Volt nekem német rendszámos luxusautóm, egy
Mercedes-Benz 560 SEC . Csikós tesztet is írt róla annak idején. Aki látta, mind
imádta. Gyári állapotú, a komputer és a légrugó kivételével
fullextrás. Még Németországban is utánafordulva integettek a jóval
újabb CL-ekből.
A dicsfény, amivel körülölel a kocsi? Utánozhatatlan. Te vagy
benne a király; minden pénisz minimum 5 centit nő, egyik hosszban,
másik vastagságban. Elengednek a jobbkéznél, sietve rohan feléd
a kutas, akit elzavarsz, előrehívnak a kézi mosóban,
a többiek várhatnak. Nem állít meg a rendőr, de nem is
szabálytalankodsz. Nem villognak rád, ha véletlenül a belső sávban
ragadtál. A városban lassan tüntetően vonulsz vele. Az élet
császára vagy.
És amikor nem látja senki, otthon bosszúsan számolod ki
a csillagászati biztosítási díjat, morogsz az euróárfolyam miatt,
hogy most se jött ki százezerből a negyedév. Előre rettegsz
a környezetvédelmi adótól, ami félévente ismét egy százas. De ezt
bőven megbeszéled magaddal, hiszen itthon mennyibe kerülne egy ilyen
állapotú, annyi lóerős kocsi, meg a regadó, ugye, meg mégiscsak te
vagy a legkirályabb, ilyenje másnak nincs. Büszkén tankolod tele
30 ezerért. Hetente. Ha ki se mész a városból.
felsőbbrendű maradni
Aztán elmennél moziba. A film hamarosan kezdődik, izzadó
homlokkal keresed az őrzött parkolót. Azalatt a csajod, akit
kitettél jegyet venni, ázik a mozi előtt. Utcán nem hagyod
a kocsit, mert ellopják. Azonnal. Ez tapasztalat, szerencsére nem
közvetlenül az enyém, de az is nagyon fájt, amit így elvittek.
A parkolóban előre kifizeted az őrnek a várható díj dupláját
− és könyörgő tekintettel próbálsz meg felsőbbrendű maradni −:
figyelje, hogy ne húzza meg senki.
Lopás ellen rejtett kapcsolók? Étterembe mennél, de lemondod, mert
nem az ablak mellé adják az asztalt, ahonnan látnád. Nem is vagy
annyira éhes, a McDrive-ban meg ki se kell szállni.
Meghúzás? LOL. Elmész vásárolni? Esetleg valami hiper ?
A parkoló legtávolabbi végébe parkolsz, nehogy valami barom új
autós neki találjon menni. Csak egy lökhárító háromszáz. Aztán cipeled
a szatyrokat, és már magadon röhögsz. De nincs vége, koránt
sincs.
A plázákat felejtsd el. Soha többé nem mész plázába. Soha. Szűk
a hely, biztos túl közel áll meg valami barom, oda a szép
fényezés, indul a rozsda. Még mit nem! Mész taxival. Vagy busszal.
Vagy anyád autójával. Ha odaadja. Olyan vagy, mint egy frissen
érettségizett majom. Csak ez sokba kerül.
Hazamennél, mert sürgős, lélekszakadva telefonálsz, hogy ki vigyáz
addig a kocsira, amíg otthon vagy és intézed. Szikrázik
a szem. Az az egy nyomorult hely is foglalt, ami látszik
a vécéből. Katasztrófa, most mi lesz? Beszarsz. Csak előtte
felelőtlenül megállsz a ház előtt, és reménykedsz, hogy
a mosógépes cég ne az orrára nyissa az emelőhátfalat, és ne
mellette jöjjön rá a suhanc, hogy a kulcs milyen jól karcol.
Ezt még megúsztad.
Eljön az átíratás, mert költözik a cég. Hetekig egyezteted
a szabadságodat. A végén kiderül: még nem mehetsz, mert nincs
meg minden meghatalmazás. Újabb hónap lebegés a törvényesség
határán, addigra lejárt vizsgával. Végre mehetsz, egy százasból kijön,
ha nem alszol drága helyen. Ha igen, akkor százötven.
A műszaki vizsga ehhez képest ajándék, időpontot egyeztetsz,
odamész, megadja. Oda- és visszaúttal együtt ez épp kijön százból, ha
a kocsival semmit se kellett csinálni. Mer’ ugye a luxusautó
az sose romlik el.
Kivéve, amikor elromlik, vagy legalábbis időszakos karbantartás
esedékes. Ha haverhoz viszed, nem ért hozzá. Ha máshoz viszed,
könyörtelenül lehúz, de meg se mersz mukkanni, mert még direkt kárt
tesz benne. Mosolyogva hagyod, hogy hülyére vegyenek. Minden
olajcserénél, menetrend szerint. Az utángyártott hűtőből hirtelen kínai
minőségű, de eredeti árú cucc válik. Lenyeled ezt is. Mindent lenyelsz,
csak vele lehess.
Aztán veszel egy szaladgálós autót, mert ezt nem lehet bírni, anyád
nem adja, a csajod hőbörög, hogy ennyi meg annyi. Elég volt.
Veszel egy szaladgálós kocsit. És ezt nem használod többé. Szereted,
imádod, a parkolóházba elmész először pár naponta, aztán hetente,
aztán havonta megnézni. Megsétáltatod, leporolod. Fizetsz.
Aztán számolsz. Az, hogy ott áll, másfél minimálbér havonta. Mennyit
is mentél vele az elmúlt fél évben? Hatszáz kilométert? Ennyiből
Rollsot is bérelhettél volna arra az időre. Meghirdeted. Persze nemcsak
itthon, hanem a mobilén is. Előkeresed a külföldön készült
fotókat: véletlenül se derüljön ki, hogy Magyarországon használták.
Akkor biztosan nem veszik meg. Fizeted a heti 10 eurót. Senki se
jelentkezik – túlárazott autó, elfogytak ezek az elmúlt pár évben.
veszi meg.
Ismét kellene biztosítást fizetni, ezért itthon is meghirdeted,
német rendszámos duma, senki se érti, nem vesz meg úgy valamit, hogy
nem lesz az övé. És ha átverés? Havonta felhív valami álmodozó. Nem
érti. Van ilyen kétmillióval olcsóbban is. Akkor vedd meg azt, dörmögöd
a telefonba, és viszlátot se mondhatsz, mert rád csapja. Némelyik
eljön megnézni. Ilyenkor elmész a város másik a végébe
a parkolóházba, ahol tartod. Lemosatod. Tankolsz bele, hogy mégse
égjen a zsebmetsző. Eljön, körbenézi, bemondja a hirdetési ár
felét, vagy egy kicsit villog a rendszerváltás előtti mercis
városi legendákkal. Röhögsz magadban és nyugtázod, hogy ez se veszi
meg. Darabja ötezer. A másik vevőtípus a „volt már ilyenem,
csak dízellel”. Vagy gázzal. De fakormánnyal mindenképp. Pokolra
kívánod mind.
Vészesen telik az idő. Hamarosan megint biztosítást és adót kell
fizetni. Lázasan szervezel, addigra bevegye valami kinti
használtautó-telep. Irány Drezda, ott legalább nem kérnek tárolási
díjat. Ismerős ismerőse rendes srác. Ki akarsz szállni, elfogyott
körülötted a levegő. Elég volt, bármi áron bármennyiért. Mephisto
rajtad röhög, és ha van a pokolban iskola, ez ott
a tananyag.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
Az utolsó pillanatban betoppan a magyar vevő. Olyan, amilyet
álmodtál az autódnak. Ő érti. Volt már ilyenje, de szeretne még. Új
Mercivel jön. Van garázsa is. Az árat sokallja, és elmegy. Aztán
felhívod, és kemény áralkut követően megveszi. Épp csak egy pár éves
autó árát bukod el rajta, de a lelked többet ér. Legközelebb,
amikor jön a kapuzárási pánik, majd megint veszel valami
sportkocsit. Addig is a pénzedre és a lelkedre neked magadnak
van szükséged.
További cikkeink
