A Levegő Munkacsoport neve mindig feltűnik valahol. Meggyőződésem, hogy ők a legtöbbet szereplő civil szervezet, messze megelőzve A "Szoptatásért" Magyar Egyesületet, de még a Nagycsaládosok Országos Egyesületét is. Tiltakozásaik skálája egészen széles, az M0 nyomvonalától kezdve a gönyűi gázturbinás erőmű megépítésén és a mérgező növényvédő szereken át a nemzeti vagyon elherdálásáig. Perben megtámadott környezetvédelmi engedélyek, demonstrációk és tiltakozások jelzik tevékenységüket, de nálam így, a fennállásuk huszonegyedik évében a mesterséges dugók ötletének aktív támogatása nyomta le végleg a biztosítékot.

hirdetés

Nem tudom, hogyan lehet egy szervezet ennyire sokoldalú. Az egész
onnan indult, hogy a levegőminőség javítása érdekében létrejött
a munkacsoport, mindenhol ott voltak, tiltakoztak, szerepeltek. Ha
az ember fellapozza újságjuknak, a Lélegzetnek a régi
számait, kiderül, hogy még a
Suzuki-gyár létesítése sem tetszett , noha a mai napig ellenzik, hogy az
emberek Trabantokkal járjanak. Akkor még mindenki vállat vont, hogy
hülyék ezek, hadd dumáljanak, és el volt intézve az ügy. Meg irkáljanak
cikkeket arról,
milyen jó ősszel és télen is biciklivel járni.

Mivel én gyermekkoromban négy évszakon át bringával jártam
a messze lévő iskolába, így utólag hadd jegyezzem meg, hogy
a pesti ficsúr bringások hófúvásban feldughatják maguknak
a "Termo vagy Goratex ruhát, kiegészítésképpen pedig kesztyűt és
a lábfejet melegen tartó kamásnit", mint a Levegő
Munkacsoport lapjában ajánlott öltözéket.

Egyáltalán, mi a fene az a Goratex és a kamásni?
Tessék elhinni, csak a hülye ül fagyban biciklire, meg akinek
muszáj.

De úgy tűnik, a nagyváros a hülyeség melegágya, és
a szervezet egyre nagyobb hatáskörben szakértette a dolgokat,
míg mára eljutott erre a szintre. És senki sem küldte el őket az
anyjukba, mert alapvetően olyan dolgot képviselnek, amivel nem szokás
elküldeni a lelkes embereket. A környezet védelme legalább
annyira szent és sérthetetlen ügy, mint a gyermekek éhezése elleni
küzdelem vagy a megvert anyák sorsa – ezzel ugye mindenki
egyetért. Még én is.

Ráadásul akkoriban, a rendszerváltás után divat volt
ellenzékinek lenni. Mi magyarok akkor is hajlunk az ilyesmire, ha
a dolgokat épp nem előzi meg ennyire látványos változás. És
a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében mindig meg kellett
hallgatni
Lukács Andrást, az elnököt , aki mindig tiltakozott és mindig szívesen mondta el
a Munkacsoport álláspontját. Az újságíró és a szerkesztő
pedig lusta, örül, ha van egy fix ember, akit mindig meg lehet
kérdezni, és mond valami baromságot, miért nem jó az, amit az urak
akarnak. Mert az újságírás mindig is egy kicsit ellenzéki szemszögből
működik, még a jobboldali sajtó is kritizálja a jobboldali
kormányt, a szoclib sajtó pedig a szoclib vezetést. Különben
nem vennék meg az emberek az újságot, komfortos dolog tehát tudni,
honnan számíthat az újságíró egy ilyen fix szembehelyezkedő
álláspontra. Utólag viszont senki sem kérdi meg, hogy hol
a fenében van a Megyeri híd miatt "Újpestre zúduló
forgalom".

Nekem úgy tűnik, hogy a csoport nem a politikai erővonalak
mentén működik, hiszen hol a baloldalai értelmiséggel együtt
szólalnak fel, hol meg a jobboldal erőivel karöltve tiltakoznak.
És ez megnehezíti a fogásvételt a Levegő Munkacsoporton, mert
teljesen hihető, hogy ők nem azt nézik, hogy épp melyik erő tűzte
a zászlajára az adott célt, hanem azt, hogy ez egyezik-e az ő
eszméikkel. Idealisták.

Csakhogy az idealizmus hirtelen átváltozik egyfajta furcsa
társadalmi szerepvállalásba, mikor megmentenek valahol valakiket. Ahogy
például Pilisvörösvárt is megmentették az elkerülő út megépítésétől,
a helyben lakók tiltakozása ellenére. Bár a kocsisortól
lényegében még gyalog sem lehetett átkelni az út egyik oldaláról
a másikra, de ha mégis sikerült volna, közben megfulladt az ember.
A civil szervezet azonban úgy látta jónak, ha megtámadja az
építendő út környezetvédelmi engedélyét. Ahogy az M0-ásét is, évekig
késleltetve annak kiadását. De igazából semmiféle autópályát nem
kellene építeni, innen Pestről nézve, hisz azok a vidékek, ahol ez
munkahelyeket teremtene, valójában elérték a társadalmi fejlettség
kívánatos fokát. Mindenki biciklivel jár. Akkor meg minek nekik
a pálya?

Persze mélygarázst kellene építeni, de amikor valahol belefognak
egybe, máris jön a tiltakozás, sőt, még az elaggott fák kivágása
is bűn, még akkor is, ha ültetnek helyettük új, fiatal fákat, hogy
aztán majd 100-150 év múlva az ükunokáik is tiltakozhassanak az öreg fa
kivágása és pótlása ellen.

Ha mindez nem lenne elég, vérszemet kapnak. És meg akarják menteni
az országot az atomerőmű bővítésétől. (Úristen, atom, az valami
sarlatánság!) De nem lehet gázturbinás erőművet sem építeni, mert az
hét fokkal melegebb vizet ereget a Dunába. Mint minden erőmű.
Igaz, kicsit lejjebb ebből semmit sem érezni, a halak meg nem
hülyék, hogy pont a csőnél úszkáljanak, ha az nekik nem esik jól.
Az emberek viszont tájékozatlanok, és páran biztosan vevők az ilyen
idealista maszlagokra, már látják a lelki szemeik előtt
a főtt halakat. Csak meg kell dinsztelni egy kis hagymát, meg kell
bele egy kis pirospaprika, és kész a halászlé a fortyogó
Dunában. Az igazi megoldás az energiafogyasztás csökkentése és slussz.
Amennyiben fix 30 százalékos munkanélküliséget szeretnénk, akkor
feltétlenül.

Elegem van belőlük. Ezek nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Minden
jó szándékuk ellenére.

Vicces, de hirtelen nagyon kínos ellenzőjük akadt. A Budapestre
kitalált mesterséges dugók erősen Levegőtől kapottnak tekinthetők,
a szervezet aktívan segített a javaslat kidolgozásában, hogy
nyáron is legyenek dugók, amikor egyébként egész jól lehetne
közlekedni. Ez nyilván kímélné a környezetet, ha az autók motorja
nem járna álló helyzetben. Ebben a formájában viszont csak annyi
történne, hogy a környezetkárosítás ugyanakkora lenne, csupán
kevesebb autó ácsorgásával, és nem több kocsi haladásával érnénk el
ugyanazt.

Eláruljam, hogy mely szervezet mondta ki, hogy ez hülyeség?
A VEKE, vagyis a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület.
Sajnos azt kell mondanom, hogy egy forgalomszervezési kérdésekben
jártasabb társulat szájából ez hihető is. Pedig ha valaki, akkor ők
tényleg szeretnének minél több embert BKV-ra és más vágányokra terelni.
Csakhogy tudják, hogy erre ma egyszerűen nincs elég jármű. Pár év alatt
valóban meg lehetne valósítani egy ilyen projektet, de azt rendesen elő
kellene készíteni. Akkor esetleg működőképes lehet, és nem teszi néhány
évtizedre előre hiteltelenné az összes forgalomcsillapítási
kísérletet.

Tévedés ne essék, nem vagyok egy mindenáron környezetszennyező,
benzinégető barom. Vérlázítónak és álszentnek tartom Magyarországon az
autók zöldkártya-rendszerét, azt, hogy bárki háborítatlanul kormolhat
(beleértve a BKV-t is), ha van papírja, miszerint nem kormol.
Álszentnek tartom az
egész szén-dioxid-hercehurcát az EU-ban , életszerűtlennek az autók
gyári fogyasztási és emissziós adatait . Szeretek biciklizni, ha nem is
Goratexben, télen, és ha nem feltétlenül a budapesti levegőn. Nem
szeretem a nagy terepjárókat, és abból a szempontból örülök
a válságnak, hogy az emberiség elgondolkodik végre azon, hogy az
autók túltermelése helyett mi a fenével kösse le magát. Sőt,
továbbmegyek. Igenis szembe kell szállni azzal, amit a tőke
diktál, és igen, néha szembe kell szállni egy állam rossz döntéseivel
is. És ez tényleg a civil szervezetek dolga.

Azonban okkal várhatjuk el ezektől a civil szervezetektől, hogy
nemes eszméik mellett fogadják el tényként az emberi társadalom
működési mechanizmusait. Senkinek sem érdeke, hogy órákat autózzon
a munkahelyére, de nem az a megoldás, hogy kényszerítsük rá
a tömegközlekedésre, ha azzal másfélszer annyi ideig tart. Mert
a megoldás egy versenyképes tömegközlekedés lenne. Vagy
biciklizzen napi 20-30 kilométert, netán költözzön el? Én az elmúlt
tizenegy évben egyszer változtattam állást, idén ősszel mégis az ötödik
helyen lesz az irodám, természetesen Budapest egymástól legtávolabbi
pontjain.

Fogadjuk el azt is, hogy egyeseknek munkaeszköz a kocsi, és nem
a Levegő Munkacsoport bosszantására kell nekik. És ne tegyünk úgy,
mintha nem csupán egyetlen, nagy hangú civil szervezet véleményét
kellene állandóan meghallgatni, akkor is, ha az érintettek érdekeivel
ellentétes. Azt az attitűdöt pedig, hogy a forgalomszervezés
összes pontján hülyék ülnek, egyszerűen felejtsék már el, ahogy azt is,
hogy mindenki egy kőolaj/aszfalt/völgyhíd/alagút/BKV-MÁV-elsorvasztás
lobby szekerét tolja – ha ennyit hozzátehetek a mérnökök
becsületének védelmében.

Vagy ez lenne a jövő? Az emberek télen-nyáron bringával járnak,
ha pedig messzire mennek, felrakják a bicajt a vonatra? Én is
majd nap mint nap beülök a Kossuth Lajos utca vagy az Üllői út
egyik lezárt sávján a kávézóba, hogy friss ásványvizet igyak,
miközben elnézem a mesterséges dugót. Persze, nem tudom, hogy
átvernek, csapvíz van az üvegben, mert a bevásárlóközpontok
megszűntek, hogy ne járjanak oda az emberek kocsival. Viszont
teherautókkal sem szabad behordani a városba az árut, csakis
elektromos járművekkel, amelyek feltöltéséhez tilos erőművet építeni.
Aztán folytatom az aznapi 18 kilométeres bringatúrámat
a melóhelyre, a TotalCycle-hoz, mert ha már nem írhatunk
autóról, legalább ennyi maradjon. A TotalRail szerkesztősége van
rögtön a szomszédban, ahol Csikós hétvégenként leírhatja egy 40
ezer leütéses blogposztban, hogyan kell a forgóvázakon csapágyat
cserélni, és mely börzéken kapni a legjobb áramszedőket
a veterán
V43-as mozdonyokhoz .

Ezt ugye ők sem gondolják komolyan.