Jövőre harminc leszek. Mostanában harmincéves Mustangról, negyvenéves Chargerről, 262-es és 480-as Volvóról álmodom.
Meg sok minden másról, de az nem tartozik ide. A lottónyeremény
bezsákolása után rögtön befogadnék egy csónakseggű
Buick Rivierát is, és ünnepnapokon szalonállapotú, vörös DS-t
használnék, de csak amikor a
W126 SEC éppen
pihen. Igen, vöröset, mert az autók szürkék, de az istennő nem.
Persze, sznob vagyok, aki stílusra és karakterre gerjed,
a sok köbcenti sem a hőzöngés, hanem a harmónia miatt kell. Kis,
takarékos motor használati eszközbe való, nem a fenti rémekbe. Az
elmebeteg ötletek szülte autókat szeretem, amik sok vasból vannak,
szürcsölik a benzint, telezsúfolva szenvedélyes, tehetséges emberek
zsákutcába vezető ötleteivel. Amik természetesen elromlanak és csak a
hozzájuk hasonló, fura alakok tudják meggyógyítani őket.
Ezért nem lesz japán autóm. Nagy barátja vagyok az alázatos
precizitásnak, de egy autótól többet várok. Precizitást, szenvedélyt és
zseniális, megalapozott és előremutató, kortárs formát. A forma tartson
A-ból B-be, ne az autó.
Ma ezt a gyülevész hordát állítanám hadrendbe, meg egy első
generációs
Focust,
legyen, aki dolgozik, de legalább távoli rokona a nagyképű
mihasznáknak, mert az unalmas Focus rövidke forradalmat indított a
maga posványos kategóriájában. Az akkor még nem létező Focus
kivételével tíz éve is ezek álltak volna az álomgarázsomban.
Ha azóta ennyit változott az ízlésem, a következő tíz év alatt sem
leszek
Logan-rajongó. A
sznobságom már így marad, elsősorban mindig a kultuszgépek fognak
érdekelni. A
Volvo C30 és a
Fiat 500 jó
eséllyel indulnak ezért a címért, csak néhány borostás Marlboro Man
szorongatja őket.
Mert kevés olyan faragatlanul férfias formájú autó van, mint a
Mustang, de sportos
kocsiból elég lesz egy, arról később. Most jut eszembe a beígért
Camaro, de azzal ugyanaz a baj, mint a Mustanggal.
Kész szerencse, hogy a Chargert ügyesen elkúrták, különben tíz
év múlva vehetnék három rettenetes hulladékot, rendkívüli kasztnikba
csomagolva.
De akkor SUV-ot, szupersportautót, Mercedest vagy bundát? Megoldás a
következő oldalon.
A durván túlárazott C30 T5 már most, alig egy évesen, a listaár
háromnegyedéért megkapható, a kis éhes üvegfarút tízévesen fillérekért
fogom megvenni. Nem tudom, mire fogom használni, mert egy négyfős,
jelképes csomagtartóval rendelkező autó semmire sem a legjobb megoldás,
de a legbutább csaj is elkel, ha jó a segge. A C30 pont a segge miatt
kell, és kész.
Amikor a megszaporodó szarkalábak és egyre csak löttyedő húsom
elveszik az eszem, és elkezdek érdeklődni a minik iránt, az 500-as lesz
a célpont. A
Mini sokkal
jobb autó, de az
500-as csinosabb és nagyobb lesz az értékvesztése is, mint a kis
BMW-nek, 10 évesen nem lesz nagy érvágás kifizetni. De ez inkább a húsz
év múlva kategória,
negyvenévesen nem leszek annyira lerobbanva, hogy így kiforduljak
önmagamból.
A régi kockaterepjárók és a
G tetszenek, de
a SUV-ok nem érdekelnek, egyforma, bambaképű bikák, ólomnehéz
lábakon - semmi izgalom vagy elegancia. Nekem ilyen nem kéne, de
jóltartott negyvenes életemhez egy
dizájnkombi
tökéletes lesz. Pontosabban a
C-Klasse T-modell
Avantgarde, a W126 SEC-et idéző gigantomán csillaggal az arcán.
Az elpusztíthatatlan és karakteres Mercik most is tetszenek, de
egyelőre nincs hozzá bundám.
Első körben földig érő, ragyogó, hétszámjegyű szőrmebunda kell,
amihez viszont túl fiatal vagyok, tehát a Mercedeshez is. Idétlen
fruska narancssárga-kék virágos dzsekiben mégse tolhatja maga előtt a
200 lóerős, V6-os csillagot, még a legkisebbet sem.
Szupersportkocsim nem lesz, nem fog nyomasztani a Lambo - Ferrari
kérdés. Nem akarok autóversenyző lenni, más meg mit kezd egy ilyen
géppel? A nagytestű szuperragadozók inkább érdekelnek. A választást a
most megjelent Maserati GranTurismo nehezíti, bemutatásáig
az értelmetlen erőszakot nálam a Quattroporte képviselte. De nem
lesz Maseratim, mert ha addigra megtanulok vezetni, inkább egy harmadik
játékszert választok. Egy
BMW M5-öt . Soha nem
vezettem, ahogy Quattroportét és GranTurismót se, mert hol vagyok én
attól? Ez a bekezdés a fejben cicázásé.
Szerkesztőségünk korábban megjelent hosszú
távú tervei
- Jermann Kálmán
megfontolt opciói - Gyulavitéz
sportosabb megállapodott ábrándjai - Balázs Viktor
cseppet sem németes elképzelései - Winkler Róbert
kicsit leveszi a japán szemellenzőt
Nem aggaszt a tapasztalatlanság, az első 240-es is a sajátom volt,
20 évvel az első kör előtt tudtam, ez kell nekem. Most ezt is tudom. A
lepkeszemű Bangle-ötös böszme kurvasága távolról sem olyan hivalkodó
mint a Maseratik hangos fecsegése (egyik este láttam egy piros GT-t, a
Pannónia utcára feltekergődző vérangolna rettentő élmény volt).
Az M szürkében szépen eloson a kertek alatt: na ezért kéne. A
mérsékelten orr alá dörgölt teljesítmény mindennél kívánatosabb, az
arrogancia csak defektek ügyetlen leplezésére alkalmas. A M-sorozat
csak annyi információt csepegtet el, amennyit muszáj, látványától az
ovisok nem bukdácsolnak a lámpánál, de a nagyfiúk igen.
Nem rettegek a negyventől,
ilyen flotta ígéretével még várom is. Plasztikai műtétek helyett
inkább lóerőkre költök, azok jobban kisimítják az arcbőrt.
További cikkeink
