelében milyen egyéb
adások vannak még.
Szóval az iceLink titka nem más, mint hogy kábellel csatlakozik az
autórádióba, mégpedig a fejegység antennakörébe. Mivel tehát
fizikai kapcsolat is van, sokkal jobb jelminőséget lehet így kapni,
mint a fent ismertetett ketyerékkel. A rádió egy beállított
frekvencián fogadja a jelet, és amíg a műsorszolgáltatásért
felelős iPod (esetünkben egy Classic 4Gb) bekapcsolva van, a rádió
automatikusan leválasztja magáról a külső antenna jelét, az Apple
masina kikapcsolásakor pedig természetesen visszaáll a külső
antennára.
A rendszerhez aktív tartót adnak, ami több szempontból is praktikus.
Egyrészt fúrás-faragás nélkül lehet rögzíteni a legtöbb márka
középkonzoljára, többnyire a szellőzőrostélyra. Másrészt
a tartó tölti is iPodunkat, ami hosszabb utazás esetén tud nagyon
jól jönni – aki osztozkodott már szivargyújtótöltőn más telefonjával,
gps-ével, tudja, miről van szó.
Megéri-e? Ha valakinek már nem kell megvenni hozzá az iPodot, és nem
zavarja, hogy a szellőzőrostélyon lóg az apparát, igen. Ennyi
pénzért – huszonpárezer forint beszerelve – az mp3 játszós CD-k
legaljáról lehet csak válogatni (na jó, a AudioWonder és az
EastSound brandek árát nem ér nézni). Ha viszont be kell még szerezni
a külső műsorforrást is, meggondolandó: abban az ársávban
(hatvanezer környéke) már jóval többféle szolgáltatást nyújtó
készülékeket lehet kapni.
Összességében az iceLink ONE egyszerű és aránylag olcsó megoldás,
gyakorlatilag bármilyen régebbi típusú autós gyári fejegységhez
csatlakoztatható. Kiszerelni-beszerelni nyom nélkül lehet, tehát nem
macera egyik autóból másikba rakni, ha szükséges. Aki nem akar iPodot
használni, annak is jó lehet: az iceLink rendelkezik egy 3,5 mm
jack dugós AUX bemenettel is, azaz akármilyen eszközt ráköthetünk, amin
szabványos audio kimenet van – akár egy mezei mp3 lejátszót is. Ha
kíváncsi arra, mit tud az eszköz nagyobbik testvére, lapozzon!
Gateway 500
Úgy alakult, hogy az után a bizonyos Zafira A után egy B
széria is a kezeim közé került, és itt megint lehetőségem volt
kipróbálni, mit tud nyújtani a Dension eggyel nagyobb számban.
Adott volt tehát a szokásos követelménylista: külső jelforrást
szeretnék a rendszerre akasztani, és ezért cserébe nem szeretném
a családi ezüst árát a márkakereskedésben hagyni. Pikánsabbá
tette a sztorit, hogy itt szóba sem jöhetett a lejátszócsere,
magyarázatként szemléljük figyelmesen a képgaléria első
ábráját.
Látszik, hogy minden mindennel egybe van építve, én pedig továbbra
is ragaszkodom ahhoz, hogy ha a gyár egyszer beszerelte az autó
kormányára az audio egységet vezérlő gombokat, én azokat használni
szeretném. Továbbá a gépjármű központi kijelzőjét is hadd
használhassam rendeltetésszerűen, azaz ezen jelenjen meg minden infó az
épp hallott (látott, de erről majd később) műsorról.
Nos, ezt mind tudja a Gateway 500, sőt, még ennél többet is.
A nagy eltérés az egyszerűbb modellhez képest, hogy ez
a gateway rendszer optikai kábelen keresztül kapcsolódik
a jármű rendszerére, ezzel többféle adatot is képes továbbítani,
és kiemelkedően jó hangminőséget produkál. Itt viszont már nem igaz,
hogy a gateway kompatibilis minden autóval: a rendszer
gyártóspecifikus, hiszen ahány autógyár, annyiféle kommunikációs
rendszer az autókban. A Dension ezért fokozatosan fejleszti
a rendszert és bővíti a kompatibilitási listát, amelyben
a nagyobb konszernek gyártmányaitól kezdve az egzotikusabb márkák
autói – Bentley, Lamborghini, Maserati – is megtalálhatók.
A rendszert egy 8Gb-s iPod Touch készülékkel, illetve 4 és 16Gb
pendrive segítségével teszteltem. A legjobban az tetszett, hogy az
autó minden gyári kezelőszervével lehetett vezérelni a rendszert –
az iPodot és a pendrive-ot is. Ment a kormányról, ment
a középkonzolról, a központi kijelzőn pedig szépen jött
a műsorrend. A gateway rendszer szoftvere lehetővé teszi,
hogy többféle szempont szerint válogassunk a zenék között,
mehetünk előadónként, albumonként, vagy akár számonként is, ami az
adott, rendszerre csatlakoztatott eszközökön található. Az iPod esetén
ez azzal bővül ki, hogy a feltöltéskor stílusokba sorolt zenei
tartalmakat külön csoportosítva is le lehet játszatni. Természetesen
működnek a többi, megszokott lejátszási módok is, van ismétlő és
random sorban játszó funkció is.
A random lejátszás és a 4GB méretnyi egység kapcsán egy kis
adalék. Egy 4 Gb-os pendrive kb. 600 zenei számot tud tárolni 160-as
bitrátával tömörítve, ez átlagosan 3 perces számhosszal kalkulálva 30
órányi zenét jelent. Tehát egy 32 GB kapacitású USB kulcsra akár 240
órányi zenét is fel tudunk tölteni, ami számomra azért megdöbbentő. Ha
valaki átlag napi egy órát autózik oda-vissza a munkahelyére, és
a szabadságán kívül minden nap bemegy a gyárba, egy ilyen
pendrive random lejátszás módban kihúzhatja az egész évet ismétlés
nélkül.
A Gateway 500 azonban nemcsak a zenei tartalmakat tudja
kezelni: megoldható a csatlakoztatott eszközökön lévő videók
megjelenítése is, ha van a kocsiban külső képernyő,
a videóanyagok hangja természetesen a gyári
hangszórórendszeren szólal meg. A kocsiba beépített
telefonkihangosítóval is szinkronba hozható a rendszer: bejövő
híváskor megáll a lejátszás, és a beszélgetés befejezésekor
tovább folytatódik onnan, ahol meg lett szakítva.
Ami problémás, az a készülék ára – százezer forint körül van
a teljes funkcionalitással rendelkező gateway beszereléssel
együtt. Ennyi pénzért annak éri meg, akinek az autója olyan középkonzol
felépítéssel bír, ahol nem bontható meg és cserélhető egyszerűen
a gyári lejátszó, mert pl. annak kijelzője egyben a klíma
vagy a fedélzeti számítógép kijelzőjeként is működik.
Körbepásztázva néhány márkakereskedést, ahol
iPod csatlakozás nevű extraként árult kábelért van képük elkérni
60-70 ezer forintot, nem is sok az a százas. Viszont a mobil
média ismertebb gyártóinál ennyi pénzért akár már DVD-játszós, kis
színes LCD kijelzős fejegységet kapni, amire mindenféle műsorforrást
lehet utólag csatlakoztatni.
Engem meggyőzőtt a rendszer tudása, de főleg
a problémamentes működés, és az egyszerű kezelhetőség az, ami
bejött. Nincs ezer menü, alatta további almenükkel, és nem kell egy
utólag beépített ketyerét birizgálni vezetés közben, mindent állíthatok
a kezem ügyébe eső gyári gombokkal. Nekem csak annyi
a dolgom, hogy felmásoljam a zenéket a pendrive-omra, és
ha akarom, hónapokig nem kell azzal foglalkozzak, milyen zenét rakjak
be, ha már unom a sok reklámot a rádióban. Márpedig unom, az
az igazság.
