Vagy egy órába telt, amíg az M3 kivezetőjén szerencsétlenkedtünk kifelé. Egy koccanás a belső sávban, egy elakadásjelzővel álló a külsőben. Egyszer elsietett egy csíkos Octavia kékkel-hanggal, és nem sokkal később, háromnegyed nyolc körül észrevettem a tükörben, hogy jön néhány motoros rendőr.
Már éppen kezdtem ízlelgetni, milyen egy gyorsan reagáló
közlekedésrendészet. Nem is ízlelgettem, inkább visszaemlékeztem az
ízére: ilyennel rendszeresen találkoztam, amikor Bajorországban
töltöttem egy nyaram. Ott láttam ilyent először.
Hamar észrevettem, hogy nem az A95 Münchenből kivezető szakaszán
állunk. Bár a motoros rendőrök ugyanolyan BMW-kkel kevernek,
szembetűnően rosszabb motorosruhájuk volt. De nem ez volt az egyetlen
árulkodó jel: a középső sávot letakarították, utánuk 3-4 hófehér
autóbusz haladt. A konvojban nem volt más rendőrautó, zárás sem
volt utánuk, így gyanús, hogy nem egy G8-as vezető álcázott felvezetése
volt. Ha nem is Amerika, de a szlogen fele biztosan megvan:
a védelemről nem tudok nyilatkozni, de a szolgáltatással
nincs olyan nagy baj. Eközben egy ukrán kamionos majdnem ránk
esett.
Már elhagytuk a Hungaroring pihenőt, de a sor csak
vánszorgott, majd megállt. Erre a leállósáv benépesült. Auditól
a Suzukin át a Volvóig minden volt ott, de igazán nagyüzemben
a kamionok nyomták a műsort. Nesze neked objektív felelősség:
elvileg 150 000 Ft/autó. Még tovább sem mozdult a sor, amikor
összességében egy agglomerációbeli családi ház árát kockáztatták
a mellettünk elgurulók. Láttunk összetört teherautót, amely körül
még helyszíneltek. Nem is vették észre a tőlük ötven méterre
a leállósávból visszasoroló Ivecót.
Nem sokkal később megálltunk tankolni. Az előttem állók egyik
cimborájukat győzködik, hogy igyá’ má’ te is egy sört. Elméláztam, hogy
mégis inkább vezessen az asszony, én meg talán bevállalhatnék egy
pilzenit. Mélázásomnak az vetett véget, hogy a srácok a sörök
mellett egy-egy tankolást is fizettek, majd meghúzták dobozaikat, és
visszaültek autóikba. Magyar rendszámú kocsik – létezik, hogy nem
hallottak a zéró toleranciáról?
Apropó zéró tolerancia: tegye fel a kezét, aki tudja, mi az.
Amikor a helyszínen elveszik a jogsiját annak, aki ivott?
Valami ilyesmi. Nézzük csak meg alaposan, miről is dübörög itt
a PR. Lássuk együtt a szabályokat, és egyúttal azt is, mi
a baj velük. Az ombudsman
most adta ki
a zéró toleranciával foglalkozó jelentését.
Mindenekelőtt oszlassunk el egy félreértést: a zéró tolerancia
nem az alkoholfogyasztásra, hanem a jogosítvány elvételére
vonatkozik. És nem a véralkoholszintre, mert abban eddig is
a 0,0 ezrelék volt a megengedett. Nem vitás, hogy piásan
vezetni nem ér. Nem csak mert ez van a KRESZ-ben, hanem azért sem,
mert a tapasztalatok szerint az alkoholfogyasztás már viszonylag
kis mennyiség után is hátrányosan hat a reflexekre és
a mozgáskoordinációra.
Vegyük akkor alapnak, hogy még egy sör sem fér meg
a vezetéssel. Nincs tehát alapvetően baj a szúrópróbaszerű
ellenőrzéssel, sem az ittas vezetés szankcionálásával. Mi több, az
államtól megkövetelhető, hogy lehetőleg mindenkit megvédjen az ittas
járművezetőktől. Nem mindegy azonban, hogyan teszi.
Tessék kapaszkodni: a hatályos jogszabályok egyike sem szól
érdemben az alkoholszondás vizsgálatról, annak következményeiről vagy
éppen azokról az esetekről, amikor a járművezető vérmintaadásra
kötelezhető. A rendőrség számára útmutatást csak az Országos
Rendőr Főkapitányság nem nyilvános, jogszabálynak nem minősülő belső
intézkedései tartalmaznak. A jelentésben a biztos
megállapította, hogy a jogbiztonságot csorbítják
a szabályozás ellentmondásai, és az alkotmányos büntetőjog elvének
sérelmét jelenti, hogy ezt a szabályozást nem jogszabályban
rögzítették.
szabályozzák a szondáztatást, vagy hogy mikor vihetnek
vérvételre?
Nekem pedig – és ez még bőven a zéró tolerancia előtti időkben
volt – a KRESZ-tanfolyamon olyasmit magyaráztak, hogy vezetés
előtt kicsit inni szabálysértés, sokat inni bűncselekmény, akár börtönt
is mérhetnek érte. A meglehetősen unalmas és legalább ennyire
termetes, éltes asszonyság 8 ezrelékről beszélt. Azt mondta, ez van
a törvényekben és rendeletekben. Van egy rossz hírem, kedves
Mártika: a francokat van azokban meghatározva. Sem
a véralkohol-értékek, sem az ezekhez kapcsolódó ún.
befolyásoltsági fokozatok.
Jogszabály hiányában a rendőrök ma is az Országos Igazságügyi
Orvostani Intézet módszertani levelében foglaltakra hivatkoznak, amikor
különbséget kell tenniük a büntetőjogi felelősség és
a szabálysértési felelősség, továbbá a nem jogellenes
cselekmények között.
A jogalkotó egyoldalúan, garanciák beépítése és a szükséges
technikai fejlesztés nélkül hirdette meg a zéró toleranciát, azaz
a vezetői engedély azonnali elvételének kötelezettségét. Ezek
közül a technikai fejlesztés a kézzelfoghatóbb: uraim,
a XXI. század hajnalán ne viccelődjünk már a „letöröm
a végét, és tessék fújni, amíg nem melegszik” című társasjátékkal.
Léteznek hitelesíthető eszközök, melyekkel hajszálpontosan lehet mérni
a kilélegzett levegő alkoholtartalmát. Az egyszerű elszíneződős
szonda ugyanis megbízhatatlan, ezért a jogosítvány kizárólag erre
alapozott elvétele az ombudsman szerint aggályos. Szerintem meg
botrányos, hogy egy gyártási vagy éppen tárolási hiba következményeként
pusztán veszélyes hulladéknak tekinthető, szondának látszó tárgy miatt
elveszik a jogsimat, így pedig bukom a melómat.
törvényben biztosított panaszjogomat
A jelenlegi szabályok szerint akkor is ugrik a jogsi, ha
a szombati fűnyíráshoz elfogyasztott hosszúlépés után
a szomszéd csajt beviszem a kórházba, mert elfolyt
a magzatvize, és közben lefülelnek. Ha ezt (a jogászok
végszükségnek nevezik) bizonyítom, jó eséllyel visszakapom
a jogosítványt az eljárás végén. Előbb nem, de ez fájjon nekem,
majd növelem az inaktívak táborát. De arra sincs szabály, mi van, ha
száraz vagyok, mint a Száhel-övezet, mégis aszongya az ellenőrzést
végző rendőr, „nicsak, itt ez a digitális szonda, van rajta OMH-s
billog, és kijött belőle a papír, hogy maga ivott, úgyhogy ide
azzal a vezetői engedéllyel, de nagyon gyorsan!” A hajamra
kenhetem a rendőrségi törvényben biztosított panaszjogomat, attól
egy jogsértő módon elvett jogsit még jó darabig nem kapok vissza,
ráadásul annyi idő alatt kell elbírálnia az intézkedő rendőrök
főnökének, amennyi idő alatt a szabálysértési eljárásnak is vége
van.
Az ittas járművezetés szankcionálásának alapjogi indoka mások
életének, testi épségének védelme: vagyis aki piásan vagy betépve
vezet, nem okoz feltétlenül balesetet, de közvetlenül és súlyosan
veszélyezteti a többi közlekedőt. Indokolható tehát, ha
a piás sofőröket ki akarják vonni a forgalomból. De nagyon
nem mindegy, hogyan. Nem szabad összekeverni a szankciókat az
eljárás során megtett intézkedésekkel. A két kategória nem mosható
egybe: intézkedés is járhat alapjog-korlátozással, de alkotmányosan
soha nem válhat egyfajta előrehozott büntetéssé.
A szabálysértési hatóság az ittas sofőrrel szemben szankciót –
például járművezetéstől való eltiltást – a szabálysértési eljárás
során szabhat ki. A vezetői engedély azonnali, helyszíni elvételét
indokolhatja például, ha a sofőr valamilyen közlekedési
bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, vagy egyszerűen további
biztonságos vezetésre képtelen állapotban van. Nem tekinthető viszont
arányos korlátozásnak az az intézkedés, hogy a szabálysértés
elkövetésével gyanúsítható személytől pusztán a gyanú miatt
a helyszínen, mérlegelés nélkül bevonják a vezetői
engedélyt.
van a rendőrség felvilágosító kampányainak
A rendőrség számára lényegesen egyszerűbb és kényelmesebb, ha már az
eljárás megindításakor elveszik a jogosítványt, de jobb helyeken
az ilyen „eljárást egyszerűsítő” megfontolások nem vezethetnek
aránytalanul korlátozó szabályok meghozatalára. Az ittas
járművezetéssel szembeni hatékonyabb fellépést a kiszámítható
szabályozás és a következetes jogalkalmazás teremtheti meg,
a szankciókon túl pedig komoly szerepe van a rendőrség
felvilágosító kampányainak, kezdeményezéseinek.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján !
A lebukás veszélye sokkal nagyobb visszatartó erő, mint
a büntetés súlya: a középkori Angliában a zsebmetszést
halállal büntették, de a zsebtolvajok kivégzésén
a „zsebesszakszervezet” rendszeresen emlékversenyt tartott.
Tűzföldön meg ki ne hallott volna még így-úgy elintézett szabálysértési
ügyekről? A büntetésen túl pedig komoly szerepe van
a rendőrség felvilágosító kampányainak, kezdeményezéseinek. Na ja,
kampányfronton jelentős erősödésre lenne szükség. Biztos díjnyertesek
az OBB kiváló spotjai , de az M3-as kúton tankoló srácokat nem
különösebben hatották meg.
További cikkeink
