hirdetés

Ökörségnek tartom, hogy a rendőrség kampányszerű
kötelezőbiztosítás-ellenőrzésbe kezd, de persze nem csak én, és nem
csak ökörségnek: sokan a biztosító vagy a kézbesítés
hibájából nem tudják igazolni, hogy az autón érvényes a KGFB. És
van még egy rakás aggályom, azokról később. Január utolsó szombatja óta
nem követte módosító közlemény a
KGFB-set,
csak egy olyan, amiből kiderül, hogy
a Rendőrség „A Biztonság, a Bizalom és a Becsület”
programja is kiemelten határozza meg az állandó csapaterő dunántúli és
tiszántúli diszlokációval történő fejlesztését.

A múlt héten el is határoztam, a végére járok, mi módon megy
a rendőrségnél az aprómunka, ami megalapoz Biztonságot, Bizalmat
és Becsületet, hogy történik egy ilyen közlemény kiadása, ki találja
ki, ki bólint rá és ki dől hátra elégedetten, hogy na, ez jó kis
közlemény volt. Felhívtam tehát az ORFK sajtóosztályát, de rövid idő
alatt olyan lett a beszélgetés, mint egy vallató és egy kitérő
válaszokat adó gyanúsított között.

Míg végül ki nem csúszott a számon, hogy oké, tudom én,
Magyarországon rendőr még soha nem tett beismerő vallomást, de azért
próbáljanak már válaszolni erre a néhány egyszerű kérdésre.
Végképp elrontottam az amúgy sem felszabadult hangulatot, és az addig
a horizonton lebegtetett, telefonon kapcsolandó, válaszolni képes
munkatárs kipukkant, mint egy szappanbuborék: nem tudnak kapcsolni
senkit, se most, se később, tegyem fel a kérdéseimet e-mailben. Bő
egy hete fel is tettem:

Gondolom, ha Garamvölgyi László vagy bárki más válaszolni akart
volna az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztályáról, már megtette
volna. Vagy elkallódott a levelem, vagy jobban szeretik az olyan
kérdéseket, amilyeneket Verebes István tett fel a Napkeltében
Kondorosi Ferenc zérótolerancia-biztosnak: kérem, mesélje el, hogy
telik egy napja…

Minden szóvivő vékony jégen mozog, hiszen a kollégái
szakszerűséget várnak tőle. Szakszerűségen elsősorban a szakmai
bikkfanyelv használatát értik, ugyanakkor a szóvivőnek épp
a szakmán kívüliekkel kellene kommunikálnia. Például ki lehet
oktatni tízmillió magyart, hogy amit ők helyszínelésnek gondolnak, az
valójában helyszíni szemle, lehet a közlekedési szabályokat olyan
szakvakert használva emlegetni, hogy a hallgató agya spontán
elkapcsol, de bárhová (ajánlom a témában
Ómagyar KRESZ-siralom című írásunkat). Lehet az a szöveg szép
szögletes, mint egy laktanyai stokizás, de sajnos érdekesebb se lesz.
És megmondom, szerintem mi itt a legnagyobb baj. Ez:

„Amennyiben a közúti ellenőrzés során a gépjármű vezetője
a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fedezetének fennállását
nem tudja igazolni, és az a járműnyilvántartásból sem állapítható
meg, az intézkedésről készült jelentés (feljelentés) egy példányát
a rendőrhatóság három munkanapon belül megküldi az üzemben tartó
lakóhelye (székhelye) szerint illetékes közlekedési igazgatási
hatóságnak.”

Pontosabban a
ha a járműnyilvántartásból sem állapítható meg kitétel.
A közúti ellenőrzés színvonalát eleve behatárolja az emberi
figyelmetlenség. Az autós újságíró szakmában különösen feltűnő, hogy
igazoltatás (közúti gépjármű-ellenőrzés) alkalmával átadjuk iratainkat
a rendőrnek, aki megvizsgálja, mindent rendben talál, megköszöni,
visszaadja, búcsút int. Rendben is volt minden. A jogosítványunkon
látható portré hasonlít ránk, a jármű nem áll körözés alatt,
műszaki és KGFB rendben.

Csak annyi nem stimmel, hogy egy tök más autó forgalmiját adtuk
a rendőrnek; sem a márka, sem a szín nem stimmel. Nálam
talán az volt a legszélsőségesebb eset, amikor egy Honda autóban
ülve adtam át egy Yamaha motor forgalmiját. Sem a rendőr nem vette
észre, sem én, minden rendben volt, csak az a kolléga volt
figyelmes, akinek másnap passzoltam a tesztautót. És mindig ez
van. Na most, nekem van négy darab forgalmis járművem, a nevemen,
rendezett közterhekkel, műszakikkal, befizetett adókkal. Azzal, hogy
nincs nálam a forgalmi, vagy nem a megfelelő forgalmi van
nálam, senkit nem veszélyeztetek. Az érvényes műszaki látszik
a rendszámon, az összes többi adatnak pedig ott kellene lennie
a rendőrség kollektív elektronikus agyában. Hogy nincs ott? Oldják
meg, hogy ott legyen, és az adóforintjaimért minimum elvárom, hogy
hagyjanak élni és dolgozni, hogy a jövő hónapban is tudjak jó sok
adót fizetni.

Tavaly egyszer igazoltatott (megközútigépjárműellenőrzésezett)
a motoros rendőr, motorral. A Saját VMaxommal mentem
Budaörsre egy Yamaha tesztmotorért. A VMax pedig nemrég lett kész
VMax Zsoltnál, úgyhogy a forgalmiját kint is felejtettem nála. Egy
szál jogsi volt velem, meg egy Toyota forgalmi. A rendőr rádión
bemondta a nevemet és a rendszámot, fél perc múlva tudta,
hogy minden kóser, megbeszéltük, hogy a hátsó indexemnek szerintem
sem kéne pirosan villognia, mert az veszélyes és nem szabványos, és már
megrendeltem VMax Zsoltnál a sárga LED-eket. És kész, viszlát –
a személyazonosságom igazolásán kívül semminek se kéne nálam
lennie.

El tudom képzelni, hogy tényleg csak úgy, kedves figyelmeztetésből
adták ki ezt a közleményt. Na jó, hazudtam: nem tudom elképzelni.
Kiadhatnék viszont egy közleményt, hogy a vadásztársaságok nagyon
vigyázzanak. Ha pedig ezt ők fenyegetésnek vennék, ahogy köznapi
fogalmaink szerint az is, és megkérdeznének, hogyan is értem én ezt,
ártatlan arccal tárnám szét a kezem, mint Kiss Ernő
rendőrkapitány, amikor az alteregója hajnalban ittasan vezetett, vagy
Gergényi vasprefektus, aki a bírósági tárgyalás elől táppénzre
menekült: kérem szépen, a vadászat veszélyes tevékenység, én csak
szóltam, hogy vigyázzanak. Aztán ha megszűnnek a vadászbalesetek,
gyorsan óriásplakát kampányt indítok, mint Kondorosi államtitkár. Ha
pedig a vadászok halomra ölik egymást egy vadkanhajtáson, jelzem,
hogy időben szóltam, csak ennyi pénzből nem tudok hatékonyan
figyelmeztetni.

Kötelező biztosítás nélkül autózni felelőtlen gyökérség, ne is
tegyen ilyet senki. Viszont ha már össze bírunk veszni
a szolgálati szabályzaton, szívesen meghívom egy munkaebédre
a brókermenzára az ORFK sajtóosztályát, hogy együtt próbáljuk meg
szakszerűen definiálni az
öncélú basztatás fogalomkörét.