hirdetés

A minap fodrásznál jártam. Most először próbáltam ki
a szerkesztőségünknek és
Index Anyánknak is otthont adó épülettömb
borbélyműhelyét, mert kilátástalannak tűnt, hogy a közeljövőben
valamikor úgy érjek haza akáclombos falumba, hogy Niki, a helyi
fodrász fogadni tudjon. Így találkoztam Andival.

Beléptem: helóheló, tudsz-e fogadni most? Persze. Akkor itt fel, ott
rövidre, foglalj helyet: ugye az indexből jöttél?

Lefagytam, mint dr. Watson is oly sokszor Sherlock Holmes mellett:
hát ezt meg miből találta ki? Jó, tizenegy óra, és még nem vagyok
félrészeg, tehát melós biztos nem lehetek a szomszédos
építkezésről, ezt értem, de azért van itt a közelben még
mindenféle ingatlaniroda, étterem, sőt, lakások is; lehetnék bárki,
bármi. Onnan, mondom, a Totalcarból, honnan tudod?

Onnan, aszongya, hogy aki csak így, kabát nélkül, egy szál
pénztárcával jön hozzá nyiratkozni, az mind indexes szokott lenni.

Hát igen, mindenki másként érzékeli, más szemüvegen át nézi
a világot. Ki ne tudhatná ezt jobban, mint egy valódi,
tőrőlmetszett autóbuzi. Például én!

Nekem minden film elsősorban az autókról szól. Nemcsak
a Bullitt, a Cobra 11 meg a Minden lében két kanál –
hiszen ezeket eleve a magamfajta monomániások számára írták –,
hanem azok is, amelyek cselekménye nem olyan rég játszódik, hogy még ne
szerepelhessen benne automobil. Az olyasmi, mint Dzsoki és Bobby
Mercedesei, Taki bácsi piros kockaladája, Bujtor István autói
500-astól
állólámpásig persze trivialitásszámba mennek, de milyen súlyosan
megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyem: a Született
feleségeket (az első évad GM-elhajlása után, a második és harmadik
évadban legalábbis: most ezeket néztük meg DVD-n) három gyártó
szponzorálta? A Daimler-Chrysler (akkor még egyek voltak),
a Ford és a Nissan.

Edie:
Nissan 350Z.
Vízvezeték-szerelő (hát igen, a nevek kevésbé mennek):
Nissan Titan . Solice-ék: Jaguar S-Type és Aston Martin DB-9 (a
kérdéses időszakban még mindkettő Ford-érdekeltség). Scavóék:
Chrysler Voyager és Nissan Maxima. Susan:
Volvo XC-70
(Ford csoport). Sue exférje:
Mustang. Sue
orvosa-pasija: Mercedes SL. Bree:
300C. Tom
fiatalkori numerája:
Dodge Caliber
(Chrysler, ugye). Fekete család szellemileg visszamaradott gyermekkel:
Mercury Mountaineer (Ford).

Autójuk alapján jegyzek meg embereket. Amikor feleségem meséli, hogy
kislányom kivel balhézott össze az oviban, hogy ki mit mondott neki
a boltban, hogy kihez kéne beugranom a valamiért, ha úgyis
arra megyek, a semmitmondó nevek helyett előbb-utóbb kilyukadunk
az egyetlen paraméterhez, ami alapján helyére tudom tenni az érintett
személyeket: milyen autójuk van? A corsásra gondolsz vagy
a fabiásra, kérdezem szegény nejemet, és ha tud válaszolni – néha
tud, hiszen pár éve már fájdítom a fejét a számára teljesen
érdektelen márkákkal, típusokkal, motorkódokkal –, máris megvan
a közös nevező.

Hajlamos vagyok autóalapon tájékozódni idegen városokban. Persze az
utcanevek is fontosak, meg a templomok, üzletek, terek,
szökőkutak, de igazából akkor érzem teljesen biztosan, hogy jó irányba
megyünk a városnézés után a parkolóban hagyott kocsi felé, ha
meglátom a sarkon azt a bordó
Vel Satist, amit
már induláskor kiszúrtam. Vagy bármelyik másik kicsit is érdekesebb
autót a millió közül, amit tudat alatt regisztráltam séta
közben.

És még a családi életemben is domináns tényező az autó.
A minap egy születésnap kapcsán jókora családi összejövetel
kerekedett nagybátyáméknál. Kicsit égett a pofám, amikor
ráébredtem, hogy unokatesóm „derégláttalakhogyvagy"-jára az volt
a válaszom: na, hogy tetszik a Mondeo? (még nem találkoztunk,
mióta megvette). Hiszen mit bánom én, él-e, hal-e a rokon, de hogy
bevált-e a kocsija, az igen; mekkora suttyó vagyok már!

Aztán elmúlt a pofaégés, amikor a szülinapi torta
behozatalakor senki nem tudta, hova lett ez az unokatesóm, mellesleg az
ünnepelt fia. Körülnéztünk, és megláttuk, hogy a bátyja autója
alatt fekszik éppen, cseréli a lassúdefektes kereket. Ő ugyanis
nem perverz autóbuzi, hanem perverz szerelő, aki nem bírja ki, hogy
valami ne legyen rendben körülötte műszakilag. Azért ez jólesett. Nem
csak én vagyok beteg, hanem alighanem mindenki. Csak mindenki
máshogy.