Tárgy: Autóbehozatal Németországból
Dátum: Thu, 01 Jan 2009 13:15
Feladó: Csaba
Címzett: Papp Tibor
Kedves Papp Tibi!
Nem tudom, hogy pontosan kitől kérhetnék tanácsot a Totalcar
szerkesztőségből, ezért hozzád fordulnék, biztos többet tudsz a
témáról mint én.
Tárgy: Autóbehozatal Németországból Dátum: Thu, 01 Jan 2009 13:15 Feladó: Csaba Címzett: Papp Tibor Kedves Papp Tibi! Nem tudom, hogy pontosan kitől kérhetnék tanácsot a Totalcar szerkesztőségből, ezért hozzád fordulnék, biztos többet tudsz a témáról mint én. (Nézelődtem a Totálvám résznél is, de konkrétan ezek így nem voltak leírva.) A konkrét problémám az lenne, hogy szeretnék magamnak egy használt autót venni (évjárat valahol 1992-1998 között), eddig két típus jött szóba: BMW325i és Toyota Celica (1.8-as, vagy 2-es). Na már most ez pont az a két autó típus, ami itthon ritka, így a németországi felhozatalból vásárolnék, kb 3-4000Euro értékben. A kérdésem az lenne, hogy mik a vásárlás pontos lépései? Tehát addig ok, hogy kimegyek és megveszem, kitöltjük az adásvételit. A következő lépésben nem tudom mi történik. Utána jelentkezek az NKH-nál (az országban lehet több helyen is?), utána gondolom megmondják, hogy hová kell elvinni műszaki vizsgára, majd ha az megvan, akkor gondolom be kell fizetnem a regisztrációs adót, illetve utána az okmányirodába befáradni, hogy a hiányzó papírokat kiállítsák nekem, és utána várni a rendszámra? Mennyi lehet az egész művelet időben? Illetve ha egyedi regadó megállapításon gondolkozok, akkor ön szerint van-e értelme ezen típusok esetében, illetve időben mennyit kell még erre külön várni? És tényleg csak Békéscsabán lehet ezt megoldani? És még egy gyakorlatiasabb kérdés: az 1.8-as vagy inkább a 2.0-ás Celicát választaná? Mert próbáltam utánajárni pro-contra de annyit találtam, hogy az 1.8-as motorja a corollákban is volt, és ezért nyilván jobb az alkatrész-ellátottsága, viszont a 2.0-ás meg erősebb motorral jár, meg kicsivel nagyobb fogyasztással. Köszönöm segítségét Csaba
Kedves Csaba!
Véletlenül úgy alakult, hogy én a dolog németországi szakaszát
ismerem, de ez lesz az egész ügyintézésben a sétagalopp rész. Ha megvan
a kocsi és kereskedő árulja, duplán szerencséje lehet: kimegy,
megalkudnak, megírják az adásvételit és megkéri a kereskedőt, hogy
segítsen az egyébként is egyszerű ügyintézésben. Kell egy ideiglenes
rendszám (Kurzzeitkennzeihen), amit lehet egy vagy két hetesre, esetleg
egy hónaposra kérni, és mellé biztosítást kell kötni a kocsira. Ezt a
legtöbb esetben megoldja a német (török, ukrán) nepper, pikk-pakk. Ha
ezek megvannak, már jöhetnek is haza.
Ha mégsem segít a kereskedő, vagy magánembertől vette az autót,
akkor a papírokkal (adásvételi szerződéssel, forgalmi engedéllyel
(Fahrzeugschein), és a törzskönyvnek megfelelő kísérőlappal
(Fahrzeugbrief)) be kell fáradni a helyi autós okmányirodába
(Zulassungstelle) és ki kell váltani az ideiglenes rendszámot (illetve
le kell adni a régit). Ez nagy zsúfoltság esetén fél napos időtöltés,
de többnyire inkább két óra. Régi leadással, biztosítással, új
rendszámmal, mindennel. (És náluk az átírás is ennyiből áll, és 40
euróba kerül - a szerk.)
Elképzelhető az is, hogy a konkrét autó Németországban épp ki van
vonva a forgalomból, ez ott mindennapos dolog, mert addig nem kell rá
adót és biztosítást fizetni. Ez nem gond, csak ilyen esetben előbb kell
rendszámért és biztosításért menni és utána a kocsiért, mert ezek
nélkül nem tanácsos a németnél autókázni (máshol se, persze). Ha minden
megvan és szerencsésen hazaértek, akkor hosszas kálvária kezdődik, amit
ugyan néhány erre szakosodott cég 50-80 ezer forint közötti összegért
elvégez Ön helyett, de ha sok szabadideje és végtelen türelme van,
akkor maga is kézbe veheti az ügyeket és megoldhatja a dolgot.
Az alábbiakat egy kedves kolléga mesélte, aki mostanában két autónál
is végigjárta a honosítást. Nem biztos, hogy tökéletesen szakszerű a
leírás, de a valóságban ez volt az ügymenet, ahol nagyon fontos a
sorrendiség is. Remélem lesz az olvasók között néhány gyakorló
kereskedő, aki kiigazít, ha esetleg valamelyik lépés nem tökéletesen
pontos.
Először az
Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodába kell becsörtetni, és ott meg kell
rendelni a német adásvételi szerződés hiteles fordítását. Az ideiglenes
forgalmit és a többi hivatalos papírt nem kell lefordíttatni. Ha sürgős
az ügy, akkor jelentős felárért lehet expressz magyarítást is kérni,
ezt azonban már Önnek kell eldöntenie.
Ha megvan a hiteles fordítás, azzal és a többi papírral be kell
rongyolni a lakhelye szerint illetékes, de autós ügyekkel is foglalkozó
okmányirodába . Nem mindegyik ilyen, érdemes a neten tájékozódni. Az
okmányirodába előre be kell jelentkezni, és az ügyintézés még így sem
lesz túlzottan szemkápráztatóan gyors. Pedig most még csak egy
származás-ellenőrzési eljárást indít meg. Ennek eredménye úgy
másfél-két hét múlva jön meg, érdemes néha rákérdezni, hol tart épp az
ügy.
Ha megjött és megkaptuk (újabb minimum fél nap az okmányirodán),
akkor kérjük eredetiség vizsgálatot egy erre szakosodott
cégtől. Ezt ugyan
megcsináltathatjuk így külön, vagy a műszaki vizsga állomáson is, csak
ott 7000 forinttal többe kerül majd.
Ha kész az eredetvizsga, jöhet a műszaki. Itt a
Nemzeti Közlekedési Hatósággal kell kapcsolatba lépni, és keresni kell egy
megfelelő vizsgáztató állomást. Az óbudai Mozaik utcában biztosan
végeznek első műszaki vizsgákat, de valószínűleg ilyet azért más
állomások is csinálhatnak, bár mielőtt nekiindulna, erről is érdemes
tájékozódni. Ide is be kell előre jelentkezni és ez is legalább fél,
inkább teljes napos móka.
Sikeres műszaki vizsga után kötelező felelősségbiztosítást kell
kötni, erre ajánljuk valamelyik internetes
közvetítő vagy
bróker segítségének igénybe
vételét, sokat spórolhat velük. Mivel magyar rendszáma még nincs az
autójának, ezért az ideiglenes forgalmira, a névre, és az alvázszámra
kötik a biztosítást, de ez mindennapos dolog, úgyhogy nem lesz vele
gond.
A legmagasztosabb pillanatok következnek: a regisztráció adó
kifizetése.
Ez a
Vám- és
Pénzügyőrség
hatásköre, és talán nem meglepő, hogy ez is legalább egy napos
játszóház. Először be kell menni egy illetékes irodába, ott némi sorban
ülés után kiszámolják a regadót, és már szaladhat is egy bankfiókba
(lehetőleg olyanba, amivel közvetlen kapcsolatban áll a VPOP, és
azonnal látják a pénz befizetését), átutalni az adót. Utána vissza a
fináncokhoz, és röpke várakozás után meg is lesz az igazolás. A
mostanra jelentős méretűvé duzzadt dossziéval újra irány az okmányiroda
(bejelentkezés, sorban állás), itt ki kell fizetni a rendszámot, a
forgalomba helyezés különböző hajmeresztő költségeit, és ezért cserébe
kap két szép fehér táblát, meg egy ropogós forgalmi engedélyt. Aztán
törzskönyvet is, utólag, postán.
Minden tiszteltünk az Öné, ha ezt végigcsinálja gutaütés nélkül.
Egyébként az egész művelet kivételesen szerencsés esetben és
munkaidőben is korlátlan szabadidővel lepöröghet két hét alatt, de az
egy, másfél hónap sokkal reálisabb becslésnek tűnik.
Választhatja az egyedi
forgalombahelyezési
eljárást
is Békéscsaba érintésével, de előtte könyörögve kérem, olvassa el ezt a
kitűnő Papp Tibi
cikket.
Legalább kétszer. Ha mégis ezt az utat választja, mesélje el milyen
volt.
Ami az autóválasztást illeti, egyrészt nagy kérdés a
regadó (másik kalkulátor
itt), ami szerintem a
2,5 literes BMW-nél több lesz, mint a kisebb lökettérfogatú Toyotáknál.
Ebből a két típusból én a BMW-t választanám, mert a szívem ugyan a
hátsókerékhajtás és a Toyoták felé egyaránt húz, de azért a
hátsókerékhajtás felé jobban.
Ez a bukólámpás gömbölyű Celica egy nagyon szerethető autó, de ha
rá gondolok, Carlos Sainz sikereitől és a ST185 képétől nem tudok
szabadulni. Ezért számomra a kismotoros, elsőkerekes verziók csak
butikoscsaj-kupék, még ha abból a jobbfélék közé tartoznak is.
A BMW mellett szól, hogy Németországban sokkal nagyobb belőle a
választék. Viszont ellene, hogy minden nagy motoros 3-as előbb-utóbb a
helyi boyracereknél köt ki (különösen a kupék), az pedig egy autó
életében nagyon súlyos csapás.
Még ha elsőre nem is annyira vonzók, jó ötlet lehet fém
felnis-dísztárcsás, alig extrázott limuzinokat keresni, ezek között
ugyanis gyakran akad megkímélt papperautó, ami nem ritkán
szervizkönyves, és tip-top állapotban van. Egy ilyen lehet az igazán
zsíros fogás.
Általánosságban az van, hogy kint sokkal jobb a használtautó piaci
helyzet, de ne legyenek illúziói: töröttből újraépített, visszatekert
órájú vagy elhanyagolt kocsi ott is akad, gazdagon. Csak
statisztikailag kisebb az esélye. Ezért vakon, vagy hozzáértő segítsége
nélkül Németországban is öngyilkosság használt autót vásárolni.
Sok szerencsét hozzá és kitartást a honosításhoz.
Üdvözlettel, Tóth Zoltán
További cikkeink
