Ezt a kérdést tette fel szerkesztőségünknek egyik olvasónk a héten.
A témában legjártasabb szerzőnk, Csikós Zsolt előtt landolt a levél.
Reméljük, válaszával segíteni tudtunk a fém vagy üvegszál dilemma
eldöntésében.
From:
Gábor
Sent:
Monday, March 17, 2008 8:08
PM
To:
Winkler Róbert
Subject:
üvegszál
Üdvözlöm!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy egy régi kocsira
szeretnék szélesítést csinálni. E30-as M3-as BMW, illetve Audi
Ur-Quattro (meg egyebek) stílusban (nem a kerékjárati ív van
kiszélesítve, emiatt bonyolultabb, mint egy sima peremezés
pl.).
Ön szerint mivel lenne érdemes csinálni? A fémnek megvan az a
hátránya hogy ahol hegeszteni kell ott korrodálásnak indulhat.
Szóbakerülhet még az üvegszál, csak a különböző hőtágulások
miatt a festék felreped (erre megoldás lehet a komplett idom
üvegszálból való legyártása, csak ez mondjuk egy hátsó sárvédőnél
necces dolog), illetve nem tudom, hogy válik be a
mindennapokban.
Kérem írja le véleményét, tapasztalatait a témában.
Előre is köszönöm:
Gábor
Üdvözletem!
Egy régi autón szerintem már úgyis van utólagos hegesztés, talán nem
olyan nagy baj, ha rákerül még négy elem fémből... Viccet félretéve: az
üvegszálas megoldásnál tényleg problémát jelent a két anyag eltérő
hőtágulása, no meg az üvegszálas műanyag nem is könnyű, ezért a
rezgések miatt is keletkezhetnek repedések.
Üvegszál 1.:
Akadnak festékek, amelyek rugalmasak maradnak, ezért ha
megfelelően (szintén) puha töltőanyaggal töltötték ki a réseket, nem
repednek meg. Ám ez a költséges út, és nem garantált a siker.
Üvegszál 2.:
A régi autókon külön hagyták az utólagos sárvédőszélesítéseket
(l. BMW 2002 Turbo, Nissan 240 Z raliváltozat, Abarth 1000 TC), még a
szegecsek, illetve csavarok is látszottak. A karosszéria és a műanyag
közé ilyenkor gumi távtartó csíkot tettek.
Fém:
Nem kell ám agyonhegesztgetni az elemet. Egy jól feltett
sárvédőjavító ív sem okvetlenül korrodál. Persze élben összevarrva
ennek alaposan fennáll a veszélye, de nem ez a módszer, a lakatosnak
ismernie kellene a korrekt eljárást is.
A karosszériát körben ki kell vágni a felteendő elem vonalán túl
jókora (1-2 centis) margóval. Ezt az ívet ún. peremezőfogóval körbe
kell dolgozni, hogy lemeznyi vastagságú, negatív lépcső alakuljon ki. A
sárvédőelemre pedig lyukakat kell fúrni a felhegesztendő peremen,
körben. Ha szép volt a munka, az elem éppen belepasszol a kialakított
perembe. Nem kell mást tenni, csak a lyukakba CO-pöttyintéseket tenni.
A hegesztett göböket utána síkba lehet köszörülni flexszel, nem kell
félni, hogy meggyengítjük a hegesztést, mert bent, a lyukban tart.
Utána persze alaposan passziválandó, alapozandó a két elem találkozása.
Az élben varrás, élben ponthegesztés a) gyengébb; b) a rezgések, és az
anyagon belüli merevségek megváltozása miatt korrózióra hajlamosabb c)
vetemedésre hajlamosabb kapcsolat, mindkettő rossz. A lyukban
ponthegesztett módszerrel viszont nagyon hasonlóan járunk el, mint a
gyárban a ponthegesztő-gépek: a kötés tartását az egymásra profilban
felfekvő elemek adják, a hegesztésre szinte csak húzóerők hatnak.
Persze sem lakatos, sem karosszéria-műanyagos nem vagyok, csupán a
veteránautó-restaurásásos tapasztalataimból vettem az ötleteket. Ám
ezeket használják a profik világszerte, meglehetős elégedettséggel.
Üdvözlettel:
Csikós Zsolt
További cikkeink
