hirdetés

Önnek most nincs más dolga, mint leolvassa a kötvény fejlécéről,
mely cégnél volt kedves kötelező biztosítást kötni. Nyilván a
legolcsóbbnál - ha van egy kis szerencsém, esetleg mégse. Ha mondjuk Ön
nem ismerős az internet világában, ahol néhány paraméter megadása után
a gép kiköpi a legolcsóbb ajánlatot. Ha tehát véletlenül a fejlécen a
MÁV ÁBE szerepel, legyen kedves előrenézni, észrevenni a féklámpámat és
egy határozott mozdulattal a fékbe lépni - tudjuk miért.

Bár erkölcsi értelemben emelt fővel járhatnak köztünk a MÁV-osok,
hiszen nem ők sikkasztottak, és fizették a biztosítási díjat (úgy 200
ezer társukkal), mégis az a szomorú gyakorlat, hogy könnyedén
megüthetik a bokájukat. Vagy más testrészüket. Amikor például egy
MÁV-os ügyfél megmondja a károsultnak, hogy milyen a biztosítása.
Állítólag járt már úgy valaki, hogy elpáholták a helyszínen. Nem tudom,
hogy ez mennyivel gyorsította meg az ügyintézést, gyanús, hogy
semmivel.

Ja, és még egy apróság. Ugyebár a MÁV Általános Biztosító Egyesület
nevét hallva azért az ember belegondol: itt ez az iszonyatos nagy MÁV,
amely működik, ahogy működik. De mindig ott van benne a nagy Á betű,
azaz az Állam, amely közbelép, ha baj van. És ha a biztosító nevében
ott van a MÁV a nagy Á betűjével, akkor a biztosítóban is benne van,
amit annyira szeretünk: a pazar(ló) állami gondoskodás.

Persze a MÁV-nak
már semmi köze a társasághoz, kilépett a 2003-as Siófoki busz-vonat baleset
utáni kárrendezési hercehurca miatt, ahol azelőtt - a piacinál
kedvezőbb biztosítási költségeket remélve - 25 százalékos részesedése
volt. Ezt a döntést 2005 júliusában hozták. És tessék megkapaszkodni,
Magyarországon simán lehetséges, hogy mind a mai napig szerepeljen a
nevében a MÁV. (Ha valamilyen trükkel bejegyeztetem a Coca-Cola
Általános Biztosító Egyesületet, elkezdek pénzt beszedni, veszek egy
Rollsot, meg pár másik értékes autót, közben sikkasztok, stb., mennyi
ideig tűrnék?)

Ekkor jön a MÁV, és odaszól: nem kellene használni a nevemet.
Mondják neki: de. Sőt, még add el nekünk az Andrássy úti palotát is,
meg egyébként is, továbbra is mi biztosítunk titeket. Erre mondja a
MÁV: nem, és vess véget a nevem bitorlásának 2008. február
nyolcadikáig. Persze minden marad a régiben.

És mit csinált a MÁV február kilencedikén? Semmit. Megmondaná nekem
valaki, hogy az amúgy komoly közpénzekből életben tartott vasúttársaság
miért csak áprilisban ballag el a bíróságra? Egyáltalán, miért száll be
"profilidegen" bizniszekbe, amikor a fő üzletágak sem muzsikálnak
tökéletesen? És hogyan kaphat elővásárlási jogot bárki is egy
százmilliós értékű ingatlanra, pusztán azért, mert az Államvasutak,
(sínekkel, mozdonyokkal, bakterházakkal együtt) tagja az egyesületnek?
Nem feltétlenül azokat kellene elpáholni, akik elhitték, hogy a
pénzükért kötelező biztosítási szolgáltatást kapnak.

Na, de evezzünk más vágányokra! Ez az egész balhé azért robbant ki,
mert az egyesületből egy kisebb összeget (úgy egymilliárdot)
magánszámlákra utaltak át. A PSZÁF nyilván már rajta tartotta a szemét
az egyesületen, és az első adandó alkalommal "elkapta" őket - de csupán
akkor tudott lépni, amikor tényleg egetverően törvénytelen dolog
történt.

Viszont senkit sem érdekelt, hogy a kötelező biztosítási
szolgáltatás hogyan működik. Ugyanis a MÁV ÁBE már az első perctől
kezdve így végezte a dolgát, vagyis lassan, a kárösszegeken
akadékoskodva, vitatható és nehezen elérhető ügyfélszolgálattal. Néha
elmentek a "tévé ügyvédjéhez", a panaszokra válaszolva elmondták, hogy
az egész bizniszt a biztosítókkal lepaktált javítók irányítják, de ők,
a bátrak, fellázadtak ez ellen.

A minap megjelent
MÁV-biztosítós jogi fejtágító blogpostunk nyomán beindult a
kommentelés, ahol valaki ezt írja: "Egy racionalitás van: ár. Miután a
szolgáltatás nem nekem, hanem az áldozatomnak szól." Azért én ezzel
kötekednék. Ez a szolgáltatás igenis annak szól, aki a kárt okozta -
ugyanis normális esetben neki kellene megtérítenie az értékét. A
biztosító őhelyette fizet.

És ezek a dolgok már az egész KGFB-műfajt érintik. Mert ugye nem
csak a MÁV van a piacon, hogy mást ne mondjak, azért a javítók az OTP
Garanciát sem kedvelik túlzottan, ahogy akad más népszerűtlen biztosító
is. Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy egy adott lakatosműhely hatféle
biztosítóval áll szerződésben - és mindegyiknek más rezsióradíjjal
dolgozik?

Ma Magyarországon az óradíjak - tessék megkapaszkodni - nagyjából
nettó ezer és tizenkétezer forint között mozognak. Tegyük föl, hogy a
tizenkétezres korrektül, a műszaki és a forgalombiztonsági
követelményeknek megfelelően javít. Ez esetben kizárt, hogy az ezresnél
javított kocsi részt vehetne a forgalomban. Vagy fordítva: ha már
ezerért meg tudják csinálni jól, árulja el valaki, minek még 11 ezret
fizetni máshol?

Ja, és még egy dolog. Ha véletlenül neki talál jönni valaki a hat
évnél idősebb kocsimnak, úgymond "avultatják" a kárösszeget. Ha az én
hat és fél éves ajtómat ki kell cserélni, akkor azt ki kell cserélni.
Márpedig attól még a lakatosmunka és a fényezés pontosan ugyanannyiba
kerül, mintha egy ötéves és egy tizenegy hónapos autón dolgoznának.
Ettől én túl jól jártam? Pusztán azért, mert ugyanúgy be lehet csukni
az ajtót, mint azelőtt?

Csakhogy ma nálunk a kötelező biztosítási szolgáltatás úgy működik,
hogy az (olcsóságra törekvő) biztosítók érdekeltek abban, hogy ezt a
szolgáltatást rosszul végezzék. Minél többet kötekszenek, minél
lassabban fizetnek, minél több tételt nem ismernek el a számlán, minél
több papírt, károkozó szemlét, stb., kérnek, annál inkább húzódik az
ügy. És minél tovább ellenkezik a károsult, annál később lesz autója
vagy pénze. Ha pedig sokáig köti az ebet a karóhoz, mehet a bíróságra,
további évekkel meghosszabítva a szenvedéseit. Mert, tegyük hozzá,
gazdasági értelemben nincs egy súlycsoportban a legkisebb biztosító
egyesülettel sem.

Sajnos a nemrég még virágzó "biztosítózás" alapozta meg az egész,
károsultakkal való ilyen bánásmódot, holott ebben leginkább a
biztosítók munkatársai voltak a kulcsszereplők. Egy éhbérért dolgozó
ember, aki havi tízmilliók fölött dönt, vajon megvesztegethető? Mára
azt mondják, normalizálódott egy kicsit a helyzet, ami részben annak is
köszönhető, hogy megjelentek a piacon az olyan független kárszakértő
cégek, ahol megfizetik az embereket annyira, hogy ne legyenek hajlandók
komoly stiklikre. Az is szinte biztos, hogy a nagy cégek kárfelvételi
rendszere is tisztult, és nem feltétlenül az alsó szinten kellett
rendet tenni, hanem feljebb is. Ennek ellenére még ma is van olyan cég,
amelynek a vezetője rendszeresen elmondja: "minden kár csalás".

És amíg ez a szemlélet megvan, addig mindenki bűnösként jelenik meg
a kassza előtt, és hiába szór hamut a fejére, a pénz tovább pihen a
biztosító számláján. Viszont abban a pillanatban, ahogy megszabnák,
milyen tempóval kellene az ügyeket rendezni, egyáltalán, mik lennének a
szolgáltatás nyújtásának a konkrét normái (rezsióradíj, csereautó,
stb.), kicsit máshogy nézne ki az egész KGFB-biznisz. Esetleg, ha a
jogaimat hamarabb tudnám érvényesíteni a bíróságon, mint ahogy az autó
elrohad, az sem lenne rossz. Addig viszont kedves srácok,
szíveskedjetek megkímélni az autómat. Mindenki.